Real Madrid CF

A labdarúgás Madridba az Institución Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által jutott el, akik közül többen Nagy-Britanniában (Oxford és Cambridge) tanultak, így megismerkedhettek a játék alapjaival. Ők alapították meg 1897-ben az első madridi labdarúgóklubot, a Footbal Club Sky-t. Ez a klub 1900-ban kettévált, a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid léptek a Footbal Club Sky helyébe. Utóbbi klubból 1902. március 30-án jött létre a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje.^[13] Mindössze három évvel alapítása után a Madrid FC megnyerte első rangosabb serlegét, miután legyőzte az Athletic Bilbaót a spanyol kupa döntőjében. Ezután még háromszor egymás után sikerült a kupát elhódítaniuk.^[14]

A csapat 1912-ig csak kisebb pályákon játszott, ekkor költöztek első nagyobb stadionjukba, a Campo de O’Donnell-be.^[15] 1920-ban, XIII. Alfonz király a Real (királyi) jelzőt adományozta a klubnak, így a hivatalos neve Real Madrid CF lett.^[16]

1929-ben, a spanyol labdarúgó-bajnokság első szezonjában a Real Madrid egészen a szezon utolsó mérkőzéséig az első helyen állt, ám mivel az utolsó fordulóban vereséget szenvedett az Athletic Bilbao vendégeként, a bajnoki címet végül az FC Barcelona nyerte, a Real pedig a második helyen végzett, mindössze 1 ponttal a katalán csapat mögött.^[17] A Real első bajnoki címét az 1931–32-es szezonban szerezte. A következő szezonban ismét az első helyen végeztek, az Athletic Bilbao után a második duplázó csapat lett az országban a Madrid.^[18]

A klub elnöke 1945-ben a klub korábbi játékosa, majd edzője, valamint stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste lett.^[19][20] Elnöksége alatt felújították a Santiago Bernabéu stadiont (ekkor még Estadio Chamartín) és a klub korábbi edzőkomplexumát, a Ciudad Deportivát is. Az 50-es évek elején kialakította a klub mai arculatát, miszerint főleg külföldi világklasszis játékosokra építi csapatát. 1955-ben a L’Équipe újságírója, Gabriel Hanot ötletéből, Sebes Gusztáv segítségével, Bernabéu megalapította a BEK-et, amely ma Bajnokok Ligája néven ismert.^[21] Az újonnan alakult sorozatban a Real Madrid sokáig egyeduralkodó volt, ugyanis 1956 és 1960 között megnyerte zsinórban az első öt kiírást. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb döntő az 1960-as volt, amikor a Hampden Parkban, több mint százezer néző előtt 7–3-ra győzték le az Eintracht Frankfurt együttesét, Puskás 4 és Di Stéfano 3 góljával. Máig ez az egyetlen olyan BEK vagy BL döntő, amelyben két játékos is három vagy több gólt szerzett.^[20] Amikor a Real ötödször is megnyerte a sorozatot, megkapta az eredeti serleget.^[22] A csapat hatodik BEK-győzelmét 1966-ban aratta a Partizan Beograd 2–1-es legyőzésével. A csapat ekkor főleg spanyol játékosokra épült, becenevük a Ye-yé volt, a Beatles-re emlékeztető frizurájuk miatt.^[23] Ez a csapat az 1966-os győzelem mellett még kétszer (1962, 1964) játszott döntőt.

A 70-es években a Real Madrid összesen 5 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet szerzett. 1971-ben KEK-döntőt játszott a Chelsea ellen, amelyet újrajátszás után az angol klub nyert meg 2–1-re.^[24] 1978-ban, miközben zajlott a világbajnokság, elhunyt Santiago Bernabéu. A FIFA Bernabéu tiszteletére háromnapos gyászszünetet rendelt el a világbajnokságon.^[25] Szintén Bernabéu emlékére, 1979-ben a Real Madrid megalapította a Santiago Bernabéu-trófeát, melyet minden nyáron, a szezon kezdete előtt játszott felkészülési mérkőzés győztese szerez meg. A Real Madrid minden évben más csapatot hív meg ellenfélnek a mérkőzésre.

A 80-as évek elején a Real Madrid egy kisebb hullámvölgyben volt, egészen addig, amíg fel nem nőtt egy főleg saját nevelésű játékosokra épülő generáció.^[26] Egy spanyol újságíró, Julio César Iglesias a csapatnak az egyik játékos, Emilio Butragueño beceneve után a Quinta del Buitre (A Keselyű Ötöse) nevet adta a csapatnak. A csapat gerincét adó további játékosok: Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza.^[27] Ez a csapat, bár Pardeza 1986-ban a Real Zaragozához távozott, egyike lett Spanyolország és Európa legeredményesebb csapatainak. A klub a 80-as évek második felében kétszer nyerte meg az UEFA-kupát (1985-ben a Videoton ellen), zsinórban ötször a bajnokságot, és háromszor a spanyol szuperkupát is sikerült elhódítania.^[27]

A 90-es évek elején a „Quinta del Buitre” feloszlott, mivel Vázquez, Butragueño és Míchel is elhagyta a klubot. 1996-ban az akkori elnök, Lorenzo Sanz, Fabio Capellót ültette a Real kispadjára. Bár az olasz tréner első szezonjában bajnokságot nyert a csapattal, a nem elég látványos játékra hivatkozva menesztették. 1997 nyarán Jupp Heynckes követte őt az edzői poszton. Vele 1998-ban, 32 év várakozás után ismét megnyerte a BEK utódjának számító Bajnokok Ligáját a Madrid, a döntőben a Juventust győzték le 1–0-ra.^[6][28]

