A szekta olyan emberek csoportja, akik jól megkülönböztethető vallási, filozófiai vagy politikai kisebbségi doktrínát követnek. Vallásszociológiai értelemben kognitív kisebbségek adekvát társadalmi struktúrájaként lehet felfogni, mivel arra kényszerülnek, hogy kicsiny, zárt csoportokban elhatárolják magukat a környezetüktől.[1] Nathalie Luca francia vallásszociológus szerint „egy csoport akkor válik szektássá, amikor bezárkózik”.[2]
A kifejezés Európában és a nyugati nyelvekben többnyire pejoratív jelentést kapott, ahol manapság elsősorban olyan vallási csoportokra használják, amelyeknek a tevékenységét a társadalom többsége zavarónak vagy károsnak tekinti.[3]A keleti vallásokban (buddhizmus, hinduizmus) viszont nincs negatív tartalma, ott egy hagyományra utal.[4]
A szekta a latinsequi szóból származtatható, jelentése: követ(ni).[5]
A „szekta” szó kezdetben nem hordozott semmilyen negatív jelentést. A klasszikus latin nyelvben ez a kifejezés egy gondolkodásmódra, egy életmódra, pontosabban pedig egy politikai pártra vagy filozófiai iskolára utalt, amelyhez egy személy tartozott.[6]
A fogalmi értelmezés
A szekta fogalom mai használata viszonylag homályos és pontatlan.
egyik jelentése: az uralkodó egyháztól elszakadt, többnyire nem bevett vallási csoportok,
másik jelentés szerint: szorosan összetartó, azonos nézetű, a külvilágtól elkülönülő csoport; zárt csoportosulás valamely közösségen belül.
A szó mind a köznyelvben, mind a publicisztikában pejoratív tartalmú.
Eredeti értelmében azonban – és vallásszociológiai használatában is – egy sajátos vallásos közösségi forma megjelölésére használják. A kereszténységben sok esetben az embereket magukhoz kötő, uralkodó egyházakból kivált, nyitottabb gondolkodású csoportokat nevezik az anyaegyházak szektának.[7]
Szociológiai értelmezés
Szociológiailag a "szekta" egy olyan újonnan alakult vallási csoport, amely azért jött létre, hogy tiltakozzon szülővallása (gyakran egy felekezet) ellen. Motivációjuk általában a szülővallás hitehagyásával (az igaz hittől való elhajlásával) kapcsolatos vádakban rejlik; gyakran a kizárólagos kötődésre vonatkozó kényszer, a liberális tendenciák kritikája és az úgynevezett "igaz" valláshoz való visszatérést szorgalmazzák.
A szekta fogalomnak többféle szociológiai meghatározása és leírása létezik, elsők között Max Webertől és Ernst Troeltschtől (1931). Az egyház-szekta tipológiában úgy határozzák meg a szekta fogalmát, mint újonnan létrejött vallási csoportot, melyben az anya-gyülekezettel (többnyire egy adott felekezettel) szembeni tiltakozás elemei jelentős szerepet játszanak.
Rodney Stark és William Sims Bainbridge szociológusok az állítják, hogy „a szekták azon hit megtisztított, megújított változatának tartják magukat, amelyből kijöttek”. Ők szektáknak azokat a vallásos csoportokat nevezik, melyek tanítása a tradíción belül marad, míg kultusznak azokat a csoportokat tartják, melyek tanítása innovatív a keresztény hagyományokhoz képest. Az újítás a szervezeti formában is megjelenik.
Az egyház-szekta tipológiai kontinuum angol nyelvű ábrája: az egyház (church), felekezet (denomination), szekta (sect), kultusz (cult), új vallási mozgalmak (NRM) és intézményesült szekták (institut. sect) egymáshoz való viszonya.
