Scuderia Toro Rosso

A csapat elődje az 1985 és 2005 között a Formula–1-ben versenyző Minardi csapat volt. Annak ellenére, hogy a szurkolók körében nagyon népszerű csapat volt, sosem volt túlzottan sikeres: egyszer sem állhattak dobogóra, és negyedikek is mindössze háromszor lettek. Paul Stoddart állítása szerint többen is megpróbálták megvenni a csapatát, de ő nem volt hajlandó eladni, csak olyannak, aki továbbviszi a csapat hagyományait és az olaszországi alapokat.^[1] A Red Bull ilyen feltételek mellett hajlandó volt megvenni a csapatot és Faenzában hagyni a székhelyet, legalább 2007-ig.

Bár a csapat nevét megváltoztatták szponzorációs okokból, az olasz hagyományokat meghagyták. Ezért lett a csapat neve is olasz, a versenyistállókra használatos "Scuderia" megnevezéssel.

2006-ban a Scuderia Toro Rosso két versenyzője az olasz Vitantonio Liuzzi és az amerikai Scott Speed voltak. Csapatfőnöke az osztrák Franz Tost, aki egy ideig a Williams-BMW-nél dolgozott. Motorokat a Cosworthtól kaptak, mint előttük a Minardi. A kasztni az előző évi Red Bull módosított verziója volt, amely miatt több csapat panaszt emelt, hiszen a Concorde-egyezmény alapján minden csapat köteles saját magának autót tervezni. A Toro Rosso azonban azzal érvelt, hogy a kasztnit még 2004-ben a Red Bull jogelődje, a Jaguar tervezte, az pedig a Ford Motor Company tulajdonát képezi, és ők tőlük vették - ezt az érvelést pedig elfogadták. 2006-ban egyedül használtak V10-es motort, melyeknek azonban le kellett fogni a teljesítményét - ez egy költségcsökkentési kedvezmény volt, amit a többi csapat szavazott meg nekik.^[2] Az eredeti elképzelés szerint Squadra Toro Rosso lett volna a nevük, de végül az autósport hagyományaihoz jobban illő Scuderia mellett döntöttek. A csapat 2006-os pályafutásának fénypontja az amerikai nagydíj volt, amikor Liuzzi a nyolcadik helyen ért célba Nico Rosberg előtt. A támogatások ellenére a 10 hengeres motorral a csapat csak egyszer tudott pontot szerezni, köszönhetően a többi csapat folyamatos fejlődésének. A Toro Rosso versenyképesebb volt az előd Minardinál, a világbajnokságban két csapat végzett mögötte. (A Midland és a Super Aguri nem szereztek pontot).

A 2007-es évadtól minden csapat egységesen a Bridgestone gumiabroncsokat kezdte használni, mely gumik terén a csapatok közötti esélyegyenlőséghez vezetett. Ezenkívül a 10-hengeres Cosworth-motorok helyett már a Ferrari V8-asait használták - igaz, az előző évieket. A Red Bull Racing Team a Ferrari partnere volt 2006-ban, de 2007-ben a világbajnok Renault motorjait szerette volna alkalmazni. A szezon elején a korábbi pilóták, Vitantonio Liuzzi ^[3] és Scott Speed kezdtek versenyezni, majd az esős európai nagydíj után, ahol az amerikai – ahogy csapattársa is – kicsúszott a pályáról, Speed pedig vitába került a csapatfőnök Franz Tosttal.

Az eset után a végül Toro Rosso augusztus 31-én bejelentette, hogy a magyar nagydíjon a távozó Scott Speed helyett a BMW Sauber tesztpilótája, Sebastian Vettel fogja vezetni az autót.^[4]A kínai nagydíjon érte el a csapat történetének legjobb eredményét, ugyanis Vettel a 4., míg Liuzzi a 6. helyet szerezte meg, így tehát a Toro Rosso 8 ponttal távozhatott a versenyről, mely pontállás – ugyan még egy futam hátravolt az évadból – nem változott a továbbiakban. Összességében a 2007-es év sikertelen és kiábrándító volt

2007 augusztusában ismertté vált, hogy a 2008-ban Liuzzi távozik és Vettel mellé a francia Sébastien Bourdais szerződik csapattársnak. A társtulajdonos Dietrich Mateschitz egy svájci magazinnak elárulta, hogy a csapatot még 2010 előtt eladják, mivel minden csapat saját autóval kell majd induljon a jövőben, de végül teljesen felvásárolta a csapatot.^[5]

A csapat 2008-as konstrukcióját, az STR3-at csak Monacóban használhatták először, miután Bourdais a prototípust a barcelonai teszten összetörte. Bourdais első pontjait az Ausztrál Nagydíjon szerezte, ahol hetedik lett. Vettel Monacóban ötödik lett, majd a csapat folyamatosan javuló tendenciát mutatott. Belgiumban egy ötödik és egy hetedik hellyel csodás futamot követően kettős pontszerzést értek el.