2000 júliusában Florentino Pérezt választották meg a klub új elnökének.^[29] Első jelentősebb intézkedéseként, kampányígéretét betartva, a világ egyik legjobb játékosának számító Luís Figo megszerzése volt a rivális Barcelonától.^[30] Az ő elnöksége alatt nagyon sok pénzt költöttek játékosvásárlásra (Zinédine Zidane 75 millió euróért történő megvásárlása egészen 2009-ig rekord volt), és létrejött egy főleg nemzetközi sztárokra (Figo, Zidane, Ronaldo, Raúl, Roberto Carlos, Beckham) épülő csapat, a „Galaktikusok”. Bár egy-egy alkalommal megnyerték a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is, a klub elvárásaihoz képest ez egy viszonylag sikertelen időszak volt, ugyanis a 2003-as bajnoki címtől egészen a 2007-es bajnoki címig a gárda egyetlen trófeát sem tudott nyerni.^[31] Ezért Florentino Pérez 2006-ban lemondott elnöki tisztségéről.

2006 nyarán a frissen megválasztott elnök, Ramón Calderón Fabio Capellót szerződtette edzőnek, sportigazgatónak pedig a klub korábbi játékosát, Predrag Mijatovićot nevezte ki.^[6] 2007-ben a klub négy év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett. Capello munkájára az újbóli bajnoki cím ellenére ismét nem számított a klub, akárcsak első ténykedése idején, ezúttal is a nem elég látványos játékot kifogásolta a vezetőség. Helyére a klub korábbi játékosa, a német Bernd Schuster került.^[32] A 2007–2008-as szezont, immár Schusterrel, ismét az első helyen fejezték be, már valamivel látványosabb játékot bemutatva, így 18 év után sikerült ismét egymás után két bajnoki címet szerezniük. A 2008/2009-es szezonban már korántsem úgy kezdték az idényt a blancók ahogyan azt elvárták volna a drukkereik. Fájó vereségekbe szaladtak bele és egyszerűen nem tudtak talpra állni. Az ősi rivális Barcelona saját pályáján, a Bernabéuban gázolta el a Madridot 6-2-re, a szezon végén pedig triplázásnak örülhettek a katalánok, azaz megnyerték a bajnokságot, a spanyol kupát és a BL-t is. A vezetőség úgy döntött, hogy a szezon közben meneszti a csapat vezetőedzőjét, Bernd Schustert, és helyére a Sevilla korábbi sikertrénerét, Juande Ramost nevezi ki. Kinevezése 2008. december 9-től a szezon végéig tartott, ezt követően nem hosszabbították meg a szerződését.^[33]

2009. május 14-én ismét Florentino Pérez lett a klub elnöke. Terveiben szerepelt egy új „galaktikus” csapat létrehozása, melyre előzetesen 300 millió eurót szánt. Első komolyabb intézkedése a vezetőedzőt illetően történt, Juande Ramos helyett Manuel Pellegrinit szerződtette. Nem sokkal később a Real Madrid megszerezte a már régóta a kívánságlistájukon szereplő, 2007-ben aranylabdás Kakát 65 millió euróért.^[34][35] Később leigazolta a regnáló. 2008-as aranylabdás Cristiano Ronaldót,^[36][37] Raúl Albiolt,^[38][39] Xabi Alonsót, Álvaro Arbeloát és Karim Benzemát is.^[40] Cristiano Ronaldo 94 millió eurós vételárával megdöntötte Zidane korábbi, 75 millió eurós csapatváltását, amelyet szintén Pérez állított fel, előző elnöki ciklusa alatt. Ennek ellenére ismét nem sikerült semmilyen címet szerezni, a remek bajnoki teljesítmény sem volt elég a bajnokság megnyeréséhez, mivel a Barcelona új pontrekordot felállítva védte meg címét. Különösen fájó volt a korai búcsú a Bajnokok Ligájától, ugyanis ebben a szezonban a Bernabéu Stadion adott otthont a sorozat fináléjának, ráadásul a Királyi Gárda a történelmi, tizedik BL-címét szerezhette volna meg. A szezon végén távozott a vezetőedző Manuel Pellegrini, helyére a Chelsea és az Internazionale korábbi mestere, az Interrel frissen BL-t nyert és triplázó José Mourinho érkezett.^[41] Vele együtt hat játékos, di María, Sergio Canales, Pedro León, Sami Khedira, Ricardo Carvalho és a fiatal német-török irányító, Mesut Özil érkezett. Távozott viszont a klub két ikonja, a csapatkapitány és gólrekorder Raúl (Schalke), valamint Guti (Beşiktaş).

Mourinho az első évében egy bajnoki második helyezést, valamint kupagyőzelmet ért el, a döntőben ráadásul az ebben a szezonban ismét BL-t és bajnokságot nyerő Barcelonát legyőzve. 2011 nyarán újabb öt játékossal bővítette keretét a klub. Visszatért Madridba a három évig az RCD Espanyolt erősítő, saját nevelésű Callejón , de megszerezték a Borussia Dortmund fiatal sztárját, Nuri Şahin-t, Raphaël Varane-t, Fábio Coentrãót és a szerződése lejártával szabadon igazolhatóvá vált törököt, Hamit Altintopot.^[42][43] A 2011/12-es szezonban Mourinho csapata pont- és gólrekordot felállítva taszította le 4 év elteltével a Barcelonát a bajnoki trónról. A BL-ben tizenegyespárbajban maradtak le a döntőről a Bayern München ellen. 2012 nyarán a klub megszerezte a kiváló horvát középpályást, Luka Modrićot a Tottenhamtől, kifejezetten Mourinho kérésére. Modrić eleinte nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a szurkolók még a szezon legrosszabb igazolásának is megválasztották, de később igazi közönség kedvenccé vált, 2018-ban Aranylabdát is kapott. A 2012/13-as szezonban a Real nem tudta megismételni az egy évvel korábban látott teljesítményét. A nyár végén a spanyol szuperkupa megnyerésével kezdték a szezont a Barcelona ellen, de ezt követően az egész szezon során kiegyensúlyozatlanság jellemezte a csapatot, így tavasszal trófea nélkül zárta az idényt. A BL-ben már zsinórban harmadszor az elődöntő jelentette a végállomást a Királyiaknak. Ezúttal a Borussia Dortmund állította meg őket, többek között Robert Lewandowski odavágón szerzett mesternégyesének köszönhetően. A sikertelen szezonhajrá és az öltözői konfliktusok Mourinho távozásához vezettek 2013 nyarán. Helyére az olasz sikeredző, Carlo Ancelotti érkezett.

