V–22 Osprey
A V–22 Osprey (a. m. halászsas) billenőrotoros katonai konvertiplán, amely egyszerre rendelkezik VTOL (függőleges fel- és leszállás) és STOL (rövid nekifutású fel- és leszállás) képességekkel. A gépet olyan feladatokra tervezték, amelyekben egyszerre van szükség egy hagyományos helikopter bevethetőségére és egy nagy hatótávolságú és sebességű turbólégcsavaros repülőgépre. A V–22-t a Boeing Rotorcraft Systems együttműködésével a Bell Helicopter fejlesztette ki és gyártja. A gép első felhasználói az Amerikai Tengerészgyalogság és a Légierő.
V–22 Osprey | |
![]() | |
Tengerészgyalogosok ugranak ki egy Osprey-ből | |
Funkció | V/STOL csapatszállító konvertiplán |
Gyártó | Bell Helicopter és Boeing |
Ár | 68 millió dollár (2008)[1] |
Fő üzemeltetők | ![]() ![]() |
Kapacitás | 24 ülő katona, 32 álló katona vagy 7500 kg teher |
Személyzet | 2 pilóta |
Első felszállás | 1989. március 19. |
Szolgálatba állítás | 2005. december 8. |
Méretek | |
Hossz | 17,5 m |
Fesztáv | 14 m |
Magasság | függőleges vezérsíkok tetejéig 5,5 m függőleges helyzetbe állított hajtóművekkel 6,73 m |
Szárnyfelület | 28 m² |
Rotorátmérő | 11,6 m |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 15 030 kg |
Max. felszállótömeg | 27 400 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db Rolls-Royce Allison T406 gázturbina |
Teljesítmény | 2×4586 kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 565 km/h |
Utazósebesség | 446 km/h |
Átesési sebesség | 185 km/h (repülő módban, vízszintes állású hajtóművekkel)[2] |
Hatótávolság | 1627 km |
Legnagyobb repülési magasság | 7925 m |
Emelkedőképesség | 11,8 m/s |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz V–22 Osprey témájú médiaállományokat. |
Fejlesztése
Korai évek
A „Saskarom” hadművelet 1980-as kudarcát követően az amerikai haderők számára bebizonyosodott,[3] hogy szükség van egy „újfajta repülőgépre, amely nemcsak függőlegesen tud le- és felszállni, de gyorsan képes katonákat is szállítani”.[4] Az Amerikai Védelmi Minisztérium 1981-ben beindította az Összfegyvernemi függőleges fel- és leszállású repülőgép kísérleti programot (JVX, Joint Service Vertical Take-off/Landing Experimental), amelyet először a Hadsereg, majd később a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság irányított.[5][6] A JVX egyesítette a Tengerészgyalogság, a Légierő, a Hadsereg és a Haditengerészet igényeit.[7][8] A gép előzetes tervezésére 1982 decemberében írtak ki egy tendert, amelyre az Aérospatiale, a Bell Helicopter, a Boeing Vertol, a Grumman, a Lockheed és a Westland Helicopters jelentkezett. A Hadügyminisztérium a pályázókat arra kérte, hogy közös konzorciumokat hozzanak létre, a Bell így került egy csapatba a Boeing-gal. A Bell–Boeing csoport 1983. február 17-én beadott pályázatában a Bell XV–15 nagyobb, továbbfejlesztett változatát ajánlotta. A tenderre ez az egyetlenegy pályázat érkezett.[9]
A JVX nyertese 1985 januárjában megkapta a „V–22 Osprey” típusjelölést. A tengerészgyalogsági változat az MV–22, a Légierő változata a CV–22 jelölést kapta – az eltérés oka, hogy a CV-előjel a haditengerészeti repülőgép-hordozónak van fenntartva.[10] A V–22 billenőrotoros repülőgép nagybani fejlesztése 1986-ban kezdődött el,[1] az első példány 1988 májusában gördült ki az összeszerelő-üzemből. Ebben az éven lépett ki a Hadsereg a programból, hogy költségvetését hamarabb megtérülő repülési programokra fordítsa.[11]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a0/V-22_concept.jpg/250px-V-22_concept.jpg)
