Szentlélek-templom (Zsigra)
A Szentlélek-templom (szlovákul: Kostol Ducha Svätého római katolikus templom a szlovákiai Zsigrán. A falu belterületének délkeleti részén, egy kis dombon szabadon áll, a környékről jól látható helyen.[1]
![]() | A Lőcse, Szepes vára és a kapcsolódó műemlékek világörökségi helyszín része |
Szentlélek-templom | |
| |
![]() | |
Egyházmegye | Szepesi egyházmegye |
Védőszent | Szentlélek |
Építési adatok | |
Építése | 1275 |
Stílus |
|
Település | Zsigra |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szentlélek-templom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Felvidék talán legértékesebb középkori freskóiról ismert.[1] A Lőcse, Szepes vára és a kapcsolódó műemlékek nevű helyszín részeként 1993 óta a Világörökség része.
Történelem
Az Árpád-kori eredetű Zsigra plébániatemplomát Sigrai János szepesi gróf építtette 1245 és 1275 között kései román és korai gótikus stílusban. A 15. században tűz martalékává vált, ezt követően, 1425-ben már az érett gótika stílusában állították helyre; a korábbi síkmennyezet helyett gótikus boltozatot kapott oszlopsorral, mely két hajóra osztja.[1]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6a/%C5%BDehra%2C_kostel_a_h%C5%99bitov%2C_2019_%2802%29.jpg/300px-%C5%BDehra%2C_kostel_a_h%C5%99bitov%2C_2019_%2802%29.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/3c/Kostol_Ducha_Sv%C3%A4t%C3%A9ho.svg/300px-Kostol_Ducha_Sv%C3%A4t%C3%A9ho.svg.png)
1563-tól az evangélikusok használatába került, majd 1638-ban (más források szerint 1632-ben) visszakapták a katolikusok. A pestisjárványt követő fertőtlenítés miatt a templom belső terét 1646-ban kimeszelték,[2] ennek következtében középkori freskói évszázadokra feledésbe merültek, egészen a 19. század végéig. Barokk berendezése a 17. században készült (főoltára 1656-ból származik), toronysisakja pedig 1769-ben épült.
A középkori freskók feltárására és restaurálására az 1950-es évektől került sor. 1993-ban a Szepesi várral együtt, melytől történelme a középkorban elválaszthatatlan volt, a Világörökség részévé nyilvánították.[1]
Épület
Külső kép
A templom a 15. századi felújítás óta alapvetően gótikus stílusú, kéthajós alaprajzú, középen oszlopsorral, gótikus boltozattal.[1] Nyugati homlokzata előtti négyzetes, ikerablakos, barokk hagymasisakos torony áll. A hajónál alacsonyabb, huszártornyos, egyenes záródású szentélye[3] ma is őriz román kori részleteket. Toronysisakja és a templomhajó is zsindellyel fedett.[1]
A templom körül fehérre meszelt, fazsindellyel fedett, szabálytalan kör alakú védőfal húzódik.[1][3] Mellette temető fekszik.[3]
Falfestmények
Legrégebbi, a szentélyben található freskói 13. századiak, a hajóban lévők túlnyomó része a 14. században készült.[1] Az eredeti freskók nem alkottak összefüggő rendszert, a 14. századi újrafestés ugyanakkor már ikonográfiai terv alapján készült.[2] A templomba belépve, a diadalív felett a látogatót az utolsó ítélet jelenete fogadja. A legrégebbi, a Keresztrefeszítést ábrázoló falikép a 13. századból származik, és a déli kapu fölött található.[3]
A század végén készült a Szent László királyt csatajelenet közben ábrázoló freskó is.[3] A László-legendát ábrázoló ciklus rossz állapotban maradt fent; ennek oka az átalakítások mellett az, hogy alatta találták meg az 1280-as években készült Szent Kereszt-ábrázolást, melynek feltárása miatt a kun lóról való lerántást ábrázoló jelenet csak töredékesen látható (pontos másolata viszont több forrásból fennmaradt). A jelenetsor a nagyváradi várnál kezdődik, ahonnan László vezetésével kitör a kunokat üldözőbe vevő magyar sereg. A következő jelenetben László dárdájával megszúrja a kun harcost, akit a lány ránt le a lóról. Az egymással birkózó férfiak jeleneténél a lány bárddal csap a kun lábába, végül a László által lefogott ellenséget maga fejezi le. Az ábrázolás különlegessége a lány meghatározó szerepe.[2]
Az északi falon Jézus életéből vett jelenetek láthatók.[3] Az egyik legértékesebb a 14. század második feléből származó, keresztény szimbólumokat ábrázoló Életfa (Arbor vitae). A középen látható keresztre feszített Krisztus az üdvtörténetet Ószövetségre és Újszövetségre osztja fel. Az Ószövetséget a zsinagógát, az Újszövetséget pedig az Egyházat megtestesítő nőalak jelképezi. A képen Ádám és Éva alakja is megjelenik;[4] a kereszt és az édenkerti fa ábrázolása összefonódik.
Berendezés
A keresztelőkút 13. századi. A szószék, az fő- és a mellékoltár barokk stílusú, fekete–arany színkombinációban.[1] A főoltárt hatalmas angyalalakok díszítik; két oldalán Szent István és Szent László alakja látható.[3]
Turizmus
A templom hétfőtől szombatig, szerény belépődíj ellenében látogatható.[3]