Ancelotti nyugalmat hozott az öltözőbe. Véget vetett a széthúzásnak. Mourinhoval együtt távozott Kaká, Özil, Raúl Albiol, Callejón és Gonzalo Higuaín is. Érkezett viszont új világrekordot jelentő, 100 millió euró körüli összegért a Premier League legjobb játékosává abban az évben megválasztott walesi szélső, Gareth Bale. Rajta kívül megszerezték a két fiatal spanyol középpályást, Iscot és Asier Illarramendit, valamint a saját nevelésű jobbhátvéd, Dani Carvajal is visszatért sikeres németországi kölcsönjátékából. Ebben a szezonban egészen félelmetes támadósor állt össze a Bernabéuban, a Bale, Benzema, Cristiano Ronaldo hármast a sajtóban gyakran egyszerűen BBC-ként emlegették. A csapat lehengerlő stílusban gázolt át a BL egyenes kieséses szakaszának résztvevőin. Ellenfelei kivétel nélkül német topcsapatok voltak. A Schalkét 9-2-es, a Dortmundot 3-2-es, a Bayernt 5-0-ás összesítéssel búcsúztatták. A csapat 12 év elteltével szerepelhetett újra a fináléban. Az ellenfél a városi rivális Atlético Madrid volt, nekik ez volt az első BL döntőjük. Először fordult elő a BEK és a BL történetében, hogy a döntő két résztvevője ugyanannak a városnak a csapatai voltak. A spanyol bajnokságot abban az idényben az Atlético nyerte, minden idők egyik legszorosabb hajrájában, az utolsó fordulóban bebiztosítva a győzelmet. A Real Madrid csak a harmadik helyen végzett a Barcelona mögött, az első három helyezett között összesen 3 pont volt a különbség. A BL döntőn az Atlético szerzett vezetést és bár a Real szinte az egész meccsen támadott, úgy tűnt az Atleti borsot törhet nagy múltú riválisa orra alá. A rendes játékidő hosszabbításának 3.percében egy Real szögletet követően Sergio Ramos kiegyenlített. A 2x 15 perc hosszabbításban már csak egy csapat volt a pályán. A Real háromszor is bevette ellenfele kapuját, így 4-1-es győzelmének köszönhetően megszerezte a várva várt "La Decimát", azaz a tizedik BEK/BL győzelmét. A Királyiak ebben a szezonban a spanyol kupát is elhódította. A döntőben a Barcelonát verték 2-1-re, a győztes gólt Gareth Bale szerezte, a pályáról kifutva kerülte meg az ellenfél védőjét, mielőtt a kapuig vezette a labdát és a kapus lábai között a kapuba talált. Cristiano Ronaldo a bajnokságban és a BL-ben is gólkirályi címet szerzett, teljesítményét az év végén zsinórban második, karrierje harmadik Aranylabdájával ismerték el.

2014 nyarán távozott a BL győztes csapat két kulcsfigurája, di María és Xabi Alonso, valamint Álvaro Morata, Şahin és Diego López is. Érkezett a 2014-es világbajnokság gólkirálya, James Rodríguez, a friss világbajnok Toni Kroos, valamint Javier Hernández(kölcsönbe) és Keylor Navas. A szezont az európai szuperkupa elnyerésével kezdte a csapat a Sevillával szemben. A spanyol szuperkupát viszont elvesztették az Atlético ellen. Decemberben a klubvilágbajnokságot is bezsebelte a Királyi Gárda. A szezon során új spanyol rekordot állított fel a Madrid, amikor zsinórban 22 mérkőzést tudott megnyerni megszakítás nélkül. Cristiano Ronaldo Raúlt megelőzve a BL történetének legeredményesebb gólszerzőjévé vált. Tavaszra viszont elfogyott a lendület, már januárban kiestek a kupából az Atlético ellen, a bajnokságban megelőzte őket a Barcelona a tabella élén, a BL-ben pedig az elődöntőben hasaltak a Juventus ellen, többek között a madridi nevelésű Morata góljainak köszönhetően. Külön fájó volt a madridiaknak, hogy a Barcelona 2009 után ismét triplával zárta az idényt, a bajnokságot, a kupát és a BL-t is megnyerték. A sikertelen szezont követően, a játékosok és a szurkolók tiltakozása ellenére, Pérez elnök menesztette Ancelotti mestert és a helyére a madridi kötődésű Rafa Benítezt nevezte ki vezetőedzőnek. A szurkolók és a játékosok is szkeptikusak voltak vele szemben. Távozott a csapatkapitány, klublegenda Iker Casillas is, aki 9 éves kora óta állt a klub kötelékében, az első csapatot 16 éven át erősítette. Helyére az addigi cserekapus, Keylor Navas került a kezdőbe.