Létrejöttük után a szektákkal három dolog történhet: feloszlanak, intézményesülnek vagy felekezetté alakulnak. Ha a szekta tagsága elsorvad, akkor feloszlik. Ha a taglétszám növekszik, a rend fenntartása érdekében kénytelen átvenni a felekezetek jellemzőit (pl. bürokrácia, explicit doktrína stb.). Még ha a tagság nem is növekszik, vagy csak lassan növekszik, normák alakulnak ki a közösségi tevékenységek és viselkedés szabályozására.
A felekezetszerű jellemzők átvétele a szektát felekezetté változtatja, vagy ha tudatosan törekszenek a tiltakozási összetevők egy részének fenntartására, akkor intézményesült szekta jön létre.
Az intézményesült szekták a tipológiai kontinuumon félúton vannak a szekták és felekezetek között. Szekta- és felekezetszerű jellemzők keverékével rendelkeznek például a hutteriták, az Iglesia ni Cristo vagy az amishok.
Egyház-szekta
A vallásszociológiában az egyházak és szekták megkülönböztetésére különböző jellemzőket mutattak ki:
Még Weber alapján: az egyház egy olyan szervezet, amelybe az emberek többnyire beleszületnek,
a szekta olyan önkéntes szervezet, amelybe általában áttérnek az emberek.
Az egyház olyan szervezet, amely jól beépült a tágabb társadalomba, és általában hajlamos a politikai hatalommal szövetségre lépni,
a szekta egy nagyobb vallástól elszakadt csoport, amely gyakran feszültségben van a társadalommal, annak értékeivel, és elutasítja a kompromisszumot a világi renddel.
Az egyház összetett, hierarchikus, bürokratikus struktúrákat mutat,
a szekta kisebb, demokratikus és viszonylag informális szervezet.
Az egyház papjai vagy lelkészei képzettek és felszenteltek,
a szekta elutasítja a klérus és a laikus közötti éles különbségtételt, és gyakran egy karizmatikus vezető irányítja.
a szekta intenzívebb lelki élményeket nyújt tagjai számára, és a prédikációhoz és az istentisztelethez inspirálóbb, informálisabb és kiszámíthatatlanabb megközelítést alkalmaz.
A vallási igazság monopóliumát követelik meg maguknak; csak náluk található meg „az igazság”.
Kizárólagosságra törekednek.
Többnyire világiak (laikusok) szervezik; a vallási kötelezettségek a csoportban egyenlően oszlanak meg.
Feltétlen engedelmességet követelnek meg a vezetőség vagy a vezető iránt. A vezető(k) kijelentéseinek isteni igazságként való megkérdőjelezhetetlensége. A tagoktól teljes engedelmességet várnak az élet minden területén.
Minden tagnak valamilyen tudást vagy életmódbeli változást kell felmutatnia ahhoz, hogy elfogadják.
Ellenálló csoportot hoznak létre, nemcsak a szülővallással, de akár az adott kultúrával és az állammal szemben is.
Weber 1906-ban azt írta, hogy erkölcsi szempontból azért nagyobb a szekták presztízse, mert míg az egyházba beleszületik az ember, anélkül, hogy viselkedésén változtatnia kellene, addig a tisztes szektákba csak olyan embert vettek fel, akit életvitele erkölcsileg kifogástalannak mutatott.[11]
Tipológia
Bryan R. Wilson (1926–2004) brit vallásszociológus a következő szektatípusokat tartalmazó tipológiát javasolta: [10][12]
Hívei hisznek abban, hogy a megváltás hamarosan eljön, de csak a jelenlegi természeti és társadalmi rend megszűnése után. A világ pusztulását egy Felsőbb Erő indítja el, de bizonyos csoportoknál a hívők is részt vehetnek ebben. Sokan ide sorolják a Jehova tanúit[10] a dávidista adventisták közösségét [10] vagy az Aum Sinrikjót.
Bryan R. Wilson (a 20. században) ezt a szektacsoportot sorolta a kevésbé fejlett országok legjellegzetesebb mozgalmának.
