Walter Dornberger

Hessen tartomány Gießen egyetemi városában született. 1914-ben^[6] önkéntes szolgálatra jelentkezett, és szolgált az első világháború végéig. Tüzérhadnagyként 1918 októberében az amerikai csapatok fogságába került, innen két évre francia hadifogolytáborba került. Fogságát főként magánzárkában töltötte, a többszöri szökési kísérletek miatt.^[6] Az 1920-as évek végén befejezte mérnöki tanulmányait kitüntetéssel a Berlini Műszaki Egyetem^[7] főiskolán, majd 1930 tavaszán,^[8] ötéves képzésén MSc gépészmérnöki vegzettséget szerzett.^[6][9] Díszdoktori címet kapott 1935-ben Karl Emil Becker ezredestől, egyetemi dékántól.^[10]

1930 áprilisában^[11] Dornbergert kinevezték a német hadsereg (Reichswehr) Ballisztikai Tanácsának Fegyverzeti Osztályára vizsgálati asszisztensnek a titkos fejlesztésű katonai, folyékony hajtóanyagú, tömeggyártásra alkalmas tüzérségi lőtávolságot meghaladó hatótávolságú rakétafejlesztési programba.^[12][13] 1932 tavaszán Dornberger, parancsnoka (Ritter von Horstig százados), és Karl Emil Becker ezredes meglátogatták a Verein für Raumschiffahrt (VfR)'s által bérelt Raketenflugplatz (rakéta repülőteret) és ott támogatási szerződést kötöttek.^[9][10] 1932. december 21-én Dornberger százados látogatásakor a kísérleti rakétahajtómű felrobbant Kummersdorfban, amikor Wernher von Braun megpróbálta begyújtani egy négy méter hosszú rúd végén lángoló benzinnel.^[8][9][10]

1933-ban a Heereswaffenamt (Hadsereg Fegyverzeti Osztály) szervezetébe tartozó Waffenamt Prüfwesen (Wa Prüf, a. m. fegyverzettesztelés) 1/1, részlege megkezdte munkáját dr. Dornberger ezredes vezetésével. Dornberger 1934. október elsején távozott a königsbrücki szilárd hajtóanyagú rakétakiképző század katonai parancsnokságából.^[8] 1937 májusában Dornberger és kilencven fős szervezete áttelepült Kummersdorfból a peenemündei fejlesztő telepre.^[14] 1942 szeptemberében kinevezték a V-1 "szárnyas bomba" és a "V–2" rakétafejlesztési programok vezetőjévé.^[15] Az első sikeres V–2 rakétaindítás 1942. október 3-án történt, a harmadik kilövési próbán. 1943 július hetedikén reggel a személyes használatú Heinkel He 111 repülőgépén Dr Ernst Steinhoff^[16] von Braun és Dornberger vezérőrnagy Hitler főhadiszállására Führerhauptquartier "Wolfsschanze" repül és másnap Hitler megtekinti a sikeres tesztről készült filmet von Braun magyarázatával, valamint a Watten bunker és a mobil kilövőállványok modelljeit:^[17]

1944 januárjában kinevezték a 191. alakulat parancsnokává, főhadiszállása Saint Germain közelében lévő Maisons-Lafitte-ben volt. Dornberger teljhatalmú irányítója volt a légvédelmi rakétafejlesztésnek. (Flak E Flugabwehrkanonenentwicklung).^[18]

1944. augusztus 8-án leváltják a V–2 fejlesztési program vezetéséből, helyét Hans Kammler vette át.^[19] 1945. január 12-én Albert Speer – Dornberger javaslatára – ezt átalakította a Nagytávolságú Fegyverzeti Bizottsággá a Dornberger-munkacsoportot.^[20] 1945 februárjában Dornberger és munkatársait áthelyezték Schwedt-an-der-Oder-ből Bad Sachsa helységbe, majd 1945. április 6-án innen Bajorországba, az Allgäu-hegységben Hindelang közelében levő Oberjoch településre. Itt az Ingeborg-házban volt a háború végéig.^[21][22] Mielőtt azonban az hegyek közé települtek Dornberger vezérőrnagy elrejtette a személyes dokumentumait Bad Sachsa,^[23] közelében, amit később a 32nd Engineer Regiment talált meg.

