Székelyderzsi unitárius templom

A települést először az 1334. évi pápai tizedjegyzékben említették Thomas sacerdos de Ers solvit II. banales antiquos alakban. Az egykori kápolna az 1300-as évek elején épülhetett, majd száz évvel később kibővítették. A középkori templom hajójának építési ideje a 13–14. század fordulóján lehetett, erre utal a diadalív falában elhelyezett rovásírásos tégla. A műemlék épület belső falát díszítő Szent László-legenda freskósorozat 1419-ben készült. A templom mai késő gótikus formáinak kialakítása a 15. század végén történt, a 14. század elején épült kora gótikus épület felhasználásával.

A korábban meghatározó feltételezések szerint a Giorgio Basta seregei által feldúlt templomot az 1600-as évek elején megerősítették, várfalakkal vették körül, védelmi célokra átalakított tetőzettel, szuroköntőkkel látták el, akkor épült a toronybástya is. Az oldalfalak tetején körbefutó, a támpillérekre támaszkodó, ikerárkádos kialakítású, kissé előreugró védelmi emelet, a fordított kulcslyuk alakú lőréseivel és szuroköntő nyílásaival valószínűleg 17. századi kiegészítés. Ezzel szemben dendrokronológiai kutatások kimutatták, hogy a szentélyhez használt fákat 1494–1495 telén, a hajó feletti tetőszerkezethez használt fákat pedig 1499–1500 telén vágták ki, ez alapján a szász erődtemplomok között is viszonylag korai védelmi szerkezetnek számít.^[1]

A régebben zsindellyel fedett magas tetőzetet 1760-ban cseréppel fedték be. A vártemplom javításának ideje: 1606, 1622, 1781, 1788, 1834.

Orbán Balázs szerint a középkori templom „...egyike a csinosabb és a közönséges községi templomoknál nagyobb gótízlésű templomoknak..."

A műemlék épület öt bástyás, harangtornyos négyszög alaprajzú erődítés közepén áll. A kettős térfűzésű keletelt épület a késő gótikus kor alkotása, hajója korábbi a szentélynél és a késő gótikus erődítésnél. A hajó hossza, a szentéllyel együtt 28 méter, szélessége 7,25 méter, belső magassága 15 méter, külső magassága 20 méter.

A szentély, a hajó, és a karzat alatti rész teljes egészében hálóboltozatos. A sokszögzáródású szentély hálóboltozatának bordái díszített gyámkövekre futnak, amelyeken a Petky címer és a székely címer is feltűnik. A bordákon kehely formájú, ágfonadékos díszművek, különböző alakú férfifejek, valamint ekevas ábrák körvonalazódnak.

A kékre festett padok, a hatalmas, fehérre meszelt falfelületekkel egységes, harmonikus és a látványos késő gótikus hálóboltozattal együtt nagyméretű belső teret teremtenek.

A magas fedélzet régebben zsindellyel volt beborítva, 1760-ban cseréppel fedték be.

A templom nyugati és déli oldalán lévő bejárati ajtók csúcsívesek. A szentélybe a három csúcsíves kőrácson kétosztású ablakok nyílnak, amelyek félig elfalazott keskeny ablaknyílást takarnak. Az egykori csúcsíves ablakok nyomai a keleti és északkeleti szentély falán is látszanak.

A nyugati bejárat előtt egy később épített portikusz áll. A hajó és a szentély déli oldala egységes kialakítású, megújított támpillérrel, amelyekre ikerárkádok támaszkodnak. A második és harmadik támpillér között nyílik a déli csúcsíves bejárat. A portikuszban kapott helyet a 16. századi Petky-címeres reneszánsz sírkő. A hajó és a szentély falait gazdagon tagolt koronapárkány zárja le. A hajó nyugati felében tömör mellvédes gótikus karzat áll, amelyet két nyolcszögű pillér és csúcsíves árkádok tartanak.

A gótikus templomra, a hálóboltozatos mennyezet fölé védelmi emelet épült, amely a hajóra és szentélyre egyaránt kiterjedt. A templom nyugati homlokzatát, a padlástér magasságában három fordított kulcslyuk alakú lőrés és két kör alakú kémlelőnyílás töri át. A védelmi emeletre a feljárást egy korlátfallal épült, a hajó délnyugati sarkában található csigalépcső biztosítja.

A támpillérek nélküli, lőréses torony a templom épületétől külön, harangtoronyként készült, amely a védelmi rendszer legkorábban épült része. Építési ideje a csúcsíves bejárat, a keskeny és magas lőrések alapján a 15-16. század fordulójára tehető.

A templom déli bejáratával szemben látható az 1419-ben festett Szent László-legenda pompás freskóciklusa, amely a székelyföldi képzőművészet egyik legszebb emléke. A kompozíciók tisztasága, az alakok és ruházatok részletgazdagsága, az összeválogatott színárnyalatok harmóniája egy tehetséges művész munkáját dicsérik. Nagyszerűen illeszkednek a csillagokkal teleszórt kékes háttérhez, ugyanakkor minden életszerű, könnyedén kifejező.

A hajó északi falán húzódó falképsoron a Szent László-legenda folyamatos jelenetei láthatók, öt képben. Az egész falképsor felső fele csonka, az utólagos építési módosítások miatt. A nyugati gótikus karzat építésekor a képsor kezdő jeleneteit megrongálták, részben elfedték. Ennek ellenére egyike a legjobb minőségben fennmaradt Szent László-legendát ábrázoló falképeknek.

