Szily Kálmán (gépészmérnök)
Nagy-szigethi ifjabb Szily Kálmán (Budapest, 1875. május 4. – New York, 1958. január 14.) mérnök, királyi József-műegyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1920).
| Szily Kálmán | |
| Született | 1875. május 4.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1958. január 14. (82 évesen)[1] New York |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Szily Kálmán |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1898, doktorátus, bölcsészettudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-18/19 (jelképes))[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Családa és származáza
Apja nagyszigethi Szily Kálmán (1838–1924), fizikus, nyelvész, műegyetemi tanár, tudományszervező, az Akadémia főtitkára, majd főkönyvtárnoka, anyja a régi zalamegyei nemesi származású egyházasbüki Dervarics családból való egyházasbüki Dervarics Rozália Ida (1844–1921). Az apai nagyszülei nagyszigethi Szily Ádám (1800–1868) táblabíró, földbirtokos,[4] és nagyjeszeni Jeszenszky Karolina (1807–1856) voltak.[5] Az anyai nagyszülei egyházasbüki Dervarics Ákos (1816-1891), táblabíró, földbirtokos, és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Rozália (1822–1850) voltak.[6][7] Dervarics Ákosné Hertelendy Rozáliának a szülei hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Imre (1794–1850), földbirtokos, zalai főszolgabíró és nyírlaki Oszterhueber Magdolna (1797–1883) asszony voltak.[8]
Élete
1892-től középiskolai és műegyetemi tanulmányait Budapesten végezte és a tudományegyetemen matematikai, fizikai és technikai előadásokat hallgatott. Ezután külföldi tanulmányútra ment, Párizsban, Zürichben harmadfélévig szakbeli dolgozatokat végzett. 1898-ban a budapesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet szerzett és a műegyetemen a mechanikai tanszék mellé adjunktusnak nevezték ki. 1901-ben ugyanott a rugalmasság elméletéből magántanári képesítést nyert. 1906-ban műegyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott, 1913-tól a mechanika nyilános rendes tanára lett. Az 1927–28-as és 1929–30-as tanévben az intézmény rektoraként működött. 1930-ban kinevezték a vallás- és közoktatásügyi minisztérium főiskolai osztályának élére, majd 1932-ben államtitkár lett. 1941–42-ben már ismét a műegyetem tanított. Elnöke volt az Országos Felsőoktatási Tanácsnak, a felsőházban képvisele a műegyetemet. 1944 őszén kivándorolt Németországba.
Cikkei: a Math. és Phys. Lapokban (IV. A binomiális együtthatók néhány elemi tulajdonsága); a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyében (XXXVI. Húzó kisérletek belső nyomásra igénybe vett csövekkel; ugyanez németül és franciául is).
Házassága és leszármazottjai
1903. július 5-én Budapesten,[9] ifjabb nagyszigethi Szily Kálmán dr., műegyetemi magántanár, vezette oltárhoz Plósz Emília Stefánia Mária Terézia (Győr, 1883. július 6.–Budapest, 1944. április 12.) kisasszonyt,[10][11] akinek a szülei dr. Plósz Sándor (1846–1925), az összes jogtudományok doktora, magyar királyi igazságügyi miniszter, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának a tanára, az MTA igazgatója, valóságos belső titkos tanácsos, az I. osztályú vaskorona-rend lovagja, a Lipót-rend középkeresztese, a Főrendiház tagja,[12] és Hamza Ilona (1852–1926) voltak.[13] Szily Kálmán és Plósz Emília frigyéből született:
- Szily Veronika Ilona Rózsa Jenke Mária (Budapest, 1904. április 18.). Férje: Szadeczky-Kardoss Tibor (Kolozsvár, 1898. december 18.–Budapest, 1956. szeptember 2.), a debreceni tudományegyetem professzora, műegyetemi adjunktus.[14][15]
- Szily József Ádám Kálmán Sándor Máté (Budapest, 1907. szeptember 5.–Aš, Csehszlovákia, 1945. április 11.), a műegyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszéknek a nyilvános rendes tanára, tartalékos lovas-tüzér hadnagy.[16] Neje: Dr. Sztehlo Márta Mária (Budapest, 1912. augusztus 9.).[17]
- Szily Klára Erzsébet Ilona Mária (Budapest, 1911. január 6.). Férje: dr. vitéz Szathmáry Zoltán (Arad, 1898. szeptember 29.), a Bábaképző intézet igazgatója.[18]
Munkái
- A binomiális együtthatók néhány elemi tulajdonsága. Budapest, 1895. (Math. és Phys. Lapok IV.).
- A fémdrótok elektromos ellenállásának csavarásokozta változása. Doktori értekezés. Bp., 1898. (Ugyanez németül és francziául).
- A világ-egyetem energia készlete. Bp., 1899. Természettud. Közlöny Pótfüzeteiből).
- Síkmozgású érdes testek ütközése. Bp., 1901. (Mathem. és Természettud. Értesítő XIX. Ugyanez németül).
- Húzó kísérletek belső nyomásra igénybe vett csövekkel. Bp, 1902. (M. Mérnök és Építész Egylet Közlönye XXXVI. Ugyanez németül és francziául).
- Adalékok a statika elemeihez. Bp., 1907. (Math. és Phys. Lapok XVI.).
- A feszültségi állapot alapegyenleteiről. Bp., 1908. (Math. és Phys. Lapok XVII.).
- Mechanika I – III., Bp., 1920 – 21.
- Műszaki mechanika. Bp., 1933.
Jegyzetek
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar élatrajzi lexikon