Tengerentúli Franciaország

Népességváltozás
ÉvNépességVált. (%)  
1953909 000—    
19631 194 000+31,4%
19731 475 000+23,5%
19831 656 000+12,3%
19932 028 000+22,5%
20032 414 000+19,0%
20132 691 000+11,5%
20162 774 000+3,1%
Népességváltozás az öt tengerentúli régióban

A tengerentúli Franciaország (franciául France d'outre-mer) az európai kontinensen kívüli francia közigazgatású területeket jelöli. Ezek különböző jogi státuszú és az autonómia különböző fokaival rendelkező területek, noha mindegyik rendelkezik képviselettel a nemzetgyűlésben és a szenátusban (a francia parlament két házában). Lakosaik francia állampolgársággal rendelkeznek, és így részt vehetnek az elnökválasztásokon és az európai parlamenti választásokon. (Utóbbin a tengerentúli területek külön választókerületet képeznek.) A tengerentúli Franciaországhoz több atlanti-, csendes- és indiai-óceáni sziget tartozik, a dél-amerikai kontinensen Francia Guyana, számos Antarktisz-közeli sziget, és egy terület magán az Antarktiszon.

Csaknem valamennyi Európán kívüli, lakott francia közigazgatású terület tengerentúli régió vagy tengerentúli közösség státuszú. E két státusz jogilag és közigazgatási szempontok szerint is lényegesen különbözik egymástól. A tengerentúli régiók státusza azonos az európai Franciaország régióiéhoz. A francia alkotmány szerint a francia törvények és rendelkezések (a polgári és a bünteté törvénykönyv, a közigazgatási szociális és adózási jogok stb.) általában ugyanúgy érvényesek a tengeren túl, mint az európai régiókban, bár lehetnek a helyi igényeknek megfelelő eltérések. A tengerentúli régiókban nem lehet ezektől eltérni, a tengerentúli területeknek azonban jogában áll saját törvényeket hozni, kivéve bizonyos témákban (mint a honvédelem, a nemzetközi kapcsolok, a külkereskedelm, a fizetőeszköz, illetve a törvénykezés és a közigazgatás szabályozása). A tengerentúli területeket saját választott testületeik igazgatják. A francia kormány egyik tagja, a tengerentúli Franciaország minisztere felelős a tengerentúli területekért. Új-Kaledónia se nem tengerentúli régió, se nem tengerentúli közösség. A nouméai egyezség alapján sui generis (egyedi) státuszú.

A területeket a Nemzetgyűlésben összesen 27 küldött, a Szenátusban összesen 21 szenátor képviseli.

Franciaország és a tengerentúli Franciaország
Franciaország és a tengerentúli Franciaország

Területek listája

A tengerentúli régiók

ZászlóNévFővárosNépesség (fő)Szárazföldi terület (km2)Népsűrűség (fő/km2)KüldöttekSzenátorokElhelyezkedésLeírás
GuadeloupeBasse-Terre400.2011.62824643Karib-térség1946 óta
Francia GuyanaCayenne294.0713.5213,522Dél-Amerika1946 óta
MartiniqueFort-de-France375.0531.12835442Karib-térség1946 óta
MayotteMamoudzou288.92637477322Mozambik-csatorna, Indiai-óceán1976–2003: sui generis tengerentúli terület; 2001–2003: kijelölt megyei közösség; 2003–2011: tengerentúli közösség. A 2009-es mayotte-i státusznépszavazáson alapján 2011. március 31-től tengerentúli régió.

Igényt tart rá a Comore-szigetek.

RéunionSaint Denis858.4502.50434374Indiai-óceán1946 óta

A tengerentúli közösségek

A tengerentúli közösségek (franciául collectivités d'outre-mer) fogalmát a 2003. március 28-ai alkotmányreform hozta létre. Minden egyes tengerentúli közösségnek saját általános törvényei vannak.

ZászlóNévFővárosNépesség (fő)Szárazföldi terület (km2)Népsűrűség (fő/km2)KüldöttekSzenátorokElhelyezkedésLeírás
Francia PolinéziaPapeete278.4343.5217932Polinézia, Csendes-óceán1946–2003: tengerentúli terület, 2003 óta tengerentúli közösség
Saint-BarthélemyGustavia9.961253981 (közös)1Karib-térség2003-ban St. Martin és St. Barthélemy szavazói úgy döntöttek, hogy a két sziget szakadjon el Guadeloupe-től, és váljanak önálló francia tengerentúli közösséggé.
Saint-MartinMarigot34.065536401Karib-térség
Saint-Pierre és MiquelonSaint-Pierre6.0082422511Szent Lőrinc-öböl, Atlanti-óceán1976–85: tengerentúli megye, 1985–2003: sui generis tengerentúli terület, 2003 óta: tengerentúli közösség
Wallis és FutunaMata-Utu11.5581428111Polinézia, Csendes-óceán

Tengerentúli területek

Ma az egyetlen tengerentúli terület a francia déli és antarktiszi területek ('franciául 'Terres Australes et Antarctiques Françaises, rövidítve TAAF), mely 1955-ben jött létre. A 2007. február 21-ei 2007-224-es törvény szerint a vitatott fennhatóságú Indiai-óceáni francia szigetek a TAAF 5. kerületét képezik.

ZászlóNévKerületSzigetFővárosNépesség (fő)Szárazföldi terület (km2)ElhelyezkedésLeírás
Francia déli és antarktiszi területekAdélieDumont d'Urville StationLakatlan432.000AntarktiszEl nem ismert területi igény
Crozet-szigetekAlfred Faure340Indiai-óceán
Kerguelen-szigetekPort-aux-Français7.215Nyáron 110, télen 45 kutató tartózkodik itt
Saint-Paul és Amszterdam-szigetMartin-de-Viviès66
Indiai-óceáni francia szigetekBassas da India1Mozambik-csatorna, Indiai-óceánIgényt tart rá Madagszkár
Európa-sziget30
Glorioso-szigetek7Indiai-óceánIgényt tart rá a Comore-szigetek és Madagaszkár
Juan de Nova5Mozambik-csatorna, Indiai-óceánIgényt tart rá Madagaszkár
Tromelin-sziget1Indiai-óceánIgényt tart rá Mauritius

Különleges státuszú területek

StátuszZászlóNévFővárosNépesség (fő)Szárazföldi terület (km2)Népsűrűség (fő/km2)KüldöttekSzenátorokElhelyezkedésLeírás
Sui generis közösség Új-KaledóniaNouméa271.40718.575,514,622Melanézia, Csendes-óceán1946-tól a tengerentúli területek közé sorolták be. Az 1998-as nouméai egyezség alapján azonban 1999-ben különleges státuszt (statut particulier vagy statut original) kapott. Létrehozták az új-kaledón állampolgárságot, miközben párhuzamosan az itt élők megtarthatták francia, és ebből eredően EU-s, állampolgárságukat is. Megkezdődött a hatalmi jogok átadása is Új-Kaledóniának, és ez a folyamat 15-20 évet vesz igénybe.

2018-ban, 2020-ban és 2021-ben népszavazást tartottak a terület függetlenedéséről, lakói Franciaország mellett döntöttek.

Clipperton-sziget020Csendes-óceán, Mexikótól nyugatraA francia kormány közvetlen rendelkezése alá tartozik, felelőse a tengerentúli Franciaország minisztériuma.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Overseas France című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.