Az olasz nagydíj időmérő edzésén hatalmas eső fogadta a mezőnyt, ahol Vettel megszerezte élete első Formula–1-es pole-pozícióját. Ezzel ő lett a Formula–1 történetének legfiatalabb pole-pozíciót birtokló pilótája. A versenyen a mezőny a biztonsági autó mögül rajtolt el, Sébastien Bourdais a rajtrácson ragadt, csak a bokszutcában tudták beindítani autóját hogy a mezőny után tudjon eredni. A biztonsági autó a második kör végéig kinn is maradt. Amikor végre elindultak, Vettel megtartotta első helyét, és Kovalainennel szemben növelni is tudta előnyét. A versenyt végül – végig vezetve – több, mint 10 másodperces előnnyel nyerte a finn pilóta előtt, ezzel a Formula–1 történetének legfiatalabb futamgyőztese lett, 21 évesen és 74 naposan. A levezető körben Vettel olaszul köszönte meg a csapatnak az áldozatos munkát. Az összetett pontversenyben Vettel győzelmével feljött a 9. helyre, és a közvetlenül előtte lévők sem voltak elérhetetlen távolságban tőle. Sébastien Bourdais csak a 18. helyen futott be így nem szerzett pontot. A pódiumon a díjátadás rendkívül felfokozott hangulatú volt, a Ferrari és Toro Rosso rajongói üdvrivalgásban törtek ki, és együtt ünnepelték Vettel és a "második számú" olasz csapat, a Toro Rosso győzelmét. A Ferrarit leszámítva a Toro Rosso volt az első olasz csapat, amely futamot nyert az 1957-es német nagydíj óta, amit Juan Manuel Fangio nyert meg egy Maseratival.

A 2008-as szezonzáró, esős brazil nagydíjon Vettel néhány körrel a verseny vége előtt előzte meg az 5. helyért Lewis Hamiltont, akinek szintén ugyanazt a helyet kellett megszereznie a világbajnoki címért. Végül mindketten megelőzték a száraz pályás gumikon, lassan haladó Timo Glockot, és ezzel Hamilton világbajnok lett.

A Toro Rosso 39 pontjával kilépett a sereghajtók közül és 6. lett a konstruktőri világbajnokságban, megelőzve a Red Bullt is. Vettel nagyszerű eredményeivel kiérdemelte, hogy a Red Bull leszerződtesse őt a következő évre.

Vettel távozása után a csapatnál a Red Bull tesztpilótája, Sebastien Buemi kapott lehetőséget, hogy megmutassa mit tud. Csapattársát, a csapat tavalyi pilótáját, Sébastien Bourdais-t július 16-án kirúgták a csapatból gyenge szereplése miatt. Helyére a spanyol Jaime Alguersuari ülhetett be,^[6] aki a magyar nagydíjon a 15. helyet szerezte meg, megelőzve csapattársát. A csapat tizedik, és utolsó helyen fejezte be a bajnokságot, mely sok szempontból nehéz volt számukra.

A 2010-es szezon se kezdődött jól a csapatnak. Bahreinben Buemi az utolsó körben kiesett Algersuari pedig nem szerzett pontot. A következő futamon is pont nélkül maradtak. Viszont Malajziában a jó guminak köszönhetően körbeautózgatták a mezőnyt. Algersuari kilencedikként ért célba, és így megszerezte élete, és az STR 5-ös Toro Rosso első 2 pontját. Buemi sajnos még egyszer kiment, így borult a papírforma. Ezt az autójukat az új szabályok alapján már maguknak kellett megtervezniük, a Red Bull nem adhatott nekik kasztnit. A bajnokságot a kilencedik helyen zárták.

