Toulouse (kiejtés/tuluz/ⓘ, régen Tolosa) város Dél-Franciaországban, a Garonne folyó partján. Okcitánia régiónak és Haute-Garonne megyének is székhelye (prefektúra). Franciaország negyedik legnépesebb városa. Beceneve ville rose, vagyis a rózsaszín város.
Éghajlata
Toulouse (Blagnac) 1981–2010 átlagok és extrém 1947–2017 éghajlati jellemzői
Ősi, a későbbi városmagtól keletre épült, ibérek, illetve ligurok lakta kelta településből fejlődött ki. A város magva a Garonne nagy kanyarjának külső, keleti ívén épült a folyó kavicsos teraszán mint kisebb mezőváros; a bal parti lapály csak később népesült be.[7] Lakosságában az i.e. 2. század végére a liguirok kerültek többségbe.[8]
Vaskori neve Bazacle volt, ami a „gázló” jelentésú latin vadaculum kifejezésből származik, és arra utal, hogy fontos folyami átkelőhely volt.[7]
A római időkben
A rómaiak i.e. 106-ban foglalták el,[8] és Gallia Narbonensis provinciában Tolosa néven jelentős várossá fejlődött. Légiók táborhelyéből fejlődött katonavárossá, majd tartományi székvárossá léptették elő.[7]
A Vizigót Királyság fővárosa
418 végén vagy 419 elején a vizigótok átkeltek a Pireneusokon; elfoglalták Bordeaux-t és Toulouse-t. Ezután a továbbra is Tolosának nevezett várost tették királyságuk fővárosává.
A Frank Birodalomban
507-ben a vouillé-i csatában a vizigótok döntő vereséget szenvedtek az I. Klodvig frank király vezette egyesült frank és burgund csapatoktól, és 508-ban már maga Toulouse is frank kézre került. A gótok kénytelenek voltak feladni galliai területeik zömét, csak Septimaniát tudták megtartani (a keleti gótok beavatkozásának köszönhetően).
778–tól 1271-ig önálló grófság, majd hercegség volt.
Az 1208-ban ellen kezdett albigens keresztes hadjáratban VI. Rajmund toulouse-i gróf a katharok pártjára állt, mire Simon de Montfort, Leicester 5. grófja túlerőben lévő hadaival elfoglalta a grófságot. VI. Rajmund Angliába menekült, majd II. Péter aragóniai királynak esküdött hűséget. Az 1213. szeptember 12-én vívott muret-i csatában Simon de Monfort csapatai szétverték az aragón hadat, maga Péter király is odaveszett. A csata az aragón befolyás végét és a francia korona megerősödését hozta Languedoc számára. VI. Rajmund fia, a későbbi VII. Rajmund toulouse-i gróf aragónokból és katalánokból szervezett seregével 1216. augusztus 24-én bevette Beaucaire-t, majd 1217. szeptember 12-én magát Toulouse-t is. A sikertelen ellentámadás végén Montfort 1218. június 25-én elesett, fia, VI. Amaury de Montfort pedig a vert had maradékaival kitakarodott a grófságból.
VII. Rajmund 1224-ben szövetségese, II. Roger-Bernard de Foix segítségével elfoglalta Carcassonne-t, és ezután békét kötött a keresztesekkel. Amaury de Montfort azonban felajánlotta a névleg még birtokának számító Toulouse-t a koronának, mire 1225-ben a bourges-i zsinatkiközösítette Rajmundot, és VIII. (Oroszlán) Lajos „keresztes hadjáratot” indított ellene.
A király ugyan odaveszett a hadjáratban, de energikus özvegye, Kasztíliai Blanka az 1229-ben kötött meaux-párizsi szerződésben megszerezte a grófság felét, a Trencavel-örökséget. Bár a másik fél birtokában megerősítették Rajmundot, egyetlen lányát azonban Alphonse királyfihoz kellett nőül adnia.
VII. Rajmunddal kihalt a család fiága, majd Johanna halála után végképp nem maradt több leszármazott. A grófságot megszüntették, földjeit a királyi birtokok közé tagolták.