Cristiano Ronaldonak kiváltképp feszült volt a viszonya Benítezzel. A csapat nem teljesített kiegyensúlyozottan az új szezonban, ráadásul a játék minősége is elmaradt az elmúlt években megszokottól. Lemaradtak a Barcelona mögött a bajnoki versenyfutásban, ráadásul 0-4-re kikaptak a madridi El Clásicón. Ekkor még bizalmáról és támogatásáról biztosította a trénert Florentino Pérez, de a Valencia elleni újabb pontvesztést követően menesztette az edzőt. Helyére a játékosként klublegendának számító Zinédine Zidane érkezett. Vele türelmesebbek voltak a szurkolók, de javult is a játék képe valamint az eredmények is jobbak lettek. A bajnokságban óriási hajrát bemutatva 1 pontra megközelítették a Barcelonát, de így sem tudták megszerezni a bajnoki címet. Viszont a BL-ben sikerült újra a csúcsra érni, immáron tizenegyedszer. A döntőben ismét az Atlético Madrid volt az ellenfél, ezúttal a Blancók szerezték meg a vezetést, ezúttal is Ramos volt a gólszerző. A csereként beállt Carrasco góljával egyenlített a hajrában az Atlético. A hosszabbitásban nem született gól, így következhettek a tizenegyesek. A fehér mezesek egyszer sem hibáztak, míg a matracosok hátvédje, a korábbi Real játékos, Juanfran a kapufát találta telibe, ezzel ismét alulmaradtak városi riválisukkal szemben. Cristiano Ronaldo ismét a sorozat gólkirálya lett, sőt a szezon során a klub történetének legeredményesebb játékosává is vált, megelőzve Raúlt. 2016 nyarán pedig története első európabajnoki címéig vezette hazája válogatottját, így nem csoda, hogy az év végén újabb aranylabdával gazdagodott.

2016 nyara viszonylag csendesen telt a Bernabéu környékén. Visszavásárolták Moratát a Juventustól, távozott az ifjú Jesé, Cserisev és Arbeloa. A 2016/17es szezont trófeával kezdték a madridiak, óriási meccsen verték 5-4-re a Sevillát az európai szuperkupa döntőjében. Bár a kupasorozatból korán kiestek a Celta Vigo ellen, a bajnokságban és a BL-ben is remek szezont produkáltak. 5 év elteltével szerezték vissza a bajnoki trónt, a BL-ben pedig a sorozat történetének első címvédését hajtották végre(1993 óta, amióta Bajnokok Ligájának hívják a sorozatot). Ezúttal is találkoztak a városi riválissal a menetelés során, az elődöntőben. Cristiano Ronaldo mesterhármasának is köszönhetően megint felülkerekedtek az Atléticón az elitsorozatban. A döntőben ezúttal a Juventus volt az ellenfél. Cristiano Ronaldo duplázott, a Real 4-1-re ütötte ki az olasz bajnokcsapatot. Tizenkettedszer is a Real Madrid lett Európa legjobb klubcsapata. Ronaldo ismét gólkirály lett a sorozatban, decemberben átvehette rekordot jelentő, ötödik aranylabdáját (Lionel Messivel holtversenyben; azóta Messi már hatnál jár).

A következő nyáron több fontos kiegészítő ember is elhagyta a Realt. Távozott többek között James(kölcsönbe) és Morata, ezért az előző szezonban nagy sikert hozó Zidane-féle rotációs szisztéma kevésbé működött, mint egy évvel korábban. A bajnoki címet visszaszerezte a Barcelona, de BL-ben újra döntőzni tudott a Királyi Gárda. A fináléban a Liverpoollal találkoztak. Gareth Bale csereként beállva két gólt szerzett, az egyiket akrobatikus, ollózó mozdulattal (ez már a második hasonló találat volt a madridiak BL szezonja során, Cristiano Ronaldo is ollózva talált be a Juventus elleni negyeddöntőben). A Madrid 3-1-re győzte le ellenfelét, tizenharmadszor ülhetett fel Európa trónjára. Egyedülálló módon zsinórban harmadszor, 5 éven belül pedig negyedszer hódították el a klubfutball legrangosabb serlegét. Cristiano Ronaldo már megint gólkirály lett a sorozatban, de ezúttal elhappolta előle az aranylabdát csapattársa, Luka Modrić, köszönhetően remek világbajnoki szereplésének is, amely során története első döntőjébe vezette a horvát válogatottat. A döntőt követően a szurkolótábor megdöbbenésére lemondott edzői posztjáról Zidane, aki minden elvárást felülmúlva 2 és fél éves regnálása során 3 BL serleget szállított Madridba. Újabb pofonként érkezett a hír, hogy Zidane mellett Cristiano Ronaldo is elhagyja Madridot 9, szavakkal leírhatatlan szezon után. Lezárult egy példátlanul sikeres korszak a Bernabéuban.

Zidane helyére a spanyol válogatott szövetségi kapitányát, a klub korábbi játékosát, Julen Lopeteguit nevezte ki az elnök. A gyenge szezonkezdést követően már októberben, a Barcelona ellen 5-1-re elveszített Clásicót követően távoznia kellett. Helyére a klub egy másik korábbi játékosa, Santiago Solari érkezett. Vele javult a csapat formája, megnyerték a decemberi klubvilágbajnokságot. Az Ajax elleni, megalázó BL búcsút követően viszont távozni kényszerült. Így a szezon során másodszor is új vezetőedző érkezett. Zinédine Zidane kevesebb mint egy évvel távozása után visszatért a csapat élére. Csodát már nem tudott tenni, a szezont trófea nélkül zárta a Madrid.