2011-nek is Alguersuari és Buemi vezetésével vágtak neki, míg tesztpilótaként Daniel Ricciardo csatlakozott hozzájuk. Első pontjaikat már Ausztráliában megszerezte Buemi, majd Kínában kettős pontszerzést ünnepelhettek. Az Olasz Nagydíjon Alguersuari hetedik lett, ennél jobb eredményt nem ért el a Formula–1-ben. A csapat 41 ponttal a nyolcadik helyen zárta az idényt.

2012-től egy alapvető szemléletváltás kezdődött a csapatnál, ugyanis a Red Bull, mint anyacsapat "tehetséggondozójaként" kívánták azt üzemeltetni.^[7] Ennek első jeleként máris elbocsátották két pilótájukat, helyettük Daniel Ricciardo és Jean-Éric Vergne vezethettek ebben az évben. Bár az első két versenyen pontokat szereztek, ezt követően már csak Belgiumban sikerült, így végül a konstruktőrök között is csak az újonc csapatokat tudták megelőzni.

2013-ban a csapat megtartotta Vergne-t és Ricciardót. Alkalmanként szereztek néhány pontot, a szezon közepétől viszont érdekessé vált a helyzet, amikor Mark Webber bejelentette visszavonulását az idény végén. Vergne és Ricciardo egymás ellen versenyeztek a Red Bull jövő évi versenyzői üléséért, melyet végül az ausztrál nyert el, miután összességében jobban teljesített. Maga a csapat a 8. helyen zárta a bajnokságot.

Miután eldöntötték, hogy a turbókorszaknak a Renault motorjaival vágnak neki, a távozó Ricciardo helyére leszerződtették az orosz Danyiil Kvjatot. Kvjat ígéretesen kezdett, az ausztrál futamon minden idők legfiatalabb pontszerzője lett. Az autó viszonylag jó konstrukció volt, egyetlen problémája a Renault az évi problematikus energia-visszatápláló egysége volt, meghibásodásra hajlamossággal. A Belga Nagydíjon bejelentették, hogy a 17 éves Max Verstappen váltja a következő évtől Vergne-t, aki így meglepetésszerűen ülés nélkül maradt. Váratlan esélyként jelent meg előtte, hogy az idény vége felé Sebastian Vettel bejelentette, hogy elhagyja a Red Bullt, és Kvjat került a helyére. Vergne hiába szerzett jóval több pontot az idényben, mégis megváltak tőle.

2015-ben Carlos Sainz Jr. került a csapathoz, és vele együtt Max Verstappen. A Toro Rosso meglepően jól teljesített, több negyedik helyet is begyűjtöttek és rendszeresen bekerültek a TOP10-be. A csapat 67 ponttal a hetedik lett.

2016-ban érdekes lépésre szánta el magát a csapat. A Renault motorjait lecserélték a Ferrari erőforrásaira, költséghatékonysági szempontokból. Ezek a motorok viszont nem voltak újak, hanem az előző éviek, következésképpen idény közben egyre nagyobb lett a lemaradásuk, mert nem kaptak érdemi fejlesztést. Nem is voltak jelentős eredményeik, alkalmanként gyűjtöttek pontokat. A negyedik verseny után a nagyszerű teljesítményt nyújtó Verstappent felvitték a Red Bullhoz, helyére Kvjat került vissza a Toro Rossóhoz, aki egészen addig gyenge teljesítményt nyújtott. A lefokozást sem viselte túl jól, eredményei elmaradtak a korábbiaktól.

A sikertelenség miatt 2017-ben ismét Renault-motorokra váltottak, azonban a motorpartnerrel való viták miatt azokat csak "Toro Rosso" néven használták. Versenyzőpárosukat megtartották, de az idény közben azt lecserélték. Ugyanis a Maláj Nagydíjtól kezdődően Pierre Gasly ült be Kvjat helyére határozatlan időre.^[8] A következő nagydíjtól Carlos Sainz Jr. átült a Renault csapatához, a helyére visszakerült Kvjat.^[9] Mivel Gasly a japán Super Formula Championship bajnokságban indult, egy futamot ki kellett hagynia, és a helyére az új-zélandi Brendon Hartley ült be, a csapat korábbi aspiránsa. Mexikóban aztán ismét kitették Kvjatot, ezúttal véglegesen,^[3] így a csapatban Gasly és Hartley indultak az utolsó versenyeken. A csapat a hetedik helyen zárt, de a Renault-motor megbízhatatlansága miatt számos rajtbüntetés hátráltatta őket a szezon során. A viszony akkor mérgesedett el a motorszállítóval, amikor a Toro Rosso részéről úgy vélték, a Renault a gyári csapatát látványosan előnyben részesíti, ami azért volt fontos, mert velük versenyeztek a bajnokságban.