A V–22 részegységei közül a Bell Helicopter gyártja a szárnyfeleket, a hajtóműgondolákat, a rotorokat, az erőátviteli rendszert, a gép farkát valamint a rakodórámpát és integrálja a Rolls-Royce hajtóműveket. A Boeing gyártja a géptörzset, a pilótafülkét, az avionikai rendszereket és az irányítórendszert. A gép alkatrészeit Philadelphiában valamint a texasi Grand Prairie-ben és Fort Worth-ben gyártják – a végső összeszerelés a Bell amarillói üzemében történik, szintén Texasban.[12][13]
Berepülése, szerkezeti változtatásai
A hat V–22 prototípus közül az első 1989. március 19-én szállt fel helikopter üzemmódban, szeptember 14-én pedig repülőgépként. A harmadik és a negyedik prototípus 1990. decemberében a USS Wasp fedélzetén sikeresen elvégezte az első haditengerészeti próbákat. A negyedik és az ötödik prototípus 1991. június 11-én, illetve 1992. július 20-án lezuhant és megsemmisült. Utóbbi eset után – melyben 7 fő meghalt – a vizsgáló bizottság a repüléseket 11 hónapra leállíttatta. 1992. október–1993. április között a Bell és a Boeing áttervezte az Ospreyt: csökkentették az üres tömeget, egyszerűsítették a gyártási folyamatokat és lejjebb szorították a gyártási költségeket. Az így áttervezett változat lett a B modell.[14] A berepülési program 1993 augusztusában folytatódott az átépített B modellekkel.[1]
1997. február 5-én a megmaradt és átépített 4 db nullsorozat példányból az első megkezdte a berepülési programot a Haditengerészet Patuxent River-i berepülőbázisán (Naval Air Warfare Test Center).[15] Az első négy, alacsony intenzitással gyártott sorozatpéldányt 1997. április 2-án rendelték meg és 1999. május 27-én szállították le. A tizedik Osprey – azaz az 1997-ben megrendelt 4. sorozatban gyártott gép – a USS Saipan fedélzetén 1999 januárjában végezte el a típus második tengerészeti tesztsorozatát (Sea Trial).[1] Áprilisban pedig teheremelési és szállítási próbát hajtott végre, külső függesztményül egy 3175 kg tömegű, 155 mm-es M777 vontatott tarack szolgált.[16] 2000-ben a Boeing bejelentette, hogy a gép orrába egy 12,7 mm-es GAU–19 Gatling-géppuskát szerel,[17] ám ezt az ötletet később elvetették.
2000-ben ismét lezuhant két Osprey, április 8-án és december 11-én. A balesetekben 23 fő (köztük 19 tengerészgyalogos) vesztette életét. A V–22 gyártását leállították, amíg a baleset okait felderítették és egyes alkatrészeket újraterveztek.[18] A gépvesztések legfőbb oka a szokatlan vezérlési mód, illetve az ún. örvényorsó-hatás nem megfelelő lereagálása a pilóták részéről. A jelenség földközelben a felszállás közbeni és leszállás előtti kilebegtetés repülési tartományaiban jelentkezik, amikor a két hajtóművet elfordítják. Ezeket szimulátoros gyakorlatokkal és a kormánylapvezérlő szoftverek módosításával küszöbölték ki. Sok kritika érte a programot, főként költségtúllépései miatt, ami a rendhagyó kialakításnak tudható be.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/54/CV-22_Osprey_in_flight.jpg/250px-CV-22_Osprey_in_flight.jpg)
A V–22 végül 2005 júniusában jutott a berepülési sorozat végére.[19] A csapatpróbák során a gép jól vizsgázott: sikeresen teljesített nagy távolságú bevetéseket, repült nagy magasságon és a sivatagban, valamint üzemelt hajófedélzetről is. A korábbi balesetek okait a V–22 programiroda állítása szerint mind elhárították.