Gnosztikus vagy manipulatív szekták
Különleges tudásra törekednek, miközben mások szerint világi célokat követnek. Nem a világtól való visszavonulást, hanem a megfelelő technikák és spirituális eszközök alkalmazását hirdetik. A kiteljesedést és „megszabadulást” számukra a siker, az egészség, a boldogság, a hosszú élet vagy a vagyon jelenti. Számos New Age csoport sorolható ide, a szcientológia,[10] a neosámánizmus,[10] a teozófia[13] stb.
Utópisztikus szekták
Céljuk az isteni terv szerinti rekonstrukció. A világ átformálását az ember által, de isteni elvek alapján kísérelik meg.[13] Programjuk radikális, a társadalom teljes újjászervezésére szólítanak fel, ahol nem nyer teret a „gonosz”. Ilyen volt a Népek Temploma (→ Jim Jones) és néhány New Age irányzat.
Más valláskutatók ezeken kívül főleg még két kategóriát adnak meg: [13]
Introverzionista szekták
A világtól visszahúzódva, földrajzilag is izolálódnak, az egyszerűség eszményét szem előtt tartva, a modern technika számos vívmányának, a világi életmódnak elutasításával. Az erkölcsi feddhetetlenség sokkal fontosabb, mint a doktrínák.[13] Ilyenek például a hutteriták vagy az amishok.
Gyógyító szekták
Nagy hangsúlyt helyeznek a testi vagy lelki betegségek nem orvosi eszközökkel történő kezelésére, gyakran a mágiát felhasználva. Az ilyen szekták általában több irányzatba sorolhatók: azok, amelyek középpontjában bizonyos szentélyek vagy szent helyek állnak, és amelyek bizonyos szervezetekre vagy bizonyos személyekre összpontosítanak. Ide sorolhatók az Új Gondolat mozgalom szektái, a Keresztény Tudomány, valamint Afrika különböző független egyházai.[14]
A kereszténységben
A keleti vallásokkal szemben a keresztény társadalmakban és vallásokban a szekta szót többnyire pejoratív jelzőként használják, olyan csoportra vagy mozgalomra utalva, amelynek eretnek meggyőződése vagy gyakorlata eltér az ortodoxnak tartott csoportokétól (azaz amelyek szerintük a vallás tanait a lehető legpontosabban, legszigorúbban vagy legősibb válfajában követik).[15][16] Elsődleges jelentése egy olyan közösség, amely elszakadt egy nagyobb szervezettől.
Egy ismeretlen művész 1647-es ábrázolása a szektákról: jezsuiták, walesi istenkáromlók, arminiánusok, ariánusok, adamiták (meztelenül látható), libertinusok (az ember, aki csákánnyal esik neki a Tízparancsolatnak), antescripturianusok (Szentírás-ellenesek), mortalisták/lélekalvók, anabaptisták, familisták, seekers, divorcers (a feleségét verő férfi)
A ma használatos, egyházi értelmezésben azonban a valláson belüli felekezetek (például a kereszténységen belül a katolikus, református, evangélikus, unitárius, baptista stb.) nem számítanak szektának, még akkor sem, ha nagyon kicsik (például a baptisták), inkább kisegyházakról szokás beszélni. A Magyar Értelmező Szótárban ennek ellenére ez az értelmezés is szerepel.
A kereszténységben ma teológiailag-egyháztanilag egy szekta létrejöttét elsődlegesen a hitfelfogás és hitértelmezés terén kialakult nézeteltérésekre vezetik vissza (→ eretnekség). [18]
A vallási ébredések nyomán létrejövő különféle mozgalmakat eltérő nézeteik és követőik csekély száma miatt gyakran keresztény szektáknak tekintik.
Jacques-Bénigne Bossuet püspök volt az, aki népszerűsítette a „protestáns szekta” fogalmát, amely általánossá is vált köztük „A protestáns egyházak változatainak története” (Histoire des variations des Églises protestantes) 1688-as megjelenésétől. Ebben a nagy hatású művében Bossuet ügyesen merített érveket a protestánsok sokféleségéből, hogy megerősítse: ez nem lehet az „igaz hit”.
