Paenibacillaceae

Elviselik az oxigén jelenlétét, több nemzetségnek (Brevibacillus, Aneurinibacillus) szüksége is van rá (aerob), más nemzetségek, mint a Paenibacillus fakultatív anaerobok. Egyes fajok az oxigén kis mennyiségű jelenlétét képesek csak elviselni, mint a mikroaerob Thermicanus aegypticus. Az optimális hőmérsékletet tekintve a család változatos képet mutat: a Thermicanus és Thermobacillus nemzetségek, ahogy a nevük is sugallja, termofilek, a magas hőmérséklet optimális a növekedésükhöz. A Thermicanus aegypticus hőmérsékleti optimuma 55-60 °C körül van. Ellentétes végletként a Paenibacillus antarcticus pszikrofil (hidegkedvelő), a 10-15 °C-os hőmérsékletet kedveli.

A nitrogén megkötésének képessége (nitrogénfixáció, diazotrófia) a Paenibacillus nemzetségben fordul elő. A légkör elemi nitrogénjét és az ammóniában kötötten található nitrogént képesek megkötni. Az elemi nitrogén a fejlettebb szervezetek számára nem hozzáférhető, csak baktériumok képesek a táplálékláncba bejuttatni, ezért ökológiai szerepük mérhetetlenül fontos.Például a Paenibacillus brasilensis gyakran található kukoricához kötődve. A baktérium a növény rizoszférájában (a növényi gyökerek által befolyásolt talajrészben) fordul elő. Bár mindkét élőlény számára előnyös az együttélés, a baktériumnak nincs szüksége a növényre a nitrogén megkötéséhez, így szimbiózis helyett inkább szimbiotikus asszociációról beszélhetünk. A Paenibacillus borealis, P. peoria, P. azotofixans és a P. polymyxa szintén képesek a nitrogénfixációra.A diazotrófia képessége a baktériumok több leszármazási ágában is kialakult. Egyéb diazotróf baktériumok: a Pseudomonadaceae-be sorolt Azotobacter, a Klebsiella (Enterobacteriaceae) és a Frankia alni, egy Gram-pozitív Actinobacteria-faj.

Egyes fajok rovarokat támadnak meg. A Paenibacillus larvae subsp. larvae (syn. Bacillus larvae) okozza a mézelő méhek nyúlós (amerikai) költésrothadását. A betegség jóindulatú változatát, a mézelő méhek enyhébb (európai) költésrothadását az Enterococcaceae családba tartozó Melissococcus plutonius (syn. Melissococcus pluton) okozza. Az enyhébb költésrothadással fertőzött méhkolóniákban a Paenibacillus alvei-t és a Brevibacillus laterosporus-t is megtalálták,^[1] ezeknek szintén lehet valamilyen szerepük a betegségben.

A Paenibacillus popilliae felelős a Scarabaeidae bogárlárváinak ún. tejbetegségéért. A Paenibacillus popilliae és a Paenibacillus lentimorbus obligát kórokozók, a természetben kizárólag a bogarakban, spóráikat pedig közelükben, a talajon sikerült megtalálni.

A Paenibacillus nemzetséget a Bacillus nemzetség egyes fajaiból állították fel. Mivel a Bacillus nemzetség korábbi leírása morfológiailag és filogenetikailag (rRNS-analízis alapján) igen különböző fajokat tartalmazott, célszerű volt szétbontani azt. A „Bacillus-polymyxa-group” tagjait 1993-ban távolították el a Bacillus-ból, és különítették el egy Paenibacillus nemzetségbe,^[2] majd 2001-ben felállították a Paenibacillaceae családot, a Bacillus a Paenibacillus-hoz közel eső további fajaiból alkotott nemzetségekkel, mint az Aneurinibacillus és Brevibacillus.^[3]

A következő nemzetségek tartoznak a családba:^[4]

• Ammoniphilus Zaitsev et al. 1998
• Aneurinibacillus Shida et al. 1996 emend. Heyndrickx et al. 1997
• Brevibacillus Shida et al. 1996
• Cohnella Kampfer et al. 2006
• Oxalophagus Collins et al. 1994
• Paenibacillus Ash et al. 1994 emend. Shida et al. 1997
• Thermicanus Gossner et al. 2000
• Thermobacillus Touzel et al. 2000

Egyesek az Ammoniphilus, Aneurinibacillus és Oxalophagus nemzetségeket egy „Aneurinibacillus-csoportba” sorolják.^[5] A Paenibacillus-t régebbi publikációk „Bacillus-polymyxa-group” néven tárgyalják.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Paenibacillaceae című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Michael T. Madigan, John M. Martinko, Jack Parker: Brock - Mikrobiologie. 11. Auflage. Pearson Studium, München 2006, ISBN 3-8274-0566-1
• O. Shida, H. Takagi, K. Kadowaki, L.K. Nakamura and K. Komagata: Transfer of Bacillus alginolyticus, Bacillus chondroitinus, Bacillus curdlanolyticus, Bacillus glucanolyticus, Bacillus kobensis, and Bacillus thiaminolyticus to the Genus Paenibacillus and Emended Description of the Genus Paenibacillus In: International Journal of Systematic Bacteriology, Volume 47 (1997), S. 289-298 Online
• Esperanza Martinez-Romero: Dinitrogen-Fixing Prokaryotes In: Martin Dworkin, Stanley Falkow, Eugene Rosenberg, Karl-Heinz Schleifer, Erko Stackebrandt (Hrsg.) The Prokaryotes, A Handbook of the Biology of Bacteria. 7 Bände, 3. Auflage, Springer-Verlag, New York u. a. O., 2006, ISBN 0-387-30740-0. Volume 2: Ecophysiology and Biochemistry ISBN 0-387-2549-27
• Donald Stahly, Robert Andrews und Allan Yousten: The Genus Bacillus—Insect Pathogens In: The Prokaryotes, A Handbook of the Biology of Bacteria. 7 Bände, 3. Auflage, Springer-Verlag, New York u. a. O., 2006, ISBN 0-387-30740-0. Volume 4: Bacteria: Firmicutes, Cyanobacteria ISBN 978-0-387-25494-4