San Marinó-i labdarúgó-válogatott

San Marinó nemzeti labdarúgócsapata
(San marinói labdarúgó-válogatott szócikkből átirányítva)

A San Marinó-i labdarúgó-válogatott (Olaszul: Nazionale di calcio di San Marino) San Marino nemzeti csapata, amelyet a San Marinó-i labdarúgó-szövetség irányít. 1931-ben alapították, 1988 óta kezdve FIFA-tag. Az UEFA második legkisebb tagállama. Még egyetlen világ- és Európa-bajnokságra sem sikerült kijutnia.

San Marino San Marino
Szövetség neveFederazione Sammarinese Giuoco Calcio
KonföderációUEFA (Európa)
Szövetségi kapitánySan Marino Fabrizio Constantini
CsapatkapitányDavide Simoncini
Legtöbb válogatottságMatteo Vitaioli (81)
Legtöbb válogatott gólAndy Selva (8)
StadionOlimpiai Stadion
FIFA-kódSMR
Mezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Ranglista helyezések
FIFA-rang 210. (2024. jún. 20.)[1]
Legmagasabb
FIFA-rang
118.
(1993. szeptember)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
211.
(2018. november, 2022. március)

Élő-rang 212. (2024. jún. 26.)[2]
Legmagasabb
Élő-rang
165.
(1987. szeptember)
Legalacsonyabb
Élő-rang
209.
(2019. november)
Első hivatalos mérkőzés
Nem hivatalos
1986. augusztus 23., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–1 Kanada 
Hivatalos
1990. november 14., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–4 Svájc 
Legnagyobb győzelem
2004. április 28., Serravalle, San Marino
 San Marino 1–0 Liechtenstein 
Legnagyobb vereség
2006. szeptember 6., Serravalle, San Marino
 San Marino 0–13 Németország 

Első hivatalos meccsét Svájc válogatottja ellen játszotta az 1992-es Európa-bajnokság selejtezője során 1990-ben, ahol 4–0-ás vereséget szenvedett. A San Marinó-i válogatott korábban, 1986-ban játszott egy barátságos mérkőzést Kanada ellen, 1–0-s vereséget szenvedve. Amióta hivatalosan UEFA és FIFA tag, minden Európa-bajnokság és világbajnokság selejtezőjén képviseltette magát, de nem nyert mérkőzést. Mindössze egy meccset nyertek meg, a Liechtenstein elleni barátságos összecsapásukat 1–0-ra 2004. április 28-án.

2014 novemberéig holtversenyben a FIFA-világranglista utolsó helyét foglalta el Bhután válogatottjával,[3] de az Észtország elleni, 2016-os Európa bajnoki selejtezőn elért 0–0-s döntetlent követően előrébb lépett. A csapat megszerezte első idegenbeli gólját 14 év után Litvánia ellen. Miután a rangsorolási rendszer megújult, visszaestek a ranglista utolsó helyére a Moldova elleni 1–0-s vereséget követően.

A válogatott története

Noha a San Marinó-i labdarúgó-szövetség 1931-ben alakult, csak 1986-ban alapított futballcsapatot, amikor egy barátságos meccset játszott Kanada olimpiai csapata ellen. San Marino 1988-ban csatlakozott az UEFA és a FIFA testületeihez, így lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb volumenű megmérettetéseken vegyen részt.[4] A San Marinó-i válogatott játékosait a csatlakozás előtt olaszoknak tekintették a nemzetközi versenyeken.[5]

San Marino első hivatalos mérkőzése az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjén történt, a csapat Svájc ellen 4–0-s vereséget szenvedett, majd mind a nyolc selejtezőmérkőzést elveszítette. A gárda különösen idegenben küzdött, minden ilyen jellegű meccsén legalább négy góllal maradt alul ellenfeleivel szemben. Egyetlenegy gólt értékesítettek tizenegyesből a Románia elleni 3–1-es vereség alkalmával,[6] és 33-at kaptak.[7]