2005. szeptember 28-án a Pentagon hivatalosan is jóváhagyta a V–22 sorozatgyártását és december 8-án hadrendbe állították a típust. Az évi 11 gép összeszerelését a tervek szerint 2012-re évi 24 és 48 gép közötti nagyságrendre növelnék. A Pentagon összesen 458 gépet szándékozik vásárolni: 360-at a Tengerészgyalogság, 48-at a Haditengerészet és 50-et a Légierő számára, a fejlesztési költségekkel együtt 110 millió dolláros darabáron.[1] 2007-ben a V–22 árát 70 millió dollárban állapították meg, de a haditengerészet a 2008-ban beindult ötéves szerződés eredményeként azt remélte, hogy a darabárat 10 millió dollárral lehet csökkenteni.[20]
A külföldi érdeklődők közül elsőként Izrael jelezte, hogy vásárolna V–22 Osprey-t, de a rendelést még nem erősítették meg.[21][22]
Tervezése
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d5/V-22_Osprey_wing_rotated.jpg/250px-V-22_Osprey_wing_rotated.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e0/V-22-166480-FAR01.jpg/250px-V-22-166480-FAR01.jpg)
Az Osprey a világ első sorozatban gyártott billenőrotoros katonai repülőgépe. A szárnyvégeken egy-egy hajtóműgondolában található a háromlapátos propeller-rotort („proptort”) meghajtó gázturbinás sugárhajtómű és a reduktor. Fel- és leszálláshoz a gép helikopterként viselkedik a gondolák függőleges állapotban, a proptorok vízszintesen állnak. Repülés közben a gondolák 12 másodperc alatt 90 fokkal elfordíthatóak és a V–22-ből egy helikopternél sokkal gazdaságosabb üzemanyagfelhasználású turbólégcsavaros repülőgép válik. Rövid nekifutású fel- és leszálláshoz (STOL) a gondolákat legfeljebb 45 fokig forgatják el. Helytakarékos tároláshoz a V–22 szárnya a géptörzs hossztengelyébe fordítható és a proptorokat is 90 másodperc alatt egymás mellé lehet hajtani.[23]
Az óriási rotorok miatt az Osprey nem képes vízszintesen, repülőgépként felszállni vagy leszállni.
A V–22 pilótafülkéje korszerű „glass cockpit” rendszerű, négy multifunkcionális kijelzővel és egy nagyobb méretű központi kijelzővel. Ezeken a pilóták sokféle információt jelentethetnek meg: digitális térképeket, az infravörös kamera képét, repülési műszereket, navigációs adatokat (TACAN, VOR, ILS, GPS, INS), valamint rendszeradatokat. A fejlesztéseknek köszönhetően a fedélzeti Cockpit Management System (CMS) robotpilótája képes emberi beavatkozás nélkül repülőgép-üzemmódból 20 méteres függésig vezetni a gépet.[24]
A V–22 háromszorosan redundáns fly-by-wire rendszerű repülésvezérlő rendszerrel rendelkezik. A gondolák függőleges állásánál a repülésvezérlő számítógép az Osprey-t helikopterként irányítja, a rotorok ciklikus vezérlésével. Vízszintes gondolaállásnál, repülőgép-üzemmódban a kombinált csűrők és fékszárnyak, a függőleges vezérsík és a magassági kormány vezérlésével irányítható a gép, akárcsak egy hagyományos merevszárnyú repülőgép. A két üzemmód közötti átmenet a gondolák teljes 96 fokos mozgásánál jelentkezik - minél kisebb vízszintes szöget zárnak be a gondolák, annál nagyobb hatásuk van a repülőgép kormányfelületeinek.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a8/V-22_Osprey_cockpit.jpg/250px-V-22_Osprey_cockpit.jpg)
Fegyverrendszer
Az Osprey támadófegyverrel nem rendelkezik. Mindössze 1 db 7,62 mm-es védőgéppuskával szerelték fel, amely csak a rámpa leeresztett helyzetében használható. A fejlesztés korábbi szakaszában elvetett, orrba beépített 12,7 mm-es GAU–19-t tervezik beszerelni. A BAE Systems fejleszt egy távvezérlésű fegyverrendszert a típushoz, ennek üzembe állítása azonban szintén később várható.
