Rezi

Rezi Keszthelytől 8 kilométerre északra, a Keszthelyi-fennsík belsejében helyezkedik el. Nyugatról, délről és északról erdőségek, keletről szőlős domboldalak övezik a községet.

Belterületi része gyakorlatilag zsáktelepülésnek tekinthető, hiszen a faluba közúton csak déli irányból lehet eljutni, Keszthely felől, Cserszegtomajon át, a 7347-es útból kiágazó 73 162-es úton. Egy kis forgalmú bekötőút kapcsolja össze a Keszthely–Zalaszántó–Sümeg közti 7327-es úttal, amely szintén jó néhány kilométeren át Rezi közigazgatási területén (annak nyugati szélén) húzódik. Itt ágazik ki a 7327-esből a Jánosházáig vezető 7331-es út is.

Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll Keszthellyel, illetve a település központjától egy kilométerre fekvő zalaszántói mellékúton Sümeggel is.

Rezi első említése 1236-ból való. Ekkor királyi szolgák lakták a települést. A helység legjelentősebb épülete, a vár később épült. A forrásokban legkorábban 1335-ben fordul elő mint királyi vár. Az 1370-es évek során a Laczfiak kezére szállt a vár, ám hűtlenségük miatt a király elkobozta a tulajdont. 1427-ben Zsigmond király a gersei Pethőknek adományozta, ezúttal a településsel együtt.

A 16. században a települést sok csapás érte. 1538-ban a veszprémi érsek familiárisai fosztották ki. 1555-től a törökök birtokolták a települést, amelyet többször is leromboltak, ám pusztán nem maradt. A vár eközben védelmi funkciókat látott el, annak ellenére, hogy nem számított végvárnak. Így lényegében csak a katonák hatalmaskodásai ismertek a környék lakói felett. Végül 1586-ban a elrendelték a vár lebontását egyrészt a lakosok érdekében, másrészt félve, hogy a törökök kezére kerül.

A törökök kiűzése után hamar a Pethő család egyedüli földesúrrá vált a településen. A 18. században rövid időre az Esterházy család kezére szállt a birtok, ám a század közepétől a Festeticsek jobbágytelepülése lett Rezi egészen 1945-ig. Ez egyben a falu életének fellendülését is jelentette, lakosságszáma nagyban nőtt, azonban a 20. század közepéig nagyrészt mezőgazdasági település maradt Keszthely szolgálatában.

Az 1950-es években kiépült a település infrastruktúrája. Az 1960-as években a század elejétől jellemző kőipar nagyban meglódult, a kőfaragó iparosok termékei országszerte híressé váltak. Az 1980-as évek során azonban az iparág lehanyatlott, 1988-ban megszűnt a helyi kőbánya is.

Az 1990-es évek végén, egy csendes időszak után, a település ismét fejlődésnek indult. Ezúttal az idegenforgalom vált Rezi elsődleges profiljává, amelyben fontos szerepet játszik egyrészt Keszthely és Hévíz közelsége, másrészt kedvező adottságai a falusi turizmus számára (csendessége és természetközelisége), végül a település komoly borkultúrája.

• 1990–1994: Sárközy Szaniszló (független)^[4]
• 1994–1998: Sárközy Szaniszló (független)^[5]
• 1998–2002: Cserép Gábor (független)^[6]
• 2002–2006: Cserép Gábor (független)^[7]
• 2006–2010: Cserép Gábor (független)^[8]
• 2010–2014: Cserép Gábor (független)^[9]
• 2014–2019: Cserép Gábor (független)^[10]
• 2019–2024: Cserép Gábor (független)^[1]
• 2024– :

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 92,7%, cigány 2,7%, német 3,27%, arab 0,36%, bolgár 0,27%. A lakosok 73,9%-a római katolikusnak, 2,28% reformátusnak, 0,44% evangélikusnak, 0,44% görögkatolikusnak, 5,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (16,2% nem nyilatkozott).^[11]

• Rezi vár
• Szőlőhegyi kápolna
• Szent Orbán szobor
• Római katolikus templom
• Gyöngyösi betyár csárda
• A településen áthalad az Országos Kéktúra.
• Itt található Magyarország egyetlen dolomit sziklahídja

• Rezi az utazom.com honlapján