Első világbajnoki selejtezőjén való indulásakor San Marinót összesorsolták az angol, a holland, a norvég, a lengyel, és a török válogatottakkal. A nyitómeccsen 10–0-s zakóba rohant bele a csapat Norvégia ellen. A visszavágó kevésbé sikeredett egyoldalúra, a norvégok mindössze két góllal győztek. A Törökország elleni 4–1-es vereség során a gárda első találatára tett szert világbajnoki selejtezőn, majd ugyanezen ellenfél ellen első pontjára, miután 0–0-s döntetlennel zárult a második összecsapás. Az utolsó selejtezőmérkőzésen, Anglia ellen Davide Gualtieri a világbajnoki selejtezők leggyorsabb gólját produkálta 8,3 másodperc alatt, a csapat azonban 7–1-es vereséget szenvedett.[8] San Marino pont nélkül fejezte be a sorozatot, 10 mérkőzésen 46 gólt kapott.[9]

Az 1996-os Európa-bajnoki selejtezősorozat hasonlóan zárult, mint az első számukra, ugyanis minden meccsen kapituláltak. Finnország ellen ugyanakkor a selejtező első idegenbeli találatát jegyezték, ugyanakkor 4–1-es vereséget szenvedtek.[10] A második góljuk Feröer-szigetek ellen született hazai pályán, de a mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult számukra. A feröeri válogatott két San Marino elleni győzelmével szerzett csak pontokat a sorozatban. A Toftirban aratott 3–0-s győzelmük rekord a gárda történetében.[11]

Az 1998-as világbajnoki selejtező San Marinói mércével nézve is kiábrándító. A csapat minden meccsen legalább három gólt kapott, és egyet sem szerzett. Ez az egyetlen világbajnoki selejtező torna, ahol nem sikerült találatot szerezni.[12] A 2000-es Európa bajnokság selejtezője ismét minden mérkőzésen vereséget eredményezett. A legmérsékeltebb a Ciprus elleni 1–0 volt 1998. november 18-án.[13]

2001 áprilisában San Marino első idegenbeli pontját sajátította el, miután Rigában 1–1-es döntetlent ért el Lettország válogatottjával szemben. A 2002. évi világbajnoki selejtezősorozatot újabb, minden meccsen bekapott minimum három góllal zárta, ezek közül kiemelkedik a Belgium elleni 10–1-es vereség. A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben minden összecsapásukat elveszítették, és nem sikerült találatot jegyezniük. Lettország ellen 1–0-ra úgy kaptak ki, hogy az ellenfél az utolsó percekben szerzett gólt.2004. április 28-án San Marino legelső győzelmét gyűjtötte be 70 meccset követően, miután 1–0-ra legyőzte Liechtenstein válogatottját Andy Selva ötödik percben szerzett találatával. Martin Andermatt Liechtenstein szövetségi kapitányaként debütált az összecsapáson.[14] A 2006-os világbajnoki selejtezőkön a csapat eredményei hasonlóan alakultak az előző selejtőzökhöz viszonyítva. Litvánia és Belgium ellen mindössze egy góllal maradtak alul.[15]

A válogatott 2006. szeptember 6-án a 2008-as Európa-bajnokság selejtezői során 13–0-ra kapott ki Németország ellen. A sorozat 12 találkozóján 57 gólt kaptak, bár az Írország, a Ciprus, és a Wales elleni hazai mérkőzésen mindössze egy góllal maradtak alul.[16]

A 2010-es világbajnokság selejtezőiben mind a tíz megmérettetés során kapituláltak, így nem kvalifikálták magukat a tornára. Összesen 47 gólt kaptak, ebből 10-et Lengyelország ellen, mely a gárda történetének legnagyobb győzelme.[17] Egy gólt szereztek a Szlovákia ellen elvesztett 3–1-es meccs során. A 2012-es Európa-bajnokság selejtezői hasonlóan alakult a csapat számára, első kilenc mérkőzésükön vereséget jegyeztek, és egyik összecsapáson sem tudtak a hálóba találni. Legjobb eredményük a finn válogatott elleni 1–0-s vereség, a legrosszabb viszont a Hollandia elleni 11–0-s zakó, mely a holland válogatott történetének legeredményesebb diadalává vált, San Marino történetének pedig a legrosszabb arányú idegenbeli ütközetévé. Ezt követően két mérsékeltebb vereség következett, otthon Svédország ellen egy 5–0-s, majd Moldova idegenben egy 4–0-s vereség.