2019 nyarán jelentős erősítések érkeztek a spanyol fővárosba. A legnagyobb név közülük kétségkívül a Chelsea belga kiválósága, Eden Hazard volt. Rajta kívül érkezett még a tehetséges szerb csatár, Luka Jović, a fiatal brazil hátvéd, Éder Militão, a francia balhátvéd, Ferland Mendy és a 18 éves brazil támadó, Rodrygo. Távozott a sikerkapus, Navas, miután Thibaut Courtois kiszorította a kezdőcsapatból. A nagybevásárlás ellenére, a szezont gyenge formában kezdte a csapat, de idővel összeszedte magát a társaság.

2021 áprilisában a Real Madrid egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.^[44]

De las glorias deportivas, que campean por España

va el Madrid con su bandera, limpia y blanca que no empaña.

Club castizo y generoso, todo nervio y corazón,

veteranos y noveles, veteranos y noveles,

miran siempre sus laureles con respeto y emoción.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Noble y bélico adalid, caballero del honor.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A triunfar en buena lid, defendiendo tu color

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Enemigo en la contienda, cuando pierde da la mano

sin envidias ni rencores, como bueno y fiel hermano.

Los domingos por la tarde, caminando a Chamartín,

las mocitas madrileñas, las mocitas madrileñas

van alegres y risueñas porque hoy juega su Madrid

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Noble y bélico adalid, caballero del honor.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A triunfar en buena lid, defendiendo tu color

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Hala Madrid!

Hala Madrid!

Campo de estrellas

Donde crecí

Hala Madrid!

Juegas en verso

Que sepa el universo

Cómo juega en Madrid

Sale el Madrid a luchar

Sale el Madrid a ganar

Hala Madrid!

Hala Madrid!

Historia que tu hiciste
historia por hacer
porque nadie resiste
tus ganas de vencer.

Ya salen las estrellas
mi viejo Chamartín
de lejos y de cerca
nos traes hasta aquí

Llevo tu camiseta
pegada al corazón
los días que tu juegas
son todo lo que soy

Ya corre la Saeta
ya ataca mi Madrid
soy lucha, soy belleza,
el grito que aprendí

Madrid, Madrid, Madrid, ¡Hala Madrid! ¡Y nada más! ¡Y nada más!
¡Hala Madrid!

Historia que tu hiciste
historia por hacer
porque nadie resiste
tus ganas de vencer.

Ya salen las estrellas
mi viejo Chamartín
de lejos y de cerca
nos traes hasta aquí

Madrid, Madrid, Madrid, ¡Hala Madrid! ¡Y nada más! ¡Y nada más!

¡Hala Madrid!

A himnuszok meghallgathatók itt: Eredeti, Centenáriumi (MP3 formátum)

A Real Madrid legelső címere a maihoz képest még elég egyszerű volt. A címerben fehér alapon a klub nevének rövidítése (MCF – Madrid Club de Fútbol) szerepelt egyéni elrendezésben. Az első változtatást akkor eszközölték, amikor úgy döntöttek, hogy a kezdőbetűk egy körben szerepeljenek.^[45] Bár ez volt a klub címere egészen az 1920-as évek végéig, a sportklubokra vonatkozó akkori rendelkezés szerint a hivatalos mérkőzéseken olyan címert kellett használni, amiben szerepel a város jelképe.

1920-ban a klub megkapta a spanyol királytól a Real (királyi) előtagot, így a klub neve Real Madrid Club de Fútbol-ra változott. Ezután a spanyol korona is belekerült a címerbe.^[45][46] A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát. A Real azonban, mivel a rezsim támogatását élvezte, még a köztársaság ideje alatt újra használhatta a királyi szimbólumokat.^[18]

A klub címere a jelenlegi formát 1941-ben nyerte el, a betűk ekkor kaptak arany színezést, végleg visszakerült a címerre a spanyol királyi korona, a betűk hátterébe pedig keresztben egy lila csík került, ami Kasztíliát szimbolizálja. Ezt követően csak kisebb változtatások történtek, 2001-ben például megvastagították az arany motívumokat a címerben, valamint a kör egy vékony, tengerkék szegélyt kapott.^[19][45]

2014 szeptemberében a klub nagy összegű stratégiai szponzori szerződést kötött Abu Dhabi Nemzeti Bankjával, amelynek egyik feltétele az volt, hogy a klub címeréből távolítsák el a keresztet, tekintettel a többségben várhatóan muszlim vallású kártyatulajdonosokra. A klub vezetősége elfogadta követelést.^[47][48] (Hasonló alkut elsőként, 2010-ben az FC Barcelona kötött, melynek címeréből kivették Barcelona város jelképét, a piros keresztet).^[49]

A Real Madrid alapítása után még teljesen fehér mezben játszott, de még ugyanebben az évben, 1902-ben egy kék csík is rákerült a felsőre keresztben, és a maival ellentétben sötétkék sportszárban játszottak.^[7][50][51] A kék csíkkal ellátott mez egy angol csapat, a Corinthian FC mezéről lett mintázva. Szintén 1902-ben, a sötétkék sportszárat feketére cserélték. Az 1940-es évek elején az akkori edző ismét változtatott a csapat mezén, a hátuljára számok kerültek, a mez elején, bal felső sarokban pedig felkerült a klub címere. 1947. november 23-án, egy Atlético Madrid elleni mérkőzésen a Real Madrid lett az első spanyol csapat, akinek játékosai számozott mezben léptek pályára.^[52]