A katolikusok szerzőkről a vallási türelmetlenségük nyomán elmondható, hogy több csoportra alkalmazzák a szekta elnevezést, mint a protestáns felekezetek,[25] nem kis megbántást okozva ezáltal.[9]
A Rahner–Vorgrimler-féle katolikus lexikon alapján a szekták jellemzői főképp a következők: biblicizmus,[megj. 1] önkéntesség, szigorú etika, intézményellenesség, a kiválasztottság sajátos tudata.[26]
Zsidóság
Eredetileg ez a szó jelentett egyszerűen csak „felekezetet” vagy „irányzatot” is, például Iosephus Flavius használta A zsidó háború c. művében a zsidó vallás három irányzatának (farizeus, szadduceus, esszénus) megnevezésére.
A hinduizmusban, indiai kontextusban a "szekta" szó nem a vallási hagyomány megszakítását vagy kirekesztést jelöl, hanem egy újonnan szervezett közösséget, amelyet egy spirituális tanító (guru, szvámí) alapít meg.
Szekták és vallási mozgalmak
Napjainkban több ezer szektát, kisebb egyházat, modern kori vallási mozgalmat tartanak számon.
Köznapi és szűkebb értelemben a szekta szó olyan, általában vallási (tágabb értelemben esetleg társadalmi) csoportra utal, mely törvénybe ütköző, illetve a társadalom egy jelentős részének szélsőségesen destruktív nézeteket vall (például gyilkosság-öngyilkosság szükségessége, fizikai önfeláldozás), illetve ilyen cselekedetekre hív fel, vagy pedig a társadalom által „konstruktívnak” minősített elveik ellenére az illető kisközösség tagjai (különösen vezetőik) mégis destruktív gyakorlatot folytatnak. Például: Azok a vallási/tágabb értelemben társadalmi csoportok, melyek a zaklatásig vagy a törvényességet túllépve követik, üldözik azokat a tagjaikat, akik kiléptek szervezetükből.
Abúzív/destruktív nézetek/gyakorlatok
Az olyan hitalapelvek és azokra épülő gyakorlatok/tanítások, melyek következtében, a tagokat olyan dolgokba vonják bele, vagy a tagok olyan dolgokat sajátítanak el, melyek számos területen kedvezőtlenek az egyén személyes, lelki életében, negatív hatása sokszor az egyén személyközi kapcsolataikban is megnyilvánul. Például: Egy vallási vezető „elvárásokon” keresztül rákényszerít a vallási szervezet tagjára olyan dolgot, mellyel a tag a szabad akaratából nem értene egyet, azzal nem tud őszintén azonosulni, „nem érzi jól magát” a helyzetben. Ilyen például, hogy hazudjon, azzal a manipulatív és abúzív tanítással alátámasztva, hogy ha nem teszi meg ezt akkor nem fog üdvözülni. Illetve ilyen az is, hogy ha a megadott dogmákat nem fogadja el, akkor bűnösnek kell éreznie magát.
Destruktív szektáknak nyilvánított szervezetek
A Magyar Országgyűlés által destruktívnak nyilvánított csoportok
1993 tavaszán, – a wacói ostrom idején – a Magyar Köztársaság Országgyűlése destruktív szektának nyilvánította a következőket:[28]
7.4.7 Egyesület az Emberi Természet Pszichológiai Ismereteinek Népszerűsítéséért (Verein zur Förderung der psychologischen Menschenkenntnis (VPM) VPM )
7.6 Úgynevezett többszintű marketingesek (Strukturvertriebe)
Franciaország
Az 1999-es szektákról és kultuszokról szóló francia parlamenti jelentés [31] mintegy harminc csoportra összpontosította figyelmét. [32] Kiemelték ugyanakkor, hogy vizsgálatuk nem teljes körű, hanem az adott időpontban a rendelkezésre álló információk alapján történt. [33]
A vizsgált csoportok a következők voltak: [34][35]
A 2010-es jelentés alapján a kormány által "szektának" tekintett csoportok túlnyomó többsége kisméretű, 100 főnél kevesebb tagot számláló szervezet.[36]
Tragikus eseményekkel összefüggésbe hozható csoportok
Az egyik leghíresebb történelmi destruktív szekta az Indiában és környékén működő ún. fojtogató szekta, a Thuggee, akiket a hajdani brit birodalmi kormány irtott.