2013. szeptember 10-én Alessandro Della Valle öt év után volt újra eredményes a válogatottban, Lengyelország ellen egy szabadrúgást követően a kapust, Artur Boruct megelőzve fejjel talált a hálóba. Egy perccel később a lengyelek kiegyenlítettek, majd a találkozó 5–1-es győzelemmel zárult Lengyelország javára. Ez volt az első nemzetközileg jegyzett gól a válogatott történetében, miután Málta ellen 3–2-es vereséget szenvedett, illetve Liechtenstein ellen egy barátságos mérkőzés alkalmával 2–2-es döntetlent játszott.

2014. november 15-én San Marino 0–0-s döntetlent játszott Észtország válogatottja ellen.[18] Ez volt az első alkalom 10 év után, hogy a csapat nem veszített ütközetet, így véget vetett a 61 mérkőzésen át tartó vereségsorozatának,[18] és megszerezte első pontjait egy Európa-bajnoki selejtező során.[18]

2016 októberében Mattia Stefanelli gólt szerzett a Norvégia elleni 4–1-es vereség alkalmával.[19]

2019. november 16-án Filippo Berardi jegyzett gólt a Kazahsztán elleni 1–3-as kimenetelű vesztes megmérettetésen a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőmérkőzésén, amely két év után San Marino első gólja volt (2017. szeptember 14. Azerbajdzsán ellen), és egyúttal hat év után a csapat első hazai találata (2013. szeptember 10-én Lengyelország ellen).[20]

2020. október 13-án a csapat újabb döntetlent könyvelhetett el, miután a Nemzetek Ligájában Liechtenstein ellen 0–0-s döntetlent játszott.[21] Egy hónappal később történelmet írtak azzal, hogy Davide Simoncini kiállítását követően emberhátrányban gól nélküli meccset játszottak Gibraltár válogatottja ellen. A válogatott történetében ez volt az első torna, mely során egy naptári évben több pontot gyűjtöttek, és először maradtak veretlenek egymást követő hivatalos meccseken.

Stadion

San Marino válogatottja hazai mérkőzéseit az Olimpiai Stadionban játssza, mely a serravalle-i önkormányzat tulajdonában van. A stadion a San Marino Calcio labdarúgóklub otthona is,[22] kapacitása 7000 fős. A szurkolók kevesen vannak, az ellenfél fanatikusainak száma meghaladja San Marino válogatattjáét egy adott találkozón. 2007-ben az Írország elleni összecsapáson 3294 nézőből 2500-an voltak írek.[23][24]

San Marino két megmérettetést játszott hazai pályáján kívül. 1993-ban a Hollandia és az Anglia elleni világbajnoki selejtezőkön a Bolognában levő Renato Dall’Ara Stadionban, míg 2020-ban a Liechtenstein elleni Nemzetek Ligája meccsen a Riminiben található Romeo Neri Stadionban mérkőztek meg.

Hírnév

San Marino az UEFA tagállamok közül a legkevesebb népességgel rendelkezett, egészen a 2013 májusáig, miután az UEFA Gibraltárt is beválasztotta a tagjai közé.[25] A válogatott még nem nyert egyetlen hivatalos mérkőzést sem, 2004-ben a Liechtenstein elleni 1–0-s siker továbbra is a csapat egyetlen győzelme.

A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül. A Németország elleni 13–0-s vereségük a legnagyobb arányú, további négy meccsen tíz gólt kaptak.

