Siracusa megye

Siracusa megye Szicília keleti részét foglalja el. Keleten és délen a Jón-tenger és a Földközi-tenger határolja, északon Catania, nyugaton Ragusa megyével szomszédos.

A megye domborzata hegyvidéki jellegű. A legnagyobb síkvidék a Milazzo körüli tengerparti síkság. A legnagyobb folyója az Alcantara valamint a Timeto és Pollina.

A megye domborzatát nagyban befolyásolta az egykori vulkáni tevékenység, amelynek eredményeképp a megye területe elsősorban dombvidék, kivéve a tengerpart egyes sík részeit.

Legfontosabb hegyvidéke a Iblai-hegység, amely egyben természetes határt is képez Ragusa megyével. Legmagasabb pontja a Monte Lauro (986 m).

A megye vizekben gazdag. Legfontosabb vízfolyása a Margi-San Leonardo, a Ciane, az Anapo, a Cassibile, az Asinaro és a Tellaro.

A siracusai partokat a Jón-tenger és a Szicíliai-csatorna vizei mossák. A tengerpart szaggatott, több öble és szigete is van: (Augustai-öböl, Porto Grande di Siracusa, Notoi-öböl), Ortigia-sziget, Isola di Capo Passero), és a félszigetei: (Magnisi, Maddalena és Capo Passero).

Szigetei:

• Isola di Augusta
• Isola di Ortigia
• Isola di Ognina
• Vendicari-sziget
• Isola di Capo Passero
• Isola delle Correnti

A megye klímáját enyhe tél (átlagosan 10 °C) és meleg nyár jellemzi, amikor a hőmérséklet elérheti a 45 °C-ot is.

Siracusa megye a majd négyszázezer lakosával Szicília hatodik legnépesebb megyéje. A megyében a legtöbb lakosa Siracusa városnak van. A legsűrűbben lakott Floridia.

Siracusa megyéhez 21 község (comuni) tartozik:

A siracusai gazdaság jelenleg erősen stagnál, csak az agrárium, a turizmus és a vegyipar jelentős.

Az 1960-as évekig, a prioloi petrolkémiai ipar születéséig a megye szinte csak mezőgazdasági jellegű volt. Területén elsősorban citrusféléket, olívát, mandulát és paradicsomot termelnek.

A megye legfontosabb agrártermékei:

1. A szicíliai vérnarancs, amelyet elsősorban Lentiniben, Francofontéban, Carlentiniben, Buccheriben, Melilliben, Augustában, Priolo Gargallóban, Siracusában, Floridiában, Solarinóban, Sortinóban és Notóban állítanak elő.
2. A Monti Iblei olívaolaj
3. A Caciocavallo sajt, Ragusa
4. Moscato di Noto muskotálybor és habzóbor
5. Moscato di Siracusa, muskotálybor.

Az ipar a Priolo, Augusta és Melilli által körbezárt területet jellemzi, itt is csak olajfinomítókat és vegyipart találunk. Sok üzemet bezártak, az ágazat válságban van, három finomító maradt fenn, az ERG, az Esso és a volt AGIP.

A halászati szektor kifejezetten fejlett Portopalo, Marzamemi és Notovidékén, és figyelemreméltó a kagylótenyésztés Siracusa és Augusta partjainál.

Az idegenforgalom jelentősége folyamatosan növekszik. A legnagyobb vonzerőt a megyeszékhely és a világörökségi helyszínek jelentik: (Noto, Palazzolo Acreide és Pantalica), valamint a tengerparti üdülőhelyek, mint (Noto, Avola, Portopalo di Capo Passero, Fontane Bianche, Arenella, Marzamemi, Brucoli és Agnone Bagni). Lényegesek a régészeti lelőhelyek is: Leontinoi, Akrai, Megara Iblea, Eloro, Avola Antica, Noto Antica).

A megyét az NSA339-es autópálya és az A18-as autópálya érinti, és összesen 57 km autópályával rendelkezik.

• A18-as autópálya
• NSA339-es autópálya

A jelenlegi vasúti hálózat gyakorlatilag végig egyvágányos, kivéve a Siracusa és Targia közötti szakaszt és csak Catania irányában villamosított.

A megye nem rendelkezik fontos kikötőkkel, a leglényegesebb a siracusai, az augustai, ahol katonai célokra is használják.

A megyében nincs polgári reptér, csak egy katonai légikikötő Sigonellaban. A legközelebbi civil repülőtér a cataniai.

Siracusa megye két világörökségi helyszínnel rendelkezik:

• A Val di Noto késő barokk városai (2002)
• Siracusa óvárosa és Pantalica nekropolisza (2005)

A megye folklórját elsősorban a vallási ünnepek jellemzik, amelyeket az év minden szakában tartanak.

• Siracusa megye honlapja