A gyülekezet Victor Houteff vezetésével a Hetednapi Adventista Egyházból1929-ben vált ki. Jóval később Vernon Wayne Howell (1959-1993) a Hetednapi Adventista Egyházat elhagyva csatlakozott a csoporthoz, majd David Koresh néven a vezetőjévé vált. Az adventista teológiához ragaszkodva apokaliptikus hitelveket tanított és a klasszikus adventizmus tanain változtatásokat eszközölt. Az adventista teológiai tematikát követve újabb ószövetségi momentumokat vonatkoztatott illetve tartott követendőnek a jelen korban (az Újszövetség korában) is követendőnek. Például: többnejűséget vezetett be a gyülekezetében. Ezután a Mount Carmel nevű farmon élt közösségével, feleségeivel a világvégét 1993-ra várva. Még abban az évben rálőtt a davidiánus közösségbe ellátogató rendőrökre, majd a külvilágtól eltorlaszolt épületükben tűz ütött ki és 76 davidiánus (Koresht is beleértve) képtelen volt, illetve vonakodott elmenekülni a lángok elől, bennégett és meghalt.
A zen-buddhizmus tanaira épülő szekta 1995-ben a tokiói metróban ideggázas merényletet követtek el. Korábban a szekta kilenc alkalommal próbálkozott antrax-támadással is.
A hinduizmus, a buddhizmus és a taoizmus tanaira épülő szekta hatalmas méretű szervezetté nőtt a múlt század végére. Tagjai és vezetői körében embercsempészés, kábítószer-kereskedelem és gyilkossági kísérletek vádja miatt osztottak ki büntetéseket a hatóságok. Napjainkra ezoterikus irányzatként él tovább Osho öröksége.
A gnoszticizmus "halál általi felszabadulás a test fogságából" tanításaira épülő francia-kanadai-svájci szekta 1994-ben, '95-ben és '97-ben kollektív (ön)gyilkosságra utasították/beszélték rá tagjaikat.
A Naptemplom rend főként Európához kötődik, szélsőjobb beállítottságú a középkori templomosok tradícióira épülő ezoterikus rend volt. 1968-ban alapították, a rózsakeresztes rend keretében, majd különválik, mint a Templomosok Felújított Rendje Julien Origas vezetése alatt, aki Jeruzsálem királyává nyilvánítja magát. 1947-ben Origast négy év börtönre ítélik, mint a Gestapo egykori tolmácsát.Origas halálakor harminc lovag kiválik a rendből, hogy megalapítsa a Naphagyomány Nemzetközi Lovagrendjét, a szervezet megtelepszik Svájcban, Kanadában, az USA-ban, Ausztráliában, Franciaországban, különböző tevékenységeket folytatva, mint jógaiskola, mozgássérültek védegylete, orvosi intézetek, kiadók. A rend végső célja azonban egy fasiszta típusú forradalom. A szervezet tagjai egymásban sem bíznak, 1994-ben Kanadában sor kerül egy renden belüli leszámolásra, melynek során öt embert ölnek meg, köztük egy 3 hónapos csecsemőt. A rend vezetői azonban itt nem állnak meg. Pár nappal később a lovagrend 45 tagját végzik ki, miután rájuk bizonyították az árulást, a hóhéraik is öngyilkosok lesznek.Ezek után a rendet a hatóságok eltűntnek hiszik, 1995-ben azonban újabb 16 megégett holttestet találnak a szervezet egyik székhelyén.