A rossz viszony miatt a Toro Rosso 2018-ban megszabadult a Renault-motoroktól, és helyettük a McLarentől távozó, hároméves sikertelenséget elkönyvelő Honda érkezett. Bár sokan szkeptikusak voltak, a japán gyártó és a Toro Rosso nagy reményeket fűztek a jövőhöz. A tesztek során kiderült, hogy egy megbízható és gyors autót építettek. A Gasly-Hartley versenyzőpárost megtartották, előbbi a bahreini futamon elért negyedik helyével mind a csapat, mind a motorszállító részéről hosszú idő óta a legjobb eredményt futotta. Abban az évben 33 ponttal mégis a kilencedik helyen zártak, főként azért, mert maga az autó nem volt annyira gyors, és mert Gasly remek eredményeit Hartley nem tudta hozni. Az év végén meg is váltak tőle. 2019-nek új pilótapárossal futott neki a csapat: Gaslyt előléptették a Red Bull-hoz, a helyére pedig nagy meglepetésre Kvjat került vissza. Hartley megüresedett helyére az utolsó pillanatban egy Formula–1-es berkekben tapasztalatlan thaiföldi versenyzőt, Alex Albont ültették be. Az év kicsit nehezen indult, egy-egy pontokat gyűjtögettek, de például Albon mindjárt élete második versenyén pontszerző lett úgy, hogy rutintalan volt. A csapat első nagy villantása a kaotikus német nagydíjon Kvjat által elért harmadik helye volt, mely a csapat második dobogós helyezése volt 11 év után, amelyet még Vettel győzelmével értek el. A nyári szünet után Albont előléptették a Red Bullhoz, míg Gasly visszakerült a csapathoz.^[10] Az év második felében alkalmanként gyűjtöttek pontokat, majd az eseménydús brazil futamon Gasly parádés versenyzéssel, helyezését csatában az utolsó pillanatokig megtartva a második helyen futott be.

A csapat névadó főszponzora és alapítója a Red Bull energiaitalgyártó konszern, amely más sportágakban is előszeretettel nevezi át tulajdonolt csapatát. A csapat olasz gyökereire tekintettel a név Toro Rosso, már csak azért is, hogy elkerüljék a "gyári" Red Bull csapattal való összetévesztést. A Toro Rosso sokáig liláskék alapfestésű volt, rajta egy rajzolt vörös színű bikával, és ezen kívül szinte semmilyen szponzori felirattal. Később a bika kisebb lett, megjelent a Red Bull felirat is, valamint más szponzorok is megjelentek. A gyári csapattól való megkülönböztethetőség érdekében a sárga szín helyett aranyszínt használtak. A Toro Rosso 2018-tól teljesen új festést használ, metálkék alapon ezüst és piros színekkel, amellyel a dobozos Red Bull Cola kinézetét idézték fel. A csapat másik főszponzora a Casio óragyártó 2016 óta, melynek Edifice márkáját népszerűsítik.

Szezon	Név	Modell	Gumi	Motor	Üzemanyag	Versenyzők	Helyezés
2006	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR1	M	Cosworth V10	BP	Vitantonio Liuzzi Scott Speed	9. (1 pont)
2007	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR2	B	Ferrari V8	Shell	Vitantonio Liuzzi Scott Speed Sebastian Vettel	7. (8 pont)
2008	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR2B Toro Rosso STR3	B	Ferrari V8	Shell	Sébastien Bourdais Sebastian Vettel	6. (39 pont)
2009	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR4	B	Ferrari V8	Shell	Sébastien Bourdais Sébastien Buemi Jaime Alguersuari	10. (8 pont)
2010	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR5	B	Ferrari V8	Shell	Sébastien Buemi Jaime Alguersuari	9. (13 pont)
2011	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR6	P	Ferrari V8	Shell	Sébastien Buemi Jaime Alguersuari	8. (41 pont)
2012	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR7	P	Ferrari V8	Shell	Jean-Éric Vergne Daniel Ricciardo	9. (26 pont)
2013	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR8	P	Ferrari V8	Shell	Jean-Éric Vergne Daniel Ricciardo	8. (33 pont)
2014	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR9	P	Renault V6 turbó	Total	Jean-Éric Vergne Danyiil Kvjat Max Verstappen	7. (30 pont)
2015	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR10	P	Renault V6 turbó	Total	Carlos Sainz Jr. Max Verstappen	7. (67 pont)
2016	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR11	P	Ferrari V6 turbó	Shell	Carlos Sainz Jr. Max Verstappen Danyiil Kvjat	7. (63 pont)
2017	Scuderia Toro Rosso	Toro Rosso STR12	P	Renault V6 turbó	ExxonMobil	Carlos Sainz Jr. Danyiil Kvjat Pierre Gasly Brendon Hartley	7. (53 pont)
2018	Red Bull Toro Rosso Honda	Toro Rosso STR13	P	Honda V6 turbó	Repsol	Pierre Gasly Brendon Hartley	9. (33 pont)
2019	Red Bull Toro Rosso Honda	Toro Rosso STR14	P	Honda V6 turbó	Repsol	Alexander Albon Pierre Gasly Danyiil Kvjat	6. (85 pont)