Gyártása
Típusváltozatok
- V–22A
- Sorozatgyártás előtti, berepülésekhez és fejlesztéshez használt modell. Az 1993-as újratervezés után nem hivatalosan kapták meg az A változat jelölést.[25]
- HV–22
- A megtervezett, de még anyagi keretet nem kapott haditengerészeti modell harci kutató-mentő (CSAR, Combat Search And Rescue) feladatokat fog ellátni, különleges műveleti egységeket (pl. SEAL) fog szállítani és segít a flotta logisztikai feladatainak ellátásában.[26]
- SV–22
- A Haditengerészet tervezett tengeralattjáró-vadász változata volt. Az 1980-as évek végén készült tanulmány az S–3B és SH–2 repülőgépek leváltását tűzte ki célul.[27]
- EV–22
- Tervezett légtérellenőrző- és korai előrejelző repülőgépváltozat, elsősorban a brit haditengerészet számára, a brit fejlesztésű Westland Sea King ASaC.7 helikopterek leváltására.
- MV–22B
- Az első sorozatban gyártott, csapatszállító változat, melyet az amerikai tengerészgyalogság rendszeresített. Az eredeti elképzelés szerint 552 darabot rendeltek volna, ez mára 360 darabra csökkent. A V–22 Osprey fejlesztését a Tengerészgyalogság támogatja leginkább. Az MV–22B csapat- és teherszállító feladatokat lát el, és képes hajókról, valamint gyorsan kiépített szükségrepülőterekről is bevetésre indulni. A CH–46 Sea Knight-okat és a CH–53 Sea Stallionokat fogja leváltani.[28]
- CV–22B
- Az amerikai légierő változata a Különleges Műveletek Parancsnokság (USSOCOM, US Special Operations Command) számára. A nagy távolságú bevetések végrehajtásához több üzemanyagtartállyal és egy terepkövető radarral is felszerelték.[29] Az üzemanyag mennyiségét az oldaltartályok mellső szekciójának megnövelésével érték el.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1d/Bell-Boeing_CMV-22B_Osprey_lands_aboard_USS_Nimitz_%28CVN-68%29_in_the_Pacific_Ocean%2C_25_February_2021_%28210225-N-JX182-1011%29.jpg/300px-Bell-Boeing_CMV-22B_Osprey_lands_aboard_USS_Nimitz_%28CVN-68%29_in_the_Pacific_Ocean%2C_25_February_2021_%28210225-N-JX182-1011%29.jpg)
- CMV–22B
- Az amerikai haditengerészet hordozófedélzeti teherszállító változata. Az MV–22B-höz hasonló, azonban megnövelt üzemanyag-kapacitással, valamint nagyfrekvenciájú rádióval és belső hangrendszerrel rendelkezik. 2020-tól a még üzemben álló 27 darab C–2A Greyhound COD-repülőgépet (COD, Carrier onboard delivery) 38 darab CMV–22B-vel váltják le. Az oldaltartályok mérete jellegzetes. A tengeri próbákat 2020. november 20-án kezdte meg a CMV-változat a USS Carl Vinson fedélzetén.[30]
Megrendelő és üzemeltető országok
Amerikai Egyesült Államok
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/aa/Osprey_at_Pensacola.jpg/250px-Osprey_at_Pensacola.jpg)
A Tengerészgyalogság VMMT–204 kiképző százada 2000 márciusa óta oktatja az Osprey-pilótákat. Elsőként 2005. június 5-én a HMM–263 század kezdte meg az MV–22-k átvételét. December 8-án James F. Amos altábornagy[31] – a 2. Tengerészgyalogsági Expedíciós Erő (II MEF, II Marine Expeditionary Force) parancsnoka – átvette az első MV–22 flottát és az alakulatot hivatalosan is átnevezte VMM–263-ra. Őket 2006. augusztus 31-én követte a HMM–162, amely az átvételt követően VMM–162-re alakult. 2007. március 23-án a VMM–266 lett a harmadik Osprey-század.[28] 360 db-ot rendelt a Pentagon.
