Szantorini

A sziget klasszikus elnevezése Théra (előfordul Thira, Fira átírással is, görögül Θήρα, IPA: ˈθira), újgörög átírása Thíra.A Szaloniki Szent Irénre utaló Szantorini nevet a Latin Császárság idején a velenceiektől, a 13. században kapta.

Előző nevei az ókorban: Kallisztē (Καλλιστή, jelentése: „szépséges, a legszebb”), Sztrongülē (Στρογγύλη, jelentése „kör alakú, kerek”). E nevek eredeti alakjára és hajdani természeti és anyagi gazdagságára egyaránt következtetni engednek.

Az óriási, 12-szer 7 km méretű, nagyjából téglalap alakú központi lagúnát három oldalról 300 m magas, meredek sziklaszirtek veszik körül. A sziget a szirtektől lankásan ereszkedik az Égei-tengerbe. A kitörésekből láva viszonylag sok olivint és figyelemreméltóan kevés amfibolt tartalmaz.

Területe 73 km². A sziget egy 3500 évvel ezelőtti hatalmas vulkanikus robbanás nyomait őrzi: ez berobbantotta a sziget közepét, és egy kalderát hozott létre. A tengeri bejárattal szemben egy sokkal kisebb sziget, Thirazia helyezkedik el. Thíra kikötői, az Athiniosz és az Old Port befelé néznek, mint ahogy a főváros, Fíra is a belső sziklafal tetején kapaszkodik. A kaldera 400 m mély, ezért mindenféle hajó számára alkalmas kikötőhely.

* Az apró szigeteknél becsült terület

Ez a Dél-Égei vulkáni ív vulkanikusan legaktívabb pontja. Maga a vulkáni ív kb. 500 km hosszú és 30–40 km széles. Benne a vulkanikus aktivitás kb. 3-4 millió éve kezdődött, Théráé azonban csak mintegy 2 millió éve, a mai Akrotíri falu körüli kürtőkből eredő dácitos lávafolyással és tufaszórással.

A kaldera kialakulása volt bolygónk egyik legnagyobb vulkánkitörése. Régészeti feltárások nyomán ez Kr. e. 1500 körül történt,^[4] míg a szénizotópos kormeghatározások Kr. e. 1645 és 1600 közé teszik. Ez a kitörés a minószi civilizáció csúcspontján következett be. A robbanásból visszamaradt kalderát több száz méter vastag vulkáni hamu vette körül. A cunami közvetve hozzájárulhatott a Szantorínitől 110 km-re délre fekvő Kréta szigetén virágzott minószi civilizáció összeomlásához. Egy népszerű elmélet szerint a thérai kitörés a forrása Atlantisz legendájának is.^[5]

Kutatók szerint a bibliai Exodusban leírt tíz egyiptomi csapásból is ez okozhatott legalább hármat, így a háromnapos sötétséget is.^[6]

Bővebben: Minószi kitörés

Kr. e. 9. század körül a dórok népesítették be a szigetet, akik Líbiában megalakították Kr. e. 630 táján a Küréné gyarmatot.

Az ókori Thíra sziklaírásai a spártaihoz hasonló, saját ábécé kialakulásáról tanúskodnak.

A középkorban, a 8. században, majd 1570-ben és 1650-ben újabb aktív vulkáni működések következtek; heves földrengések közepette az öbölben kisebb-nagyobb szigetek születtek.

1579-ben az Oszmán Birodalom hódította meg. A görög szabadságharc eredményeként, 1830-ban került az újonnan alakult Görögországhoz.

A sziget ma Európa egyik legismertebb és legfrekventáltabb turisztikai célpontja. Nevezték a világ 7 csodája közé. Nyáron, júniustól augusztus végéig több mint egymillió turista látogat a szigetre, többségük hatalmas óceánjáró hajóval. Ezek a rövid időre érkező hajók a főváros, Fíra alatt állnak meg, és az utasok szamárháton, libegővel vagy gyalog, majd' 600 lépcsőfokon jutnak fel a városba. A hosszabb időre érkező turisták régebben az Athén vagy Kréta felől érkező kompokkal, ma pedig már jellemzően repülővel jönnek a szigetre.

A sziget bővelkedik a jobbnál jobb éttermekben, szállodákban, a legolcsóbbtól a luxus kategóriáig.

Fontosabb városai: Fíra (Thira) Oia, Kamari, Perissa.

A szigeten sok növény megterem, helyi jellegzetességek a fehér padlizsán, a fáva bab, az aprószemű paradicsom és a katsouni nevű uborka, továbbá világhírűek a borai.

A sziget jellegzetessége az Assyrtiko nevű bor. A szőlőt a szigeten folyamatosan fúvó szél miatt a földön, kosár alakba fonva növesztik. A bor jellegzetes ízét a vulkáni kőzetnek tulajdonítják. Fontosabb borászatai: Santo Wines, Vinsanto, Volcan Wines, Boutari Wines, Canava S.A., Halaris Winery. Többségük látogatókat is fogad.

A szigeten magasodó Profitisz Iliász (Illés próféta) hegy tetejére gyalogutak és egy szerpentines autóút vezet fel Pirgosz faluból.

Vlichada kikötőjét kisebb hajók, vitorlások, katamaránok használhatják, mert vize mindössze 4 méter mély, és a több éven keresztüli mélyítés (kotrás) sem járt tartós sikerrel. Egy másik kikötőt a repülőtér közelébe terveznek, mivel a jelenlegi két nagy kikötő túl forgalmas a nyári hónapokban.

A szigetnek a nagy számban érkező turisták miatt komoly környezeti problémái vannak. Problémás nyáron az ivóvízellátás, ezt kiküszöbölendő Oia mellett építettek egy teljesen digitális vezérlésű víztisztító telepet. Terveznek egy másikat is a sziget többi városának ellátására, hogy ne kelljen méregdrágán, tankerekkel a szigetre szállítani az ivóvizet. (A munkálatokat az Európai Unió támogatja.) A hulladékokat égetőbe fogják szállítani: 2008 októberében hatalmas szelektív hulladékgyűjtő kampány kezdődött a szigeten.

A 2007 áprilisában a kalderában elsüllyedt Sea Diamond nevű óceánjáró jelenleg is hullámsírjában fekszik. Kiemelésére nemzetközi aláírásgyűjtést is szerveztek, mindeddig hasztalanul.

Átlagos hőmérséklet

Átlagos csapadék^[7]

Átlagos napsütés (óra/nap)^[7]

Vízhőmérséklet^[7]

• Polyglott: Égei-tengeri szigetek, 1997

• Dr. Móczár István: Európa Atlantisza, Európa Atlantisza Könyvkiadás, 2009, ISBN 978 963 06 6484 4
• Hédervári Péter: A görög Pompeji
• Santorini.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Képtár Szantorini szigetéről
• Hédervári Péter: A görög Pompeji. Egy vulkán régészete; Gondolat, Bp., 1972
• Szantorini. Útleírások, információk, vulkánok, katasztrófák, mítoszok; szöveg Enczi Zoltán, fotó Enczi Zoltán, Szabó Zsolt; Rainbow-Slide, Bp., 1998 (Európa legszebb szigetei-sorozat)
• Varga Attila: Szantorini; Panoráma, Bp., 2006 (Panoráma regionális útikönyvek)