Sárosi György
Sárosi György (Budapest, 1912. szeptember 16. – Genova, 1993. június 20.) magyar válogatott labdarúgó, Olaszországban tevékenykedő edző. Eredeti családneve Stefancsics volt, ismert még Sárosi I-ként, de jogi végzettsége okán a rajongók Sárosi doktor-ként emlegették. A World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta.[1]
| Sárosi György | |||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1912. szeptember 16. | ||||||||||||||||||||
| Születési hely | Budapest, Magyarország | ||||||||||||||||||||
| Halálozási dátum | 1993. június 20. (80 évesen) | ||||||||||||||||||||
| Halálozási hely | Genova, Olaszország | ||||||||||||||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||||||||||||||
| Magasság | 186 cm | ||||||||||||||||||||
| Poszt | csatár, fedezet | ||||||||||||||||||||
| Junior klubok | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Válogatottság | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Díjak, elismerések | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sárosi György témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Pályafutása
A magyar labdarúgás legnagyobb egyéniségeinek egyike, az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerző csapat kiemelkedő klasszisa és csapatkapitánya. Eredetileg Stefancsics vezetékneven anyakönyvezték. Öccse, Sárosi Béla – később csapattársa a Fradiban és a válogatottban is – 25-szörös válogatott labdarúgó, másik testvére, Sárosi László, úszó és vízilabdázó, az 1976-ban olimpiai bajnok ifj. Sárosi László édesapja.
1922-1930 között az Eötvös József Gimnáziumban folytatott tanulmányai alatt több sportágban is kiváló eredményeket ért el ifjúsági szinten. Tagja volt az országos középiskolai bajnokságot nyert vízipólócsapatnak is (1928-30).[2]
,,Gyurka" – mindenki így becézte – a Ferencvárosi Torna Club saját nevelésű játékosának számít, bár egyetemi tanulmányai idején a BEAC-ban rúgta a labdát. 20 évesen (1932) már karmesterként irányította klubcsapatát, majd a válogatottban is kulcsember lett. Kitűnő fizikai adottságai magasfokú technikai és taktikai felkészültséggel és játékintelligenciával párosultak. Irányítókészségét, helyzetfelismerését mind védekezésben, mind támadásban érvényesítette. A Ferencváros csatára és középfedezete, 1931-1943 között 61 mérkőzésen volt válogatott és 42 gólt lőtt.
Két világbajnokságon szerepelt 1934-ben és 1938-ban, az utóbbin ezüstérmet nyert a csapat. Sárosi valamennyi mérkőzésen szerzett gólt, összesen 5-öt, ezzel csapattársa, Zsengellér Gyula és az aranyérmes olaszok csatársztárja, Silvio Piola társaságában holtversenyben a góllövőlistán is a második helyen végzett.
A Ferencvárossal 5 bajnoki aranyérmet nyert 1932 és 1941 között. Ugyancsak 5-szörös Magyar Kupa-győztes. 3-szor volt gólkirály 1936-ban, 1940-ben és 1941-ben. Tagja volt az 1937-ben a Lazio legyőzésével Közép-európai Kupa (Mitropa Cup)-győztes, 1938-ban ezüstérmes együttesnek. Az FTC-ben és a profi Ferencváros FC-ben összesen 639 hivatalos mérkőzésen 633 gólt szerzett. Ez az újabban napvilágot látott adatok alapján 646 mérkőzés, 636 gól lehet.[3]
A válogatottban egy mérkőzésen elért gólcsúcsot ma is Sárosi tartja, ugyanis 1937-ben a Csehszlovákia elleni találkozón (8:3) 7 gólt rúgott a világhírű kapus, Plánička hálójába. Korszakának egyik kiemelkedő világklasszisaként méltán kapott meghívást Közép-Európa válogatottjába is 1937-ben.
1946 decemberében megválasztották a magyar labdarúgó edzőtestület ügyészének.[4]
1948-ban Olaszországba szerződött. 1952-ben a Juventus Sárosi György vezetésével szerezte meg az olasz bajnoki címet. Ezzel nem az első, de egyelőre az utolsó a Juvét bajnoki címre vezérlő magyar szakemberek sorában. Később is Itáliában élt és tevékenykedett, felnőtt edzői tevékenysége mellett tehetségek százait indította el labdarúgó pályájukon.
Sikerei, díjai
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
- Világbajnokság
- ezüstérmes: 1938, Franciaország
- Európa Kupa:
- bronzérmes (2):1931–1932, 1933–1935
- gólkirály:1933–1935 (7 gól)
- Magyar bajnokság
- Magyar kupa
- győztes: 1933, 1935, 1942, 1943, 1944
- Közép-európai kupa (KK)
- Az év labdarúgója: 1940–41
- az FTC örökös bajnoka (1946)
Kötetei
- Üllői úti kapufák. Sárosi György dr., az egykori legendás "Gyurka...!", futballtörténeti visszaemlékezései; szerk. Vándor Kálmán; Kossuth, Bp., 1988
- Rongylabdával kezdtem...; Classic Printing Corporation, Cleveland, 1989
Statisztika
Mérkőzései a válogatottban
Jegyzetek
Források
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: III. kötet (S–Z). Szekszárd: Babits. 1995. 24. o. ISBN 963-495-014-0
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 959. o. ISBN 963-547-414-8
- Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- Hegyi Tamás: A magyar futball legjobb 50 labdarúgója (Aréna 2000 – Budapest, 2008) ISBN 978-963-972-982-7
- ↑ Eötvös sport: Sentényi, Barna. A 150 éves Eötvös József gimnázium története - Az iskola sportéletének története. Budapest: Reáltanoda Alapítvány (2007). ISBN 978-963-87396-1-2