A Szent László-legendát öt egymásba folyó jelenetben festették meg: Felvonulás és Ütközet, A kun üldözése, Párviadal, A kun lefejezése, László pihenése. A történet ferde hálókeretbe illeszkedő, csillagos, virágmotívumos háttér előtt játszódik le. A képsor eleje hiányzik, a lemállott részek alatt valószínűleg a Szent László nyomában vágtató magyar sereget ábrázolhatták.

A megszakítatlan jelenetsor kezdőképe vágtató lovakkal a Felvonulás és az Ütközet, ezt követi a kunok üldözésének mozzanata.A második jelenetben László üldözi a kun lovast. A harmadik kép a Párviadal, László birkózása a kunnal. A küzdők állva összefogóznak, a lány László bárdjával a kun lábához csap, a két ló pedig a háttérben marakodik. A negyedik jelenetből, a kun lefejezéséből csak László alakja maradt épen. A legenda záróképe a Pihenés, ahol a megmentett lány a pihenő király fölé hajlik.

A freskót 1640-ben renoválták, erre utal az északi hajófalon olvasható ötsoros felirat. A hajó fölé öt szakaszos hálóboltozat borul.

A déli falon, a bejárattól keletre húzódó falképsor első részén három szent alakja látható, amelyeket egy később készített félköríves lezárású vakfülke csonkított meg. A második falképen Szent Mihály páncélos alakja áll, jobbjában dárdát, baljában mérleget tart.A harmadik falkép témája Pál apostol (Saul) megtérésének jelenete. Sault három lovas kíséri, amelyek közül az egyik fegyveres alak, kinek kezében minuszkuláris feliratú zászló látható. A lovasok felett a Sault megtérítő Krisztus, előtte a földre bukó lován előre hajló Saul, kinek glóriáján S. Paulus felirat olvasható.

Az orgonakarzat csatlakozásánál a Kálvária falkép-ábrázolás látható, a szentélyben egy kuporgó női alak körvonalazódik.

Rovásírásos emlékek:1938-ban a diadalív falában, egy befalazott kis gótikus ablakocskából került elő a székely rovásírás egyik becses emléke, a rovásírásos tégla, amely Balázs András unitárus esperes által vált ismertté. Ez a székely rovásírás ma ismert legrégebbi emléke 1431-ből való.

A templomot téglalap alaprajzú sarokbástyás erőd övezi, amelynek magassága 5 méter.A déli oldalon, a délkeleti védőtoronytól alig három méterre a kaputorony található.A torony fala megközelítőleg 11 méter magasságig középkori eredetű, az övpárkányon felüli hangablakos részt a múlt század második felében építették. A délkeleti saroktorony földszintjén és első emeletén lappancsos lőrések találhatók, felső emeletének falait pedig többnyire fordított kulcslyuk alakúak törik át.

A keleti falszakaszon az egykori védőfolyosó magasságában lappancsos lőrések és szuroköntők váltogatják egymást. A fülkék homlokzatát egy-egy fordított kulcslyuk alakú lőrés töri át. A keleti oldalon, a délkeleti védőtorony közelében egy újabb ajtónyílás és egy vaspántokkal erősített ajtó kapott helyet.

A védőfolyosókat 1788-ban bontották le, azóta gabonák, élelmiszerek raktározásra használják a várfal belső vonulata mentén sorakozó cserepes tető alatti részt. A régi szokásoknak megfelelően a toronyban szalonnát és sonkát tárolnak évszázadok óta. Az 1749-es vizitáció jegyzőkönyve említi először, hogy a "kastély" a közösség ingóságainak őrzésére szolgált.

Az erődítmény építését feltehetően a 16. század közepén fejezték be. A kaputorony melletti bástyát a Petki-család építtette. Erről a legkorábbi adat 1653-ból való. Déli homlokfalán napóra látható, szögletkövén A D. 1622 felirattal.

A védelmi rendszer legkorábbi része, a déli oldalon emelkedő 40 méter magas torony, amely egykor megfigyelőtoronyként szolgált. Alsó végében található a bejárati ajtó, a cinteremből külső falépcsőn lehet feljutni az emeletre. A torony fala 11 méter magasságig, a választó övpárkányig középkori és lőrésekkel áttört, déli oldalán egy kút található.

• Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981
• Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982
• Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• Magyar Zoltán: „Keresztény lovagoknak oszlopa” (Szent László a magyar kultúrtörténetben). Budapest, 1996
• Vofkori László: Székelyföld útikönyve 1. kötet. Budapest, 1998
• Horváth Zoltán György: Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Budapest, 2002
• Erdély száz csodája. Budapest, 2004
• Horváth Zoltán György: Erdély legszebb középkori templomai. Budapest, 2009
• Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010
• Lista monumentelor istorice: Județul Harghita. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
• Jánó Mihály: Színek és legendák – Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez. 2008
• Jánó Mihály: 600 éves freskók a székelyderzsi templomban. Művelődés. 2019. 3. Kolozsvár
• Jánó Mihály: A székelyderzsi unitárius templom. Kalauz. Verbum. Kolozsvár, 2019
• Gerendás Lajos: Székelyderzs és erődtemploma. A világörökség részét képező, a világ legjelentősebb unitárius templomának monográfiája; 2. átdolg. kiad.; Pro-Print, Csíkszereda, 2007

• Székelyderzs honlapja
• Erődtemplomok. Kárpát-medence útikönyv Archiválva 2011. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Hereditatum – online műemlék adatbázis
• Az unitárius erődtemplom 1:50 arányú makettje Archiválva 2015. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Székelyderzsi unitárius templom
• Székelyderzs és erődtemploma : a világörökség részét képező, a világ legjelentősebb unitárius templomának monográfiája / Gerendás Lajos. Kiadás:  2. átd. kiad. Megjelenés:  Csíkszereda : Pro-Print, [2007].