Vonyarcvashegy

Vonyarcvashegy a Keszthelyi-öböl partján, a Keszthelyi-fennsík déli szélénél, Zala vármegye keleti részén fekszik. Délről a Balaton, északról a hegyek zárják el a települést, így csak kelet–nyugati irányba nyitott. Így fut a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal is keresztül a településen, amelyen a település egy vasútállomása elővárosi szerelvényeket és Pécsről, valamint Szombathelyről gyorsvonatokat fogad.

A község főútja a 71-es másodrendű főút, amely a Balaton északi parti településeivel és Keszthellyel köti össze. Vonyarcvashegy Keszthely felől kiválóan megközelíthető autóbusszal, de Tapolcáról sűrűn járnak járatok.

A Balatonhoz közelebb eső Vonyarc településrész történetileg jóval megelőzi Vashegyet. Első említése 1335-ből való már mint anyaszentegyház. Ekkori birtokosai a Karmacsi család.

1573-ban a török megrohanta a települést, és felgyújtotta. Az 1580-as évektől évszázadokig lakatlanná vált a falu. A 17. században a környék mint szőlőhegy éledt újjá. A vonyarci hegyközségben a birtokosok elsősorban keszthelyi gazdák voltak, azonban az 1690-től kezdve pár helyi lakosról is lehet beszélni. A mai település másik része, Vashegy, is ebben az időszakban jelent meg. Első említése 1689-ből való mint Balatongyörök szőlőhegye.

A 18. században két apró falu volt a mai nagyközség helyén. Lakosai zsellérek voltak, és főként a szőlőkben végzett bérmunkákból éltek. A terület birtokosa 1741-től a Festetics család mellett a horvát bán, aki végül 1779-ben lemondott tulajdonáról, így teljes mértékben a Festeticsek birtokába került.

Vonyarc és Vashegy 1850-ben egyesült, és kisebb fejlődésbe kezdett. Iskolája 1870-ben nyílt meg.

A település a 20. század elején tovább nőtt, azonban kiemelkedő fejlődése csak az 1950-es évektől figyelhető meg, amikor a község bekapcsolódott a balatoni turizmusba, jó minőségű strand, 1952-ben új iskolája, 1954-ben kultúrháza, 1957-ben pedig egy kemping jött létre. 1960-ban Vonyarcvashegy nagyközséggé alakult, ahol a turizmus meghatározó jelleggel bír.

2007-ig a Keszthely–Hévízi, utána a Keszthelyi kistérséghez, 2013 óta a Keszthelyi járáshoz tartozik.

A településen polgárőrség működik.^[3]

• 1990–1994: Andorkó Ferenc (független)^[4]
• 1994–1998: Andorkó Ferenc (független)^[5]
• 1998–2002: Seffer József (független)^[6]
• 2002–2006: Seffer József (független)^[7]
• 2006–2010: Seffer József (független)^[8]
• 2010–2014: Péter Károly (független)^[9]
• 2014–2019: Péter Károly (független)^[10]
• 2019–2024: Pali Róbert (független)^[1]
• 2024– :

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 91,2%, cigány 0,2%, német 6,97%, horvát 0,16%. A lakosok 55,2%-a római katolikusnak, 2,36% reformátusnak, 1,32% evangélikusnak, 7,9% felekezeten kívülinek vallotta magát (31,9% nem nyilatkozott).^[11]

• Szent Mihály-domb
• Vonyarci kápolna
• Vashegyi kápolna
• Kálvária és „fénykereszt” (2010)^[12]
• Lidó strand
• 40 halász emlékmű
• Vitorláskikötő és magaspart
• Berzsenyi-kilátó
• Kitaibel Pál kilátó

• Nagyerzsébetlak
• Románia, Homoródszentmárton

• 
  Helységnévtáblák
• 
  A Szent Mihály-domb
• 
  A vonyarci kápolna
• 
  Balatoni strand Vonyarcvashegyen
• 
  Fogadalmi kápolna

• Vonyarcvashegy Önkormányzatának honlapja
• Vonyarcvashegy az utazom.com honlapján
• Balcsi.net
• Vonyarcvashegy a szallas.eu-n
• Vonyarcvashegy a lap.hu-n
• Információk