A Real Madrid idegenbeli meze teljesen fekete, de lehet még teljesen lila is. A mezeket 1998 óta az Adidas gyártja a csapatnak, a multinacionális céggel jelenleg is tart a szerződés.^[53][54] A klub első mezszponzora a Zanussi volt, a logójuk 1982-től 1985-ig szerepelt a csapat mezén. Ezután 1992-ig a Parmalat volt a csapat főszponzora. Ezt követően, 2001-ig a Teka logója szerepelt a klub mezén.^[55][56] A Teka logójának helyére egy szezon erejéig a klub hivatalos weboldalának címe, a realmadrid.com került, reklámozandó az oldalt. Ezután 2006-ig a Siemens volt a Real Madrid legfőbb támogatója. A Real következő mezszponzora egy szezonra a BenQ elektronikai cég volt.^[57] Ezután 5 évig fő szponzor a bwin.com, majd 2013-tól a Fly Emirates.^[58][59]

Lásd még: Commons:Real Madrid C.F. kits

Bővebben: Santiago Bernabéu stadion és Alfredo di Stéfano stadion és Estadio Chamartín

A klub alapítása után sokáig kisebb pályákon játszott, első nagyobb stadionjuk az 1912-ben átadott Campo de O’Donnell volt. Ez 11 évig maradt a Real hazai pályája. A korábbi egyszerű labdarúgópálya az utolsó években, amikor a Madrid ott játszott, már körülbelül hatezer néző befogadására is alkalmas volt.^[60] Ezt követően egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadionban, a Campo de Ciudad Lineal-ban játszottak. Ennek a stadionnak a nyitómeccsén négyezer (egyes feltételezések szerint nyolcezer) néző vett részt.^[60] Következő stadionjuk az Estadio Chamartín volt, amelyben már 22 500 néző foglalhatott helyet. A munkálatok 500 ezer pesetába kerültek, amit a korábbi játékos, Carlos López-Quesada, valamint az elnök, Pedro Parages és az igazgatósági tagok, José de la Pena, valamint Bernardo Menéndez finanszíroztak.^[60] A stadionnak nem volt hivatalos neve, de az emberek elsősorban Chamartínként említették, és később is így szerepelt mindenhol.^[60] Az első mérkőzést ebben a stadionban 1923. május 17-én vívták, a barátságos meccsen a Newcastle volt az ellenfél. A Real itt ünnepelhette első bajnoki címét.^[17] Az 1943-ban megválasztott elnök, Santiago Bernabéu Yeste egy idő után úgy gondolta, ez már nem elég nagy a klub ambícióihoz, és új stadiont építtetett. A ma a Bernabéu nevét viselő stadion^[20][61] 1947. december 14-én készült el.^[19][62]

A Bernabéu stadion befogadóképessége sokszor változott, 1953-ban például akár 120 ezren is elfértek a stadionban.^[63][64] Ezután a stadiont a biztonsági okok miatt átépítették, és fokozatosan egyre kevesebb néző befogadására volt alkalmas. Az UEFA előírása, miszerint a BL-meccseket nem rendezhetik olyan stadionban, ahol állóhelyek is vannak, a stadiont 1999-ben ismét átalakították.^[63] Jelenlegi formáját 2003-ban nyerte el, az akkori, közel 5000 férőhelyes bővítés után a stadionban jelenleg 80 354 fő foglalhat helyet.^[65]

A Bernabéu stadion több nagy torna döntőjének adott otthont, itt rendezték az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1982-es labdarúgó-világbajnokság, valamint az 1957-es, az 1969-es és az 1980-as BEK-döntőt is. A Bajnokok Ligája döntőjét 2010-ben ismét itt rendezték.

Az Alfredo di Stéfano stadionban jelenleg a Real Madrid tartalékcsapata, a Castilla játssza mérkőzéseit. A stadiont 2006. május 9-ére teljesen felújították. A nyitómérkőzésen, az 1956-os BEK-döntő „visszavágóján”, a Stade de Reims ellen a Real Madrid 6–1 nyert, Antonio Cassano és Roberto Soldado 2-2, valamint Sergio Ramos és José Manuel Jurado 1-1 góljával. A stadion befogadóképessége jelenleg ötezer fő, nevét a Real korábbi játékosáról, Alfredo Di Stéfanoról kapta.^[66]

Bővebben: A Real Madrid CF statisztikái

Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!

A Real Madrid játékosai közül a legtöbb mérkőzésen Raúl lépett pályára, aki összesen 741 mérkőzést játszott le a Királyi Gárdában 1994 és 2010 között, míg a második helyen Santillana áll 643 lejátszott mérkőzéssel. A kapusok között Iker Casillas a csúcstartó 518 fellépéssel. A klub legtöbbszörös válogatott játékosa a portugál Luís Figo, aki 127 alkalommal szerepelt a portugál válogatottban (ebből 47-szer a Real Madrid játékosaként).^[67]

A Real Madrid legeredményesebb gólszerzője Cristiano Ronaldo 450 találattal, a második Raúl, aki 1994-től 2010-ig 323 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába.^[68] Harmadik helyen, 307 találattal a klub tiszteletbeli elnöke, Alfredo Di Stéfano áll.^[69] A BL-ben is Cristiano Ronaldo vezeti az összetett góllövőlistát, 116 találattal. A korábbi rekorder Raúl volt 64 góllal. A portugál játékos a bajnokságban 350 gólt szerzett, ezzel ebben az összevetésben is az első helyen áll.^[70]

A Real Madrid legmagasabb hivatalos nézőszáma 83 329, egy 2006-os kupamérkőzésen voltak ennyien a lelátókon. A stadion jelenleg 80 354 néző befogadására alkalmas.^[71] A 2007–2008-as szezonban az átlagnézőszám 76 234 volt, a legmagasabb az európai labdarúgó-bajnokságokban.^[72] A klub több rekordot tart Spanyolországon belül is, többek között ők nyerték a legtöbb bajnoki címet (36), és a legtöbb egymás után megszerzett bajnoki cím (1960 és 1965, valamint 1985 és 1990 között sorozatban öt megszerzett bajnoki cím).^[73] 121 győztesen megvívott otthoni mérkőzése (1957. február 17. és 1965. március 7. között) szintén rekord, nemcsak Spanyolországban, hanem az egész világon is.^[74]