A FIFA-világranglistáján San Marino az egyik legalacsonyabb helyezést foglalja el. A világranglista 1992-es megjelenése óta a válogatott átlagos helyezése a 176.[26]

2001-ben Lettország menedzsere, Gary Johnson lemondott posztjáról, miután San Marino a 2002-es világbajnoki selejtezőn döntetlent ért el csapatával szemben.[27] 2007-ben az Írország elleni 1–2-es hazai vereségüket éles sajtó kritika illette az írek utolsó percben szerzett gólja miatt.[28]

San Marino európai tekintetben rekordot döntött azzal, hogy 2008 októbere és 2012 augusztusa között több, mint 20 mérkőzésen nem jegyzett találatot.[29] 2015. szeptember 8-án 14 év után a csapat első idegenbeli gólját értékesítette, miután Matteo Vitaioli Litvánia ellen betalált a kapuba a 2016-os Európa bajnokság selejtezősorozatában.[30][31]

Nemzetközi eredmények

Hivatalos mérkőzések

2020. november 14. szerint:

Nem hivatalos mérkőzések

2013. október 15. szerint:

EllenfélMGYDVRGKGGKGyőz. %
Libanon10100000%
Szíria100103−30%
Törökország100104−40%
Vatikán[32]10100000%
Összesen402207−70%

Világbajnokság

VilágbajnokságSelejtezők
ÉvEredményH.MGyDVG+G–KeretH.MGyDVG+G–
1930–1990nem indult
1994nem jutott ki6.10019246
19985.8008042
20025.8017330
20066.100010240
20106.100010147
20146.100010154
20186.100010251
20226.100010145
2026későbbkésőbb
Összesen0/22Összesen76027412356

Európa-bajnokság

Európa-bajnokságSelejtezők
ÉvEredményH.MGyDVG+G–KeretH.MGyDVG+G–
1960–1988nem indult
1992nem jutott ki5.8008133
19966.100010236
20005.8008144
20045.8008030
20087.120012257
20126.100010053
20166.10019136
20206.100010151
20246.100010331
Összesen0/17Összesen86018511371

UEFA Nemzetek Ligája

CsoportkörEgyenes kieséses szakasz
SzezonLigaCsoportHMGyDVG+G–Feljutás/kiesésHelyezésÉvEredményMGyDVG+G–Keret
2018–19D2.4.6006016 55. 2019nem jutott be
2020–21D2.3.402203 54. 2021
2022–23D2.3.400409 54. 2023
2024–25D 2025
Összesen1402120280/4

Mediterrán Játékok

Mediterrán Játékok statisztika
ÉvFordulóMGYDVRGKG
1951-1983Nem indult
1987Csoportkör001207
1991Az U20-as válogatott eredményeihez tartozik
Összesen1/1001207

A válogatott vezetőedzői

NévKezdésVégeMeccsekGYDV
Giulio Casali1986. március 28.1987. szeptember 20.6024
Giorgio Leoni1990. november 14.1995. november 15.290128
Massimo Bonini1996. június 2.1997. szeptember 10.8008
Giampaolo Mazza1998. október 10.2013. október 15.851282
Pierangelo Manzaroli2014. június 8.2017. október 8.280127
Franco Varrella2018. szeptember 8.Jelenleg is220220

Játékoskeret

A válogatott kerete a 2020. november 11-i Litvánia elleni barátságos, és a 2020. november 14-i Gibraltár elleni Nemzetek Ligája mérkőzésre.[34]

Az adatok a mérkőzés utáni állapotnak megfelelőek.[35]

