Ugray György

Erdélyi református családból származik; apja Ugray Gábor megyei állatorvos, állategészségügyi főfelügyelő, anyja Ziegler Klára. Az apai nagyszülei Ugray Gyula (1840–1901), marosvásárhelyi evangélikus segédlelkész, református leányiskolai rendes tanító és gidofalvi Jancsó Julianna voltak.^[2] Az apai nagyanyai dédszülei gidofalvi Jancsó Ferenc (1807–1873) és tompai Novák Sálomé (1817–1868) voltak.^[3][4] Az anyai nagyszülei Ziegler Emil (1846–1897), kolozsvári királyi ítélőtáblai tanácselnök és nagygörgényi Csiszár Berta (1850–1883) voltak.^[5][6] Az anyai nagyanyai dédszülei dr. Ziegler Károly (1801–1849), marosvásárhelyi főorvos, és báró Gallois Cécile (1818–1885) voltak. Anyai ágon másodunokatestvére, Ziegler Márta, Bartók Béla első felesége lett (1909–1923).^[7] Anyai nagybátyja dr. Ziegler Károly (1872–1938) erdélyi magyar orvos, szakíró, prózaíró, fordító.

Három fiú- és négy leánytestvére volt.^[8]

Marosvásárhelyen járt iskolába, azonban a Bolyai Farkas Líceumban folytatott tanulmányait a negyedik osztály elvégzése után, 1920-ban abba kellett hagynia, mivel édesapja elhunyt, s így – minthogy két fivére Magyarországon tartózkodott – neki, az otthon lévő legidősebb fiúnak kellett segítenie az anyagi támasz nélkül maradt édesanyját és öt testvérét.^[9] Asztalosinasnak szegődött, s kitanulva a szakmát felszabadult.^[9][10]

Mivel továbbtanulni otthon nem volt lehetősége, 1926-ban átköltözött Magyarországra, ahol a Ganz gyárban helyezkedett el asztalosként; emellett négy év alatt érettségit szerzett a budapesti református főgimnáziumban.^[9] Szabadidejében minden munkát elvállalt, hogy anyagi forrást teremtsen tanulmányaihoz.^[9] 1930-ban felvételt nyert az Iparművészeti Iskolába, ahol Mátrai Lajos, Simay Imre és Reményi József voltak a tanárai.^[11] 1935-ben végzett, s tehetsége folytán azonnal folytathatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.^[12] Mestere Bory Jenő lett, akinek négy éven át tanársegéde is volt.^[13] Ő tervezte az 1937. évi párizsi világkiállítás mindkét magyar plakátját, 1938-tól rendszeresen részt vett a Műcsarnok kiállításain, többször nyert pályázatot, 1940-ben pedig a római Collegium Hungaricum állami csereösztöndíjasaként kijutott Rómába.^[10][14][15]

1940–41-ben Rómában tanult és dolgozott, ekkor készítette Flóra, Primavera, Pietà, Szent István című szobrait. Sikeres kiállításai voltak Olaszországban (Róma, Pádua), több szobrát megvásárolták. Bolyai Farkas mellszobra a római egyetem matematikai tanszékére, Szent István-szobra, valamint a Római Magyar Történeti Intézet alapítójának, Fraknói Vilmosnak portrédomborműve pedig a Római Magyar Akadémiára került.^[13][16]

Ösztöndíja lejárta után egy gazdag olasz vállalkozó bízta meg munkával a fővároshoz közeli Palestrinában, ahol birtokán több mint egy éven át faragott neoklasszicista márványszobrokat a Villa Torresina parkjába.^[17]