- VMM–162: egyik gépük fedélzetén érkezett az iraki Anbar tartományba 2008. július 22-én Barack Obama szenátor, a későbbi amerikai elnök.
- VMM–261
- VMM–263: az első átfegyverzett alakulat.
- VMM–266
- VMMT–204 – kiképző század
- VMX–22 – kiképző század (Marine Tiltrotor Operational Test and Evaluation Squadron)
Az alakulatok CV–22B-ket üzemeltetnek. 50 darabot rendelt a Pentagon.
- 8. Különleges Műveleti Század (8th Special Operations Squadron, 8 SOS), Hurlburt Field, Florida
- 71. Különleges Műveleti Század (71st Special Operations Squadron, 71 SOS), Kirtland Air Force Base, Új-Mexikó
- 20. Különleges Műveleti Század (20th Special Operations Squadron, 20 SOS), Cannon Air Force Base, Új-Mexikó
A HV–22B-re egyelőre nem érkezett megrendelés, a gép haditengerészeti szerepét még nem sikerült tisztán megfogalmazni. Egy 2009 szeptemberében kiadott ajánlás szerint az Osprey a C–2 Greyhound flottalogisztikai feladatait látná el. A V–22 előnye abban rejlik, hogy nem csak repülőgép-hordozókon képes leszállni, így a helikopterek hatótávolságán kívül eső hadihajókra is képes lenne ellátmányt és személyzetet szállítani.[32]
Potenciális üzemeltetők
Brit Királyi Haditengerészet
1999-ben a Brit Királyi Haditengerészet egy közös brit-amerikai projekt keretén belül megvizsgálta a V–22 hasznosíthatóságát.[33]
Izrael számos esetben jelezte MV–22 gépek beszerzési igényét, de megrendelését még nem hagyták jóvá illetve adták le.[21][22]
A Westland Sea Kingek 2015-ös kivonását követő kutatási és mentési feladatok ellátására vizsgálja a V–22-t.[34] A 10-12 helikoptert érintő Norwegian All Weather Search and Rescue Helicopter (NAWSARH) programban az Osprey-n kívül az AgustaWestland AW101, az Eurocopter EC225, az NHIndustries NH90 és a Sikorsky S–92 képességeit vetik össze.[35]
Japán a védelmi minisztériuma honlapján érdeklődését fejezte ki döntött rotorú repülőgépek vásárlására 2015-ben.[36]
Harci alkalmazása
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4a/MV-22_Osprey_3.jpg/250px-MV-22_Osprey_3.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c7/CV-22_Formation.jpeg/250px-CV-22_Formation.jpeg)
A légierő első CV–22 Osprey-ját az 58. különleges hadműveleti ezredhez osztották be 2006. március 20-án.[37] Az első CV-22 századot, a 8. különleges bevetések századát 2009. elején állítják hadrendbe.[3]
Az Osprey 2007-ben lépett a tengerészgyalogság operatív szolgálatába, helyenként felváltva a CH–46 Sea Knight századokat.[38] 2007. április 13-án a tengerészgyalogság bejelentette, hogy tíz V-22-t küld Irakba. Ez volt az Osprey első harci bevetése.[39][40]
2007. július 10-én egy MV-22 landolt a brit haditengerészet HMS Illustrious anyahajóján, az Atlanti-óceánon. Ez volt az első eset, hogy egy Osprey idegen nemzetiségű hajóra szállt.[41]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/55/20080406165033%21V-22_Osprey_refueling_edit1.jpg/250px-20080406165033%21V-22_Osprey_refueling_edit1.jpg)
Balesetek, veszteségek
1991 és 2000 között négy géptöréses repülőesemény történt.