A klub nyerte meg legtöbbször, összesen 14 alkalommal a BEK-et (később Bajnokok Ligája). A legtöbb elődöntős mérkőzésen (21) is a Real szerepelt.^[75] A BL összesített góllövőlistáját 71 találattal a klub volt csapatkapitánya, Raúl vezeti. A második helyen szintén a klub volt játékosa, Ruud van Nistelrooy áll, 60 találattal. A Real Madrid legdrágább vétele Gareth Bale volt, akit 2013 nyarán igazoltak 95 millió euróért a Tottenham FC-től. A klub történetének második legdrágább átigazolása Cristiano Ronaldo 90 millió euróért, a harmadik helyen Zinédine Zidane áll 75 millióval.^[7][76] A klub legdrágábban eladott játékosa Robinho volt, akiért a Manchester City 2008-ban 42 millió eurót fizetett.^[77]

A Real Madrid a 2011-12-es szezont is beleértve a 81. alkalommal, megszakítás nélkül vesz részt a spanyol labdarúgó-bajnokság küzdelmeiben. Ebből 33 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, amivel a bajnokság csúcstartója. Ezzel jelentősen megelőzi a bajnokság második legeredményesebb csapatát az FC Barcelona együttesét, mely 24 bajnokságot nyert meg. A klub legszebb és legeredményesebb periódusa az 1956-tól 1969-ig terjedő időszakra esik, ekkor 10 bajnoki címet és 3 ezüstérmet szerzett a csapat.^[78]

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

A Real Madrid eddig 14 alkalommal nyerte meg a BEK-et (később Bajnokok Ligája), ami rekord.