SzámPosztNévSzületési dátum / KorVálogatottságGólokKlub
23KElia Benedettini1995június 22. (29 éves)230Szabadúszó
12KSimon Benedettini1997január 21. (27 éves)70 Murata
1KAlex Stimac1996június 22. (28 éves)00 Virtus
KMatteo Zavoli1996július 6. (28 éves)00 Libertas
6VDavide Simoncini1988augusztus 30. (35 éves)660 Tre Fiori (csapatkapitány)
3VMirko Palazzi1987március 21. (37 éves)531 Marignanese
5VChristian Brolli1992február 28. (32 éves)340 Falciano
8VManuel Battistini1994július 11. (29 éves)300 Virtus
13VAndrea Grandoni1997március 23. (27 éves)190 La Fiorita
16VMarcello Mularoni1998szeptember 8. (25 éves)150 La Fiorita
4VAlessandro D'Addario1997szeptember 9. (26 éves)70 Tre Fiori
2VDante Rossi1987július 12. (36 éves)50 Chiesanuova
KPMichele Cervellini1988április 14. (36 éves)350 Cosmos
KPEnrico Golinucci1991július 16. (32 éves)230 Libertas
17KPAlessandro Golinucci1994október 10. (29 éves)220 Pietracuta
22KPFabio Tomassini1996február 5. (28 éves)200 Pietracuta
21KPLorenzo Lunadei1997július 11. (26 éves)170 Riccione
14KPMattia Giardi1991december 15. (32 éves)120 Folgore
11KPMichael Battistini1996október 8. (27 éves)90 Tre Penne
KPTommaso Zafferani1996február 19. (28 éves)90 LA Fiorita
9KPLuca Ceccaroli1995július 5. (29 éves)60 Tre Penne
15KPKevin Zonzini1997augusztus 1. (26 éves)30 Cosmos
19KPLuca Nanni1995január 30. (29 éves)00 Folgore
7CSMatteo Vitaioli1989október 27. (34 éves)621 Tropical Coriano
20CSAdolfo Hirsch1986január 31. (38 éves)390 Pennarossa
10CSFilippo Berardi1997május 18. (27 éves)181 Vibonese
18CSNicola Nanni2000május 2. (24 éves)130 Cesena
CSMarco Bernardi1994január 2. (30 éves)70 Folgore

A bő keret tagjai

A következő játékos tagjai voltak az elmúlt 12 hónap mérkőzéseire készülő keretnek.

NévSzületési dátum (Kor)Vál.Gól.Jelenlegi klubBemutatkozó mérkőzés
Giovanni Bonini1986szeptember 5. (37 éves)290 Tre Fiori
Giacomo Conti1999július 21. (24 éves)10 Tropical Coriano
Luca Tosi1992november 4. (31 éves)190 Pietracuta
Mattia Stefanelli1993március 12. (31 éves)151 Pennarossa

Jelenlegi stáb

Vezetőedző[36]Franco Varrella
Technikai asszisztensStefano Ceci
Fitnesz edzőTomaso Mazzoli
KapusedzőMarcello Teodorani
CsapatorvosPietro Bugli
FizioterapeutaLoris Balzani
MasszőrTiziano Giacobbi
Hivatalos kísérőCesare Vitaioli
MeccselemzőLorenzo Vagnini
RaktárosBenito Ballato
Marco Crescentini
Mauro Montanari

Sportszergyártók

IdőszakMez szolgáltató
1990–1994 Admiral
1994–2010 Virma
2011–2017 Adidas
2018– Macron

Statisztikák

2006 januárjában a San Marinó-i labdarúgó-szövetség Massimo Boninit nevezte ki a válogatott valaha volt legnagyobb játékosának.[5] Bonini háromszoros olasz bajnok, nemzetközi szinten pedig megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, illetve az Interkontinentális kupát.[5] AZ 1980-as évek elején az olasz U21-es válogatottban futballozott, 1981-től 1988-ig a Juventus játékosa volt, a szabályváltozások azonban megakadályozták abban, hogy megkapja az elismerést. Mire San Marino hivatalosan UEFA tagállam lett, a játékos már a harmincas éveiben járt, de így is 1990 és 1995 között 19 mérkőzésen képviselte San Marino válogatottját.[37]

