Sormás
Sormás (horvátul: Šurmaš[3]) község Zala vármegyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén.
| Sormás | |||
 | |||
| A Szent Rókus római katolikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Nagykanizsai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Neubauer Tibor (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8881 | ||
| Körzethívószám | 93 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 776 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 50,82 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 16,37 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 27′ 38″, k. h. 16° 54′ 58″46.460551°N 16.915994°E, k. h. 16° 54′ 58″46.460551°N 16.915994°E | |||
  Sormás Pozíció Zala vármegye térképén | |||
| Sormás weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sormás témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Fekvése
Nagykanizsa város központjától 6 kilométerre nyugatra, az M7-es autópálya közelében, a 7-es főút mellett található. Déli szomszédjával, Szepetnekkel a 6837-es út köti össze.
Története
Neve Saramás alakban fordul elő először 1347-ben. E magyar helységnév a kígyóvirág, vadhagyma jelentésű sárma növényre vezethető vissza. Mivel közel fekszik a kulcsfontosságú kanizsai várhoz, sokat szenvedett a hódoltság éveiben; többször teljesen elpusztították.
1347-ben szerepel először oklevelekben Saramás néven, mint a saramási Fábián család birtoka. Sormás a kanizsai vár 1493. évi urbáriumakor még jelentéktelen falu volt, de 1519-ben már népesnek mondták, 3 malom is tartozott hozzá. Az 1548. évi török támadás során a falu teljesen elpusztult. A 90 éves török hódoltság alatt több-kevesebb jobbágy lakta, akik török és magyar földesurak számára egyaránt adóztak és robotoltak.
A harcok elmúltával Sormás csak lassan népesedett be, a lakosság lélekszáma hosszú időn át ingadozott. A jobbágyok földműveléssel, szőlőműveléssel és állattartással foglalkoztak. Szőlőiket az eszteregnyei és homokkomáromi határban művelték. A 18. század második felében Kanizsa közelségének hatására a falu gyors fejlődésnek indult.
1798. április 18-án a falu teljesen leégett. Az uraság megtiltotta, hogy boronafalú házakat építsenek, valamennyiüknek téglából kellett házaikat újjáépíteni.
A falu lakói mindig magyarok és katolikusok voltak, s a szepetneki anyaegyházhoz tartoztak. 1925-től már körjegyzőségi székhely. Iparral 2 kovács, 1 bognár, 2 ács, 2 cipész és egy csizmadia foglalkozott, de dolgozott a falucskában két molnár, egy mészáros és egy szatócs is. A két hengermalom 12 alkalmazottal működött.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994: Mátyás József (független)[4]
- 1994–1998: Póczai Zoltán (független)[5]
- 1998–2002: Póczai Zoltán József (független)[6]
- 2002–2006: Póczai Zoltán József (független)[7]
- 2006–2008: Póczai Zoltán József (független)[8]
- 2008–2010: Póczai Zoltán József (független)[9]
- 2010–2014: Póczai Zoltán József (független)[10]
- 2014–2019: Pőcze Edit Márta (független)[11]
- 2019–2024: Neubauer Tibor (független)[1]
- 2024– :
A településen 2008. december 14-én időközi polgármester-választást kellett tartani, mert az előző polgármester személye vonatkozásában összeférhetetlenségi körülmény merült fel.[12] A választáson ennek ellenére ő is indult, és meg is nyerte azt.[9]
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 872 | 855 | 847 | 830 | 783 | 776 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 93,6%, cigány 4,8%, horvát 0,46%, orosz 0,35%. A lakosok 67,9%-a római katolikusnak, 1,44% reformátusnak, 1,44% evangélikusnak, 9,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,6% nem nyilatkozott).[13]
Nevezetességek
- Római katolikus Szent Rókus templom