Toulouse a grófság megszüntetése után is megtarthatta városi kiváltságait.[8]
Az ipari forradalom máshol jelentős beruházásai elkerülték Toulouse-t, ezért a 18. és a 19. században a város jelentősége csökkent. A 20. században Toulouse-ba helyezték a hadifelszerelések gyártását és a repülőipart, amitől a város ismét életre kelt. Érdekes, hogy Toulouse gyengéje végül erősségévé lett, mert az ipari forradalom okozta környezetrombolás, valamint a szociális-gazdasági átszervezés itt nem jelentkezett. Helyzetét Európa repülőipari központjaként, valamint azt kihasználva, hogy az emberek az ipari területekről szívesen költöznek a melegebb éghajlatú és kevésbé szennyezett levegőjű Toulouse-ba, a város lélekszáma 1960 és 2000 között 50 százalékkal nőtt, mialatt a francia városok átlagos gyarapodása 30 százalék volt. A repülő- és biotechnológiai ipar kedvezőnek tűnő jövőjére alapozva további növekedése várható.
Gazdasági élete
Gazdasági életét a ókorban, illetve a középkor első felében közúti csomópont jellege határozta meg. A szállításban a Garonne-nak alárendelt szerep jutott; főleg a Baszkföldre, illetve a Pireneusokon átvezető áruforgalom volt jelentős. Ezt különösen a 11–12. században megtelepedett zsidó kereskedők virágoztatták fel.[7]
A középkorban a polgárok fő terméke a festő csüllengből(Isatis tinctoria) előállított kék festék volt. A kézműipar egyéb ágai is jórészt a mezőgazdaságban, többnyire a környéken termelt alapanyagokat dolgoztak fel.
Az 1681-ben átadott Canal du Midi csatorna tovább élénkítette a város amúgy is pezsgő kereskedelmét; Toulouse Akvitánia és Languedoc legjelentősebb vásár- híd- és kapuvárosává vált. Fellendült a malomipar: nemcsak az aszályos Roussillonban termelt búzát őrölték itt, de sokat importáltak Észak-Afrikából is, és azt bárkák hozták fel a csatornán. A 18. századra Toulouse Nyugat-Európa egyik legnagyobb malomvárosává vált.[7]
Jelenleg a repülőgép- és űripar adja a város gazdaságárak gerincét. Itt található az európai repülőgépgyártás központja, a város az Airbus Group székhelye. Itt működik az Airbus Industrie legnagyobb gyára mellett a légiközlekedés elitiskolája, az Ecole Supérieure „Sup-Aero” is. Az Airbus Defence and Space és a francia Alcatel Space műholdgyár is itt talált helyet, miként a Francia Űrkutatási Központ (CNES) műszaki központja is.A hagyományos iparágakat vegyi- és textilüzemek képviselik.
Itt ágazik ki a Garonne-ból a folyót a Földközi-tengerrel összekötő Canal du Midi csatorna, valamint a nehezen hajózható Garonne-nal párhuzamosan épített, az Atlanti-ócean felé kapcsolatot teremtő Canal Latéral.
Kulturális élete
Toulouse-ban 1229-ben alapított patinás egyetem működik, és híres a szépművészeti múzeuma is. A városban sok templom található, ezek közül különösen figyelemre méltó az 1000-es években alapított Saint Sernin-bazilika. Az 1700-as évekből fennmaradt városházán (Le Capitole) színházi előadások is zajlanak. A pezsgő zenei életet mutatja, hogy sok népszerű együttes ebből a városból indult útjára, például a fiatal zenerajongók között sikeres Zebda is.
A Théâtre du Capitole az opera és a balett otthona. Az Orchestre National du Capitole az Halle aux Grains-ben játszik. Az Académie des Jeux Floraux, a Francia Akadémia Dél-Franciaország okcitán nyelvet beszélő régiói számára kialakított megfelelőjének székhelye. Ezzel Toulouse az okszitán kultúra nem hivatalos fővárosa. A hagyományos okszitán kereszt Toulouse város és a 2016-ban kialakított Okcitánia régió szimbóluma is.
Világszerte elismert, 1229-ben alapított egyeteme (Université de Toulouse) az egyik legrégibb Európában; több mint 97 000 hallgatójával a lille-i mellett a harmadik legnagyobb francia egyetem Párizs és Lyon után.[9]
A városközpont arculatát meghatározó vöröstéglás épületei miatt a „vörös városnak” nevezik. A középkorban a kékfestéshez használt festék kereskedelméből meggazdagodott polgárok a városközpontban reneszánsz palotákat emeltek.
Sport
Legnépszerűbb sportklubja a Stade Toulousain rugbycsapat, mely európa egyik legjobbja.A Toulouse FC jelenleg a Ligue 2-ben, a második szintű francia labdarúgóligában játszik. A város otthont adott az 1998-as labdarúgó-világbajnokság és a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság meccseinek is.