Az 1997-ben Kaliforniában 41 ember tömeges öngyilkosságot követett el Marshall Applewhite vezetésével, melyre előre, tudatosan felkészültek. Téveszméik szerint a Hale–Bopp-üstökös mögött UFO rejtőzködött, melyben földön kívüliek közeledtek a Föld felé, hogy kitelepítsék az "arra méltó" embereket. Az UFO-kultuszon kívül nézeteket vettek át több vallásból köztük a New Age, Szcientológia, tanulmányoztak horoszkópokat, spiritisztákkal álltak kapcsolatban, valamint ezoterikus könyveket is árultak.
OVBRobin Getch vezette sátánista szervezet az Amerikai Egyesült Államokban a nyolcvanas években működött, nézeteik hatása alatt sorozatgyilkosságot követtek el.
Adolfo Jesús Constanzo szektája
Mexikóban "Narkosátánista" vudu nézeteket vallottak. 1989-ben harminc áldozatot követelt.
Isten bárányának egyháza The Church Of The Lamb Of God (megszűnt)
Az 1960 tól Ervil LeBaron vezette új poligámista mormon szekta. A legtöbb tag (saját feleségek és gyermekek) tőle származott. Az Ervil LeBaron által elkövetett gyilkosságban elhunyt 20 ember között voltak a "többnejűségversenyben" perifériára szorult tagok, valamint azok, akik a megelőző kb. 20 éves időszakban leginkább versengtek a többnejűség esetén szükséges "újabb feleségek" iránt.
David Brandt Berg1968-ban alapított a kaliforniai Huntington Beachen. Az amerikai Jézus-mozgalom fontos részét képezte, mely a pünkösdizmus karizmatikus tanait a hippi mozgalom, illetve a szexuális forradalom tanaival Sex Revolution for Jesus! ötvözte. A gyülekezetben belül megengedett a házasságtörő heteroszexuális kapcsolatok. (Házasok egyedülállókkal, valamint egymás gyermekeivel 18. életév betöltése után). Az új tagoktól AIDS-tesztet kérnek, valószínűleg a szervezeten belüli szexuális kapcsolatok miatt. Leghíresebb gyakorlatuk a "flörtölős halászat" volt, melyet ma már nem gyakorolnak. Ennek lényege az volt, hogy szexuális flörtöléssel kellett a szervezetbe "csábítani" idegeneket. Magyarországon a szervezet "A Család" néven működik. Nem összekeverendő a tiszta hitelveket valló EPK magyarországi pünkösdi mozgalommal. 1969-ben a hippypünkösdista Charles Manson 9 gyilkosságot követett el.
Az 1970-es évekbenJones tiszteletes létrehozta a hívők lakóközösségét a guyanai dzsungelben. 1978-ban e közösség több mint kilencszáz tagját tömeges öngyilkosságra kényszerítették.
A nyugat-afrikai misztikus jombola-kultusz hívei hisznek egy erőben, melynek segítségével át tudják alakítani magukat macskává, kutyává vagy egyéb teremtménnyé. A szekta 1996-ban, Sierra Leonéban hozzávetőleg 30 áldozatot követelt.[37]
Hitek és emberek – Horváth Zsuzsa tanulmányai kisegyházakról, vallási mozgalmakról. Szerk.: Csákó Mihály. ELTE Szociológiai-Szociálpolitikai Intézete, Bp., 1995
Török Péter: Magyarországi vallási kalauz 2004. Akadémiai Kiadó, Bp., 2004
Stark, Rodney, and Williams Sims Bainbridge (1979) Of Churches, Sects, and Cults: Preliminary Concepts for a Theory of Religious Movements Journal for the Scientific Study of Religion 18, no 2: 117-33
Istenkeresők: riportkönyv a magyarországi szektákról Horváth Andrea. ISBN 963-86026-1-9
Szekták szerk.: Lugosi Győző, Budapesti Ismeretterjesztő Társulat. , 1994. – 79 p. 6.
