Sovinjak
Sovinjak (olaszul: Sovignacco) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Buzethez tartozik.
| Sovinjak | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Buzet |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Valter Flego |
| Irányítószám | 52420 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 68 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 280 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 12″, k. h. 13° 55′ 12″45.370000°N 13.920000°E, k. h. 13° 55′ 12″45.370000°N 13.920000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Az Isztriai-félsziget északi részének közepén, Pazintól 17 km-re északra, községközpontjától 8 km-re délnyugatra fekszik. A Mirna középső folyása feletti dombok között található. Vonzáskörzetébe Bračani, Brnozi, Jermaciji, Majeri telepek, valamint Pročana, Sirotići, Sovinjsko Polje, Sovinjsko Brdo és más kis települések tartoznak.
Története
A település egykori várát 1195-ben említik először, urai az aquileai pátriárka vazallusai voltak. Később a pazini grófok fennhatósága alá tartozott. A falu az egykori földesúri vár mellett fejlődött ki a 15. században, amikor annak falai már erősen omladoztak. A mai temető területére a helyiek mai is a „Kaštel” nevet használják. A velencei uralom alatt 1508-ban Sovinjak már a rašpori kapitányság egyik legjelentősebb faluja volt. A 16. és 17. században keletről a török hódítók elől nagy számú lakosság menekült erre a vidékre. A legnagyobb arányú beköltözés a 17. század elején az uszkók háború idején történt. 1857-ben 205, 1910-ben 253 lakosa volt. Lakói főként szőlőtermesztéssel, méhészettel foglalkoztak. 2011-ben 29 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 205 | 222 | 236 | 217 | 220 | 253 | 959 | 899 | 150 | 111 | 85 | 67 | 39 | 34 | 27 | 29 |
Nevezetességei
- Szent György vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma 1927-ben épült a korábbi, kisebb templom helyén mely még 1556-ból származott. 1557-ben épített harangtornya 15 méter magas. Újjáépítésének évét (1921) egy glagolita felirat jelzi.
- Szent Rókusnak szentelt késő gótikus kápolnája a 16. század elején épült csúcsíves dongaboltozattal, 1571-ben Domenicus Utinensis mester által készített freskókkal.
- A világi építészet képviselője az 1647-ben épített magtár, valamint néhány megmaradt barokk és klasszicista lakóház és palota.
- Figyelemre méltó még a sovinjsko poljei Szent István és a sovinjsko brdoi Szent Ilona kápolna. Mindkettőt még 1580-ban említik.