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

A Toro Rosso teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év	Kasztni	Motor	Gumi	Versenyzők	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	21	Pont	Helyezés
2006	STR1	Cosworth TJ2005 3.0 V10	M		BHR	MAL	AUS	SMR	EUR	ESP	MON	GBR	CAN	USA	FRA	GER	HUN	TUR	ITA	CHN	JPN	BRA				1	9.
				Vitantonio Liuzzi	11	11	Ki	14	Ki	15†	10	13	13	8	13	10	Ki	Ki	14	10	14	13
				Scott Speed	13	Ki	9	15	11	Ki	13	Ki	10	Ki	10	12	11	13	13	14	18†	11
2007	STR2	Ferrari 056 2.4 V8	B		AUS	MAL	BHR	ESP	MON	CAN	USA	FRA	GBR	EUR	HUN	TUR	ITA	BEL	JPN	CHN	BRA					8	7.
				Vitantonio Liuzzi	14	17	Ki	Ki	Ki	Ki	17†	Ki	16†	Ki	Ki	15	17	12	9	6	13
				Scott Speed	Ki	14	Ki	Ki	9	Ki	13	Ki	Ki	Ki
				Sebastian Vettel											16	19	18	Ki	Ki	4	Ki
2008	STR2B STR3	Ferrari 056 2.4 V8	B		AUS	MAL	BHR	ESP	TUR	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	EUR	BEL	ITA	SIN	JPN	CHN	BRA				39	6.
				Sébastien Bourdais	7†	Ki	15	Ki	Ki	Ki	13	17	11	12	18	10	7	18	12	10	13	14
				Sebastian Vettel	Ki	Ki	Ki	Ki	17	5	8	12	Ki	8	Ki	6	5	1	5	6	9	4
2009	STR4	Ferrari 056 2.4 V8	B		AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	TUR	GBR	GER	HUN	EUR	BEL	ITA	SIN	JPN	BRA	UAE					8	10.
				Sébastien Bourdais	8	10	11	13	Ki	8	18	Ki	Ki
				Jaime Alguersuari										15	16	Ki	Ki	Ki	Ki	14	Ki
				Sébastien Buemi	7	16	8	17	Ki	Ki	15	18	16	16	Ki	12	13	Ki	Ki	7	8
2010	STR5	Ferrari 056 2.4 V8	B		BHR	AUS	MAL	CHN	ESP	MON	TUR	CAN	EUR	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	KOR	BRA	UAE			13	9.
				Sébastien Buemi	16	Ki	11	Ki	Ki	10	16	8	9	12	Ki	12	12	11	14	10	Ki	13	15
				Jaime Alguersuari	13	11	9	13	10	11	12	12	13	Ki	15	Ki	13	15	12	11	11	11	9
2011	STR6	Ferrari 056 2.4 V8	P		AUS	MAL	CHN	TUR	ESP	MON	CAN	EUR	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	KOR	IND	UAE	BRA			41	8.
				Sébastien Buemi	8	13	14	9	14	10	10	13	Ki	15	8	Ki	10	12	Ki	9	Ki	Ki	12
				Jaime Alguersuari	11	14	Ki	16	16	Ki	8	8	10	12	10	Ki	7	21†	15	7	8	15	11
2012	STR7	Ferrari 056 2.4 V8	P		AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	CAN	EUR	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	KOR	IND	UAE	USA	BRA		26	9.
				Daniel Ricciardo	9	12	17	15	13	Ki	14	11	13	13	15	9	12	9	10	9	13	10	12	13
				Jean-Éric Vergne	11	8	16	14	12	12	15	Ki	14	14	16	8	Ki	Ki	13	8	15	12	Ki	8
2013	STR8	Ferrari 056 2.4 V8	P		AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	CAN	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	KOR	JPN	IND	UAE	USA	BRA			33	8.