Római alkotóperiódusa lezárása után, 1943-ban családjával együtt visszatért Magyarországra és Óbudán telepedett le, ám pályája nem bontakozhatott ki. A második világháború végén őrmesteri rendfokozattal behívták katonának, majd szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1948. július 29-én térhetett haza.^[14][18] Alkotókedve a fogolytáborban is megmaradt, azonban egészsége megromlott; hazatérése után két évet betegeskedett.^[10] Azért, hogy családját el tudja tartani, 1950-ben mintakészítő asztalosként helyezkedett a Soroksári úti Fémáru és Szerszámgépgyárban, emellett alkalmanként ipari formatervezést végzett.^[19] A vállalatvezetés engedélyével – önképző jelleggel – képzőművészeti szabad iskolát szervezett és vezetett.^[20] Csak 1956-ban kapott két dombormű elkészítésére megbízást, emellett több plakettet mintázott. Később a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál helyezkedett el, ahol szobrok kivitelezésével, mások munkáinak felnagyításával kereste kenyerét.^[16]

Önálló alkotásra ritkán kapott megrendelést.^[13][21] 1959-ben elkészítette a Czabán Samu, 1966-ban a Gyógyítás, majd a Frankel Leó domborműveket. 1968-ban a Műcsarnokban kiállított 15 alakos, sodró erejű Dózsa fa domborműve olyan sikert aratott, hogy Budapest III. kerületi Tanácsa megvette és a díszteremben helyezte el; a mű első vázlatát pedig a Minisztertanács Mongóliának ajándékozta.^[16] A még dinamikusabb, ugyancsak fába faragott ötméteres, az 1919-es forradalmat ábrázoló domborművét a III. kerületi Pártbizottság vásárolta meg.^[16] Az alkalmanként adódó megrendelések mellett restaurálásokat is végzett és kisebb megbízásokat teljesített, mint például az Egri csillagok című film megölt török katonáinak alakjai, vagy a Budapesti Vidám Park Barlangvasútjának János vitéz- és lovashuszár-figurái, illetve Hullámvasútja alatt létesített Mesecsónak „szuszogó óriása”.^[10][22] A súlyosan beteg művész Kőműves Kelemen balladáját idéző művét már nem tudta befejezni, ám még a kórházban is dolgozott, ahol András apostol megfeszítését mintázta meg.^[16]

A római iskola harmadgenerációs alkotójának számító Ugray György művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb megvalósult művei a történeti tematikát feldolgozó domborművek.^[11] Alkotásainak többsége azonban minta maradt. Ezek egy részét halálának 23. évfordulóján az egykori műteremből kialakított magánmúzeumban mutatta be családja.^[23] Bár megvalósult domborműveinek többségét a rendszerváltás után eltávolították a közterületekről és közintézményekből, több gipszből és fából mintázott szobrát viszont kőbe faragták vagy bronzba öntötték és állították fel méltó helyen.

1939. december 5-én kötött házasságot Budapesten Bervanger Magdolnával. Házasságukból öt gyermek született; három lány (Magda, Klára és Katalin), valamint két fiú (a négy hónapos korában elhunyt Gábor, valamint György). A család Óbudán élt, előbb a Lajos utcában, majd a Kórház utcában, ahol Ugraynak műterme is volt.^[24] Ugray Györgyné tanárként dolgozott Budapest III. kerületében, fia, ifj. Ugray György (Budapest, 1945. április 3.) ugyancsak szobrász lett.^[8][25]

1971-ben hunyt el gyógyíthatatlan betegségben. Ravatalánál Somogyi József Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész mondott búcsúbeszédet.^[23] Az óbudai temető 21/1-es parcellájában nyugszik; sírjára fia faragott kopjafát, rajta Ács Józsefnek az elhunytat ábrázoló bronz plakettjével. A sír 2020 óta a Nemzeti Örökség Intézetének védettsége alatt áll.^[26]

• 1936 - Mohács ^[27]
• 1942 - Róma
• 1979 - Óbudai Pincegaléria,^[28] Óbuda ^[29]
• 1979 - Művelődési ház Csillaghegy ^[30]
• 1994 - Házimúzeum,^[31] Óbuda
• 2017 - Pestszentimrei Közösségi Ház (PIK)^[32]
• 2024 - Esernyős Galéria, Óbuda^[33]

