Visuć
Visuć falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Udbinához tartozik.
| Visuć | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Udbina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53234 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 25 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 804 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 31′ 35″, k. h. 15° 50′ 07″, k. h. 15° 50′ 07″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Korenicától légvonalban 26 km-re, közúton 34 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6 km-re, közúton 8 km-re keletre, a Korbavamező délkeleti részén fekszik. A Korbavamezőnek ezt a részét Visući mezőnek is nevezik, benyúlik a Plješivica hegyei közé és egészen az Udbina-Donji Lapac főútig terjed. Visuć 11 településrészből tevődik össze, ezek: Bukovac, Vrišti, Veljun, Podkrčana, Podkraj, Gaj Kosanović, Podkuk, Selište, Tišmina Varoš, Šarić és Draga Kumazečeva. Visuć központját Veljun képezi, ahol az alapiskola, a bolt és az emlékpark is található. Itt áll a pravoszláv templom romja is, melyet részben a II. világháborúban, részben a háború után romboltak le. A település nagy kiterjedése miatt négy temető is található a területén Veljunban, Podkukon, Krbavska polján és Selištén.[2]
Története
Amikor a török 1527-ben elfoglalta Udbinát és vidékét Visuć területe hosszú időre pusztaság maradt. Később, amint az egy 1577-es feljegyzésből kitűnik a törökök Boszniából érkezett pravoszlávokkal és kisebb részben muzulmánokkal telepítették be. Az 1683 és 1699 között dúlt osztrák-török háborúban Visuć újra pusztaság lett. A törökök Bihács felé, a pravoszláv szerbek Brinje és Otocsán környékére menekültek, de az utóbbiak közül a háború után sokan visszatértek régi házaikba. Az 1689-es felszabadító harcok során már ők támadták a török utolsó itteni támaszpontját Nazup aga tornyát és sikerült elfoglalniuk azt. Ekkor esett el a likai felkelés egyik vezetője Vid Jurjević. Lika elveszítése után az itteni muzulmán lakosság egésze Boszniába menekült.[2] Ezután lakossága túlnyomórészt pravoszláv szerbekből állt. Martin Brajković zenggi püspök 1701-ben már Udbina közelében fekvő szerb faluként említi.[2] A falunak 1857-ben 1503, 1910-ben 1511 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Udbinai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt. A falunak 2011-ben 69 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.503 | 1.703 | 1.254 | 1.514 | 1.696 | 1.511 | 1.555 | 1.405 | 944 | 967 | 997 | 761 | 491 | 374 | 51 | 69 |
Nevezetességei
Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1733-ban épült. A II. világháború idején súlyos károkat szenvedett, majd a háború után lebontották.
További információk
- Udbina község hivatalos oldala (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A felsőkárolyvárosi pravoszláv eparchátus honlapja (szerbül)
- Rudolf Horvat: Lika i Krbava (horvátul)
- Krešimir Matijević: Naseljenje Like (horvátul)
- Visuć lakosságának eredete az 1712-es összeírás alapján. (szerbül)