				Jean-Éric Vergne	12	10	12	Ki	Ki	8	6	Ki	Ki	12	12	Ki	14	18	12	13	17	16	15
				Daniel Ricciardo	Ki	18†	7	16	10	Ki	15	8	12	13	10	7	Ki	19†	13	10	16	11	10
2014	STR9	Renault Energy F1-2014 1.6 V6 turbó	P		AUS	MAL	BHR	CHN	ESP	MON	CAN	AUT	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	RUS	USA	BRA	UAE			30	7.
				Jean-Éric Vergne	8	Ki	Ki	12	Ki	Ki	8	Ki	10	13	9	11	13	6	9	13	10	11	12
				Danyiil Kvjat	9	10	11	10	14	Ki	Ki	Ki	9	Ki	14	9	11	14	11	14	15	13	Ki
2015	STR10	Renault Energy F1-2015 1.6 V6 turbó	P		AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	CAN	AUT	GBR	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	RUS	USA	MEX	BRA	UAE			67	7.
				Max Verstappen	Ki	7	17†	Ki	11	Ki	15	8	Ki	4	8	12	8	9	11	4	9	9	16
				Carlos Sainz Jr.	9	8	13	Ki	9	10	12	Ki	Ki	Ki	Ki	11	9	10	Ki	6	13	Ki	11
2016	STR11	Ferrari 060 1.6 V6 turbó	P		AUS	BHR	CHN	RUS	ESP	MON	CAN	EUR	AUT	GBR	HUN	GER	BEL	ITA	SIN	MAL	JPN	USA	MEX	BRA	UAE	63	7.
				Carlos Sainz Jr.	9	Ki	9	12	6	8	9	Ki	8	8	8	14	Ki	15	14	11	17	6	16	6	Ki
				Max Verstappen	10	6	8	Ki
				Danyiil Kvjat					10	Ki	12	Ki	Ki	10	16	15	14	Ki	9	14	13	11	18	13	Ki
2017	STR12	Renault R.E.17 1.6 V6 turbó	P		AUS	CHN	BHR	RUS	ESP	MON	CAN	AZE	AUT	GBR	HUN	BEL	ITA	SIN	MAL	JPN	USA	MEX	BRA	UAE		53	7.
				Carlos Sainz Jr.	8	7	Ki	10	7	6	Ki	8	Ki	Ki	7	10	14	4	Ki	Ki
				Danyiil Kvjat	9	Ki	12	12	9	14†	Ki	Ki	16	15	11	12	12	Ki			10
				Pierre Gasly															14	13		13	12	16
				Brendon Hartley																	13	Ki	Ki	15
2018	STR13	Honda RA618H 1.6 V6 turbó	P		AUS	BHR	CHN	AZE	ESP	MON	CAN	FRA	AUT	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	RUS	JPN	USA	MEX	BRA	UAE	33	9.
				Pierre Gasly	Ki	4	18	12	Ki	7	11	Ki	11	13	14	6	9	14	13	Ki	11	12	10	13	Ki
				Brendon Hartley	15	17	20†	10	12	19†	Ki	14	Ki	Ki	10	11	14	Ki	17	Ki	13	9	14	11	12
2019	STR14	Honda RA619H 1.6 V6 turbó	P		AUS	BHR	CHN	AZE	ESP	MON	CAN	FRA	AUT	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	RUS	JPN	MEX	USA	BRA	UAE	85	6.
				Alexander Albon	14	9	10	11	11	8	Ki	15	15	12	6	10
				Pierre Gasly													9	11	8	14	7	9	16†	2	18
				Danyiil Kvjat	10	12	Ki	Ki	9	7	10	14	17	9	3	15	7	Ki	15	12	10	11	12	10	9

^† A versenyző nem ért célba, de teljesítette a verseny legalább 90%-át, így helyezését értékelték.

* Folyamatban lévő szezon.

A 2014-es szezonzáró abu-dzabi nagydíjon dupla pontokat osztottak ki.^[11]

A Wikimédia Commons tartalmaz Scuderia Toro Rosso témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap