Stari Laz
Stari Laz falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Ravna Gorához tartozik.
| Stari Laz | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Ravna Gora |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Anđelko Florijan |
| Irányítószám | 51314 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 147 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 860 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 40″, k. h. 14° 52′ 40″45.361111°N 14.877778°E, k. h. 14° 52′ 40″45.361111°N 14.877778°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Fiumétól 35 km-re keletre, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, a horvát Hegyvidék középső részén, a Ravna Gorából Mrkopaljra vezető út mentén, bükk és fenyőerdőkkel benőtt dombok között fekszik.
Története
A török időkben csak egy Laznak nevezett kis útmenti telep volt ezen a helyen, melynek lakosságát a török kirabolta és elhurcolta. 1726 és 1732 között megépült a Karolina út, mely a vidék forgalmát jelentősen fellendítette. A falu újratelepítését Mária Terézia engedélyezte újra és az első letelepülők Stari Laznak (öreg tisztásnak) nevezték el. Lakossága nagyon sokszínű volt. A középső részen a Tengermellékről érkezettek ča nyelvjárást, a Mrkopolje felé eső részen a mai hivatalos nyelv alapját képező što nyelvjárást, míg a Ravna Gora felé eső részen kaj nyelvjárást beszélők éltek.[2]
A közeli Karolina úton zajló utasforgalom a lakosságnak többféle kereseti lehetőséget biztosított. Többen ökör, vagy lovas fogattal fuvaroztak, kovácsműhelyt, bognárműhelyt, vendéglőt nyitottak. Ugyanakkor állandó harcot folytattak az utasok és az áruforgalom biztonságát fenyegető hajdúkkal, akik általában a Mrkopalj és Stari Laz közötti sűrű erdős részen támadtak. A falunak 1772-ben még csak 6 jobbágy portája volt, ez a szám 15 év alatt 45-re nőtt. A 18. század végén a lakosság főként állattenyésztésből és földművelésből élt. 1843-ban Stari Laznak már 1028 lakosa volt. A hegyvidék többi településéhez hasonlóan a lakosság egy része Fiuméban, Károlyvárosban, vagy külföldön dolgozott. Az iskola épülete 1895-ben készült el és ma is működik.[2]
A településnek 1857-ben 710, 1910-ben 631 lakosa volt. A falu a trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Vrbovskoi járásához tartozott. 1952-ben 43 taggal megalakult a tűzoltóegylet, 1961-ben a kultúrház is megnyitotta kapuit.[2] A falunak 2011-ben 197 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 710 | 794 | 642 | 690 | 648 | 631 | 546 | 602 | 623 | 617 | 547 | 459 | 336 | 312 | 251 | 197 |
Nevezetességei
Szent István tiszteletére szentelt kápolnája 1912-ben épült, a mrkopalji plébánia filiája.