BEK/Bajnokok Ligája

A táblázat a jobb oldali szövegre kattintva nyitható/csukható

Szezon	Kupa	Forduló	Ellenfél országa	Ellenfél	Eredmény
1955–56	BEK	nyolcaddöntő		Servette FC	2–0, 5–0
		negyeddöntő		Partizan Beograd	4–0, 0–3
		elődöntő		AC Milan	4–2, 1–2
		döntő		Stade de Reims	4–3
1956–1957	BEK	nyolcaddöntő		Rapid Wien	4–2, 1–3, 2–0
		negyeddöntő		OGC Nice	3–0, 3–2
		elődöntő		Manchester United FC	3–1, 2–2
		döntő		ACF Fiorentina	2–0
1957–1958	BEK	nyolcaddöntő		Royal Antwerp FC	2–1, 3–1
		negyeddöntő		Sevilla FC	8–0, 2–2
		elődöntő		Vasas SC	4–0, 0–2
		döntő		AC Milan	3–2
1958–1959	BEK	nyolcaddöntő		Beşiktaş JK	2–0, 1–1
		negyeddöntő		Wiener Sport-Club	0–0, 7–1
		elődöntő		Atlético Madrid	2–1, 0–1, 2–1
		döntő		Stade de Reims	2–0
1959–1960	BEK	nyolcaddöntő		Jeunesse Esch	7–0, 5–2
		negyeddöntő		OGC Nice	2–3, 4–0
		elődöntő		FC Barcelona	3–1, 3–1
		döntő		Eintracht Frankfurt	7–3
1960–1961	BEK	nyolcaddöntő		FC Barcelona	2–2, 1–2
1961–1962	BEK	selejtező		Vasas SC	2–0, 3–1
		nyolcaddöntő		Boldklubben 1913	3–0, 9–0
		negyeddöntő		Juventus FC	1–0, 0–1, 3–1
		elődöntő		Standard Liège	4-0, 2-0
		döntő		SL Benfica	3–5
1962–1963	BEK	selejtező		RSC Anderlecht	3–3, 0–1
1963–1964	BEK	selejtező		Rangers FC	1–0, 6–0
		nyolcaddöntő		Dinamo București	3–1, 5–3
		negyeddöntő		AC Milan	4–1, 0–2
		elődöntő		FC Zürich	2–1, 6–0
		döntő		Internazionale	1-3
1964–1965	BEK	selejtező		Boldklubben 1909	5–2, 4–0
		nyolcaddöntő		Dukla Praha	4–0, 2–2
		negyeddöntő		SL Benfica	1–5, 2–1
1965–1966	BEK	selejtező		Feyenoord	1–2, 5–0
		nyolcaddöntő		Kilmarnock FC	2–2, 5–1
		negyeddöntő		RSC Anderlecht	0–1, 4–2
		elődöntő		Internazionale	1–0, 1–1
		döntő		Partizan Beograd	2–1
1966–1967	BEK	nyolcaddöntő		TSV 1860 München	0–1, 3–1
		negyeddöntő		Internazionale	0–1, 0–2
1967–1968	BEK	selejtező		AFC Ajax	1–1, 2–1
		nyolcaddöntő		Hvidovre IF	2–2, 4–1
		negyeddöntő		AC Sparta Praha	3–0, 1–1
		elődöntő		Manchester United FC	0–1, 3–3
1968–1969	BEK	selejtező		AEL Limassol	6–0, 6–0
		nyolcaddöntő		Rapid Wien	0–1, 2–1
1969–1970	BEK	selejtező		Olympiakos Nicosia	8–0, 6–1
		nyolcaddöntő		Standard Liège	0–1, 2–3
1970–1971	KEK	1. forduló		Hibernians FC	0–0, 5–0
		nyolcaddöntő		FC Wacker Innsbruck	0-1, 2–0
		negyeddöntő		Cardiff City FC	0–1, 2–0
		elődöntő		PSV Eindhoven	0–0, 2–1
		döntő		Chelsea FC	1–1, 1–2
1971–1972	UEFA-kupa	1. forduló		FC Basel	2–1, 2–1
		2. forduló		PSV Eindhoven	3–1, 0–2
1972–1973	BEK	1. forduló		ÍB Keflavík	3–0, 1–0
		nyolcaddöntő		FC Argeș Pitești	1–2, 3–1
		negyeddöntő		Dinamo Kijiv	0–0, 3–0
		elődöntő		AFC Ajax	1–2, 0–1
1973–1974	UEFA-kupa	1. forduló		Ipswich Town FC	0–1, 0–0
1974–1975	KEK	1. forduló		Fram Reykjavík	2–0, 6–0
		nyolcaddöntő		FK Austria Wien	3–0, 2–2
		negyeddöntő		FK Crvena zvezda	1–2, 2–2
1975–1976	BEK	1. forduló		Dinamo București	4–1, 0–1
		nyolcaddöntő		Derby County FC	1–4, 5–1
		negyeddöntő		Borussia Mönchengladbach	2–2, 1–1
		elődöntő		FC Bayern München	1–1, 0–2
1976–1977	BEK	1. forduló		Stal Mielec	2–1, 1–0
		nyolcaddöntő		Club Brugge	0–0, 0–2
1978–1979	BEK	1. forduló		Progrès Niedercorn	5–0, 7–0
		nyolcaddöntő		Grasshopper Club Zürich	3–1, 0–2
1979–1980	BEK	1. forduló		Levszki-Szpartak	1–0, 2–0
		nyolcaddöntő		FC Porto	1–2, 1–0
		negyeddöntő		Celtic FC	0–2, 3–0
		elődöntő		Hamburger SV	0–0, 1–5
1980–1981	BEK	1. forduló		Limerick United	2-1, 5-1
		nyolcaddöntő		Budapesti Honvéd	1–0, 2–0
		negyeddöntő		FK Szpartak Moszkva	0–0, 2–0
		elődöntő		Internazionale	2-0, 0-1
		döntő		Liverpool FC	0–1
1981–1982	UEFA-kupa	1. forduló		Tatabányai Bányász	1–2, 1–0
		2. forduló		FC Carl Zeiss Jena	3–2, 0–0
		nyolcaddöntő		Rapid Wien	1–0, 0–0
		negyeddöntő		1. FC Kaiserslautern	3–1, 0–5
1982–1983	KEK	1. forduló		FC Baia Mare	0–0, 5–2
		nyolcaddöntő		Újpesti Dózsa	3–1, 1–0
		negyeddöntő		Internazionale	1–1, 2–1
		elődöntő		FK Austria Wien	2–2, 3–1
		döntő		Aberdeen FC	1–2
1983–1984	UEFA-kupa	1. forduló		AC Sparta Praha	2–3, 1–1
1984–1985	UEFA-kupa	1. forduló		FC Wacker Innsbruck	5–0, 0–2
		2. forduló		HNK Rijeka	1–3, 3–0
		nyolcaddöntő		RSC Anderlecht	0–3, 6–1
		negyeddöntő		Tottenham Hotspur FC	1–0, 0–0
		elődöntő		Internazionale	0–2, 3–0
		döntő		Videoton SC	3–0, 0–1
1985–1986	UEFA-kupa	1. forduló		AEK Athén	0–1, 5–0
		2. forduló		Csernomorec Odessza	2–1, 0–0
		nyolcaddöntő		Borussia Mönchengladbach	1–5, 4–0
		negyeddöntő		Neuchâtel Xamax FC	3–0, 0–2
		elődöntő		Internazionale	1–3, 5–1
		döntő		1. FC Köln	5–1, 0–2
1986–1987	BEK	1. forduló		BSC Young Boys	0–1, 5–0
		nyolcaddöntő		Juventus FC	1–0, 0–1 (11-esekkel)
		negyeddöntő		FK Crvena zvezda	2–4, 2–0
		elődöntő		FC Bayern München	1–4, 1–0
1987–1988	BEK	1. forduló		SSC Napoli	2–0, 1–1
		nyolcaddöntő		FC Porto	2–1, 2–1
		negyeddöntő		FC Bayern München	2–3, 2–0
		elődöntő		PSV Eindhoven	1–1, 0–0
1988–1989	BEK	1. forduló		Moss FK	3–0, 1–0
		nyolcaddöntő		KS Górnik Zabrze	1–0, 3–2
		negyeddöntő		PSV Eindhoven	1–1, 2–1
		elődöntő		AC Milan	1–1, 0–5
1989–1990	BEK	1. forduló		Spora Luxemburg	3–0, 6–0
		nyolcaddöntő		AC Milan	0–2, 1–0
1990–1991	BEK	1. forduló		Odense BK	4–1, 6–0
		nyolcaddöntő		FC Swarovski Tirol	9–1, 2–2
		negyeddöntő		FK Szpartak Moszkva	0–0, 1–3
1991–1992	UEFA-kupa	1. forduló		ŠK Slovan Bratislava	2–1, 1–1
		2. forduló		FC Utrecht	3–1, 1–0
		nyolcaddöntő		Neuchâtel Xamax FC	0–1, 4–0
		negyeddöntő		SK Sigma Olomouc	1–1, 1–0
		elődöntő		Torino FC	2–1, 0–2
1992–1993	UEFA-kupa	1. forduló		FC Politehnica Timișoara	1–1, 4–0
		2. forduló		FK Torpedo Moszkva	5–2, 2–3
		nyolcaddöntő		Vitesse	1–0, 1–0
		negyeddöntő		Paris Saint