Miután visszavonult a profi labdarúgástól, Bonini a válogatott menedzsere lett, Giorgio Leoni utódaként.[5] 1998-ig töltötte be a vezetőedzői tisztséget, a poszton Giampaolo Mazza váltotta. 2012-től kezdődően az összes európai válogatottat tekintve ő vált egy csapatot a leghosszabb ideig trenírozó edzőjévé. A 2014-es világbajnoki selejtező lezajlása után azonban lemondott tisztségéről, teret engedve az U21-es válogatott edzőjének, Pierangelo Manzarolinak.[38][39]

A legtöbb pályáralépés a válogatttban Andy Selva nevéhez fűződik, aki 74 alkalommal képviselte hazája csapatát. A legtöbb szerzett gól is – szám szerint 8 – az ő nevéhez köthető.[40]

Davide Gualteri a világbajnoki selejtezők második leggyorsabb gólját szerezte Anglia ellen. A Bolognában zajló mérkőzésen a kezdőrúgást San Marino végezte el, majd egy jobb szélről induló beadást követően középről gól született, miután az angol válogatott hátvédje, Stuart Pearce megpróbálta visszapasszolni David Seaman kapusnak a labdát. Pearce átadása rövidnek bizonyult, Gualteri futott, hogy elérje a játékszert, és 8,3 másodperc elteltével a hálóba is gurította azt. Ez a találat a selejtezők történetében a leggyorsabb, a FIFA versenykiírásait tekintve pedig a második leggyorsabb. Ezt követően Anglia húsz perc után egyenlített, majd a végeredményt tekintve 7–1-re győzött.

Legtöbbször pályára lépő játékosok

Andy Selva, a legtöbb meccsen pályára lépő és a legtöbb gólt szerző játékos a San Marinó-i válogatottban

2020. november 15. szerint:

#NévIdőszakMeccsekGólok
1Andy Selva1998–2016748
2Damiano Vannucci1996–2012680
3Alessandro Della Valle2002–2017661
4Davide Simoncini2006–660
5Matteo Vitaioli2007–621
6Aldo Junior Simoncini2006-620
7Simone Bacciocchi1998–2013600
8Fabio Vitaioli2005–550
9Mirko Palazzi2005–531
10Mirco Gennari1990–2003480

Legtöbb gólt szerző játékosok

2020. november 15. szerint:

#NévIdőszakGólok (meccsek)Gólok meccsenkéntEllenfelek és dátumok
1Selva, AndyAndy Selva1998–20168 (74)0,108 , 1998. október 14.
, 2001. február 28., 2001. június 6 és 2005. március 30.
, 2004. április 28.
, 2005. június 4.
, 2007. október 17.
, 2008. október 11.
2Manuel Marani2003–20122 (32)0,063 , 2007. február 7.
, 2012. augusztus 14.
3Alessandro Della Valle2002–20171 (66)0,015 , 2013- szeptember 10.
Matteo Vitaioli2007–1 (62)0,016 , 2015. szeptember 8.
Mirko Palazzi2005–1 (53)0,019 , 2017. szeptember 4.
Nicola Albani2001–20111 (40)0,025 , 2001. április 25.
Danilo Rinaldi2008–1 (40)0,025 , 2012. augusztus 14.
Nicola Bacciocchi1991–20001 (33)0,03 , 1992. szeptember 9.
Bryan Gasperoni1994–20051 (28)0,036 , 2003. augusztus 20.
Mauro Valentini1991–19991 (23)0,043 , 1995. október 11.
Pier Domenico Della Valle1991–20001 (21)0,048 , 1994. december 14.
Valdes Pasolini1990–19961 (18)0,056 , 1991. március 27.
Filippo Berardi2016–1 (18)0,056 , 2019. november 16.
Nicola Ciacci2003–20111 (16)0,063 , 2003. augusztus 20.
Mattia Stefanelli2014–1 (15)0,067 , 2016. október 11.
Davide Gualtieri1993–19991 (9)0,111 , 1993. november 17.

Jegyzetek

További információk