1945. május 2-án Dornberger, Wernher von Braun és öt ember elhagyta az Ingeborg-házat, és Adolf Hitler menlevelével elutaztak Schattwaldba egy kis osztrák faluba. Ekkor éjjel^[24] találkoztak a tiroli Reutte^[25] felé tartó konvojban közlekedő amerikai csapatokkal. Más források szerint Patton 3. Hadseregével 1945. május 3-án Csehszlovákiában Prága mellett esett fogságba.

Fogsága alatt a CSDIC Camp 11 táborban az angolok beszervezték, tárgyalásokat folytatott Gerhard Bassenge (GOC Air Defences, Tunis & Biserta) vezérőrnaggyal. Ekkor mondta, hogy ő és Wernher von Braun már 1944 végén már amikor a háború már elveszett, kapcsolatba léptek a General Electric társasággal a portugál német követségen keresztül azért hogy egyezkedjenek a későbbiekről.^[26]

1945. augusztus második felében az Operation Backfire művelet keretében Cuxhavenből Londonba kísérték a Brit Háborús Bűnöket Kivizsgáló Egység kihallgatására. Ez a V-2 rakétagyártással összefüggő kényszemunkatáborokkal kapcsolatos szerepére irányult. Ekkor két évre egy South Wales-i táborban internálták.^[27]

Ezután őt és rakétatudós társait az amerikai állam a Gemkapocs fedőnevű műveletben az Egyesült Államokba szállították, ahol a légierő foglalkoztatta tovább őket irányított rakétafejlesztési kutatásokkal három évig. 1950-ben elhagyta a légierőt, és a Bell Aircraft Corporation alkalmazásában dolgozott 1965-ig néhány fejlesztési programban. Személyes karrierje a társaság alelnöki posztjáig emelkedett. Vezető szerepet játszott az X–15 repülőgép fejlesztési programban és főtanácsadó volt az X–20 Dyna-Soar fejlesztési projektben. Szintén fontos szerepet töltött be olyan projektek és elméletek kidolgozásában, ami az űrrepülőgép megalkotásához vezetett.^[28][29][30] Dornberger részt vett a Bell Aircraft Corporation Rascal projektjében ami a világon az első irányított nukleáris levegő-föld rakétafejlesztés volt a Stratégiai Légierő Parancsnokság számára.^[31] Az ötvenes években von Braun és még néhányan lemorzsolódtak a munkacsoportból és a USAF számára végeztek fejlesztést a Huntsville-i telepen. Ezek közül a leginkább említésre méltó Krafft Ehricke aki részt vett a Centaur rakétafokozat megalkotásában és aktívan közreműködött több védelmi projektben.

A visszavonulása után Mexikóban élt, majd később visszatért Németországba. Baden-Württembergi Sasbachban halt meg 1980-ban.

• Dornberger, Walter. V-2, der Schuss ins Weltall - Geschichte einer grossen Erfindung (német nyelven). Esslingen: Bechtle Verlag (1952). OCLC 175065526 
• Dornberger, Walter. V-2. New York: Viking Press (1954). OCLC 1223668 

• Vaskereszt I. és II. osztály (1914)
• Knight Second Class of the House Order of the White Falcon, with Swords
• Wound Badge (1918) in Black
• Wehrmacht Long Service Award, 4th to 1st class
• War Merit Cross, I. és II. osztály, kardokkal.
• Knights Cross of the War Merit Cross with Swords (29 October 1944)

• Arthur Rudolph
• German inventors and discoverers
• Aggregate (rocket family)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Walter Dornberger című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Dornberger témájú médiaállományokat.

• C.S.D.I.C - Island Farm, Prisoner of War Camp: 198 / Special Camp: XI - Bridgend, South Wales.. Islandfarm.fsnet.co.uk. [2007. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 5.)
• Some of the Prisoners Held at Special Camp 11 - Generalmajor Dr. Walter Robert Dornberger. Specialcamp11.co.uk. (Hozzáférés: 2012. január 5.)