• Szinyei Merse Pál (márvány mellszobor, 1938, Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola)
• Örschläger család síremléke (1939, Kassa)
• Fraknói Vilmos (dombormű, 1941, Római Magyar Akadémia)
• Szent István (kőszobor, 1941, Római Magyar Akadémia)
• Bolyai Farkas (kő portré, 1942, Róma)
• Flóra (carrarai márvány, 1942, Palestrina, Villa Torresina)
• Szamár gidával (terrakotta dombormű, 1950, Almásfüzitő)
• Czabán Samu (kő dombormű; 1959, Budapest III. ker., Vörösvári úti iskola [ma: Óbudai Múzeumban])
• Czabán Samu (beton, műkő dombormű; 1960 (felállítva 1968 májusában); Nagyszénás, Czabán Samu Általános Iskola)
• Zelma síremléke (kőszobor, 1963, Budapest III. ker., Óbudai temető)
• Gyógyítás (kő dombormű, 1966, Szeged, Odessza lakótelep, Gyógyszertár)
• Dózsa György (beton, műkő dombormű, 1968; Nagyszénás, Czabán Samu Általános Iskola)
• Dózsa (15 alakos fa dombormű, 1968, Budapest III. kerületi Tanács)
• Tóth Ede (kő mellszobor, 1972, Sárospatak, Iskolakert)
• Első anyaság (1969; 1982, Budapest, Fővárosi Önkormányzat Szent Margit Kórháza)
• Kőrösi Csoma Sándor (patinázott gipszszobor, 1986, Budapest III., Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium).
• 1919 (5 m-es fa dombormű, Budapest III. ker-i pártbizottság székháza)
• Frankel Leó (szobor, Budapest II. ker., Frankel Leó Általános Iskola)
• Frankel Leó (vörös márvány dombormű, Budapest III. ker., Frankel Leó Művelődési Ház)
• Olvasó öregasszony (gipsz szobor 1959; mészkő szobor, 2017, Szentendre, Skanzen)
• Pietá (Madonna gyermekével) (gipsz, 1940; bronz szobor 2017, Budapest XVII. ker, Szent Kereszt Felmagasztalása templom)
• Óbuda (gipszszobor, 1967; bronz szobor 2019, Budapest III. ker., Kórház utca)

• ↑ Maksay 1972: Maksay László: Ugray György (1908–1971). Művészet, XIII. évf. 3. sz. (1972. március) 26. o.
• ↑ Kortárs Magyar Művészeti Lexikon: Szolláth György – Wehner Tibor: Ugray György. http://artportal.hu. Budapest: Artportál (2003) (Hozzáférés: 2015. július 8.) arch
• ↑ Magyar Életrajzi Lexikon: Ugray György. mek-oszk.hu. Budapest: Magyar Elektronikus Könyvtár (Hozzáférés: 2015. július 8.) arch
• ↑ Ács József-interjú: Beszélgetés Ács József szobrászművésszel. Debnár László rakosliget3.uw.hu. Budapest (2009) (Hozzáférés: 2015. július 8.) arch
• ↑ Életrajza a KöztérKép.hu-n: Ugray-Mócz Katalin: Id. Ugray György: Édesapám életrajza. kozterkep.hu. Budapest (2014. július 31.) (Hozzáférés: 2021. február 15.) arch
• ↑ Kiállításismertető 2017: „Erdélytől a Vatikánig”: Ugray György (1908-1971) szobrászművész emlékkiállítása. ars-sacra.hu. Budapest: Pestszentimrei Közösségi Ház Klubgaléria (2017. szeptember 13.) (Hozzáférés: 2021. február 14.) arch

A Wikimédia Commons tartalmaz Ugray György témájú médiaállományokat.

• Ugray György a Facebookon
• Ugray György a KöztérKép.hu-n
• Ugray György az MKCsBK honlapján