- 1991. június 11.: A 4. prototípus repülésvezérlő rendszerének hibájából a bal oldali gondola rotorja a földnek csapódott, miközben a repülőgép 4,5 méter magasságban függött. A gép bebillent, a rotorvesztést követően a földnek csapódott, összetört és kigyulladt. Két fő könnyebben megsérült.
- 1992. július 20.: Az 5. prototípus jobb oldali hajtóműgondolájában olajszivárgás miatt tűz ütött ki, majd a gép a Potomac folyóba zuhant. A fedélzeten tartózkodó 7 fő életét vesztette. Az incidens hatására a vizsgáló bizottság a berepüléseket 11 hónapra leállíttatta, a megmaradt négy gépet a Bell–Boeing konzorcium áttervezte.
- 2000. április 8.: Az egyik V–22 tengerészgyalogos mentési gyakorlatot hajtott végre, majd leszálláshoz készülődött az arizonai Marana Regional Airportra. A jobb rotorja 74,5 méter magasságban átesett, kipördült, majd széttört és a szétrepülő lapátdarabok egy része a törzsbe csapódott. Az aszimmetrikus hajtásúvá vált gép lezuhant, a fedélzeten tartózkodó 19 fő életét vesztette.
- 2000. december 11.: Az egyik gépen hidraulikaolaj-szivárgás, majd sorozatos műszerhibák következtében kb. 490 méter magasságból az észak-karolinai Jacksonville-nél erdőbe zuhant, a négyfős személyzet életét vesztette.
- 2010. április : Bevetés közben lezuhant egy CV–22 Afganisztánban, négy katona halálát okozva.[42]
- 2012. április 11.: Hadgyakorlat közben lezuhan egy MV–22B Marokkóban, két katona halálát okozva, két másik katona súlyos sérüléseket szenved.[42]
- 2015. május 17-én. leszállás közben a földnek csapódott az amerikai tengerészgyalogos hadtest egy Osprey MV-22B típusú repülőgépe Honolulu mellett. A baleset következtében egy katona azonnal, egy másik néhány nappal később vesztette életét. 19-en megsérültek.[43]
- 2017. január 28-án a Navy SEAL Team Six rajtaütött az Al-Káida jemeni szervezete, az AQAP támaszpontján. A rajtaütés rosszul sikerült, egy tengerészgyalogos meghalt, négy megsebesült. A sebesült kommandósok kimenekítésére küldött egyik MV-22B Osprey típusú gép olyan keményen landolt, hogy használhatatlanná vált. A működésképtelen gépet Harrierről ledobott bombával semmisítették meg, nehogy az al-Kaida kezére kerülhessen.[44]
- 2017. augusztus 5-én egy – a Tengerészgyalogság 265. (Megerősített) Közepes Billenőrotoros Századához tartozó – MV-22 Osprey, amelyet a 31. tengerészgyalogsági expedíciós egységhez rendeltek, balesetet szenvedett Ausztrália keleti partjainál. A repülőgép a USS Bonhomme Richard (LHD 6) fedélzetéről szállt fel és a lezuhanáskor rutinfeladatot hajtott végre. A balesetben három tengerészgyalogos meghalt.[45]
A 2006-os hadrendbe állítása során hét kisebb balesetet könyvelhettek el az üzemeltető alakulatok.
Jegyzetek
Külső hivatkozások
- A Boeing hivatalos V–22 oldala (angolul)
- A Bell hivatalos V–22 oldala (angolul)
- V-22 Osprey web Archiválva 2007. július 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, and A V-22 Osprey története a haditengerészet oldalain Archiválva 2007. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- CV-22 adatlap a légierő oldalain (angolul)
- V-22 oldal a GlobalSecurity.org-on (angolul)
- A V–22 Osprey balesetei – en.wiki
- Az 1991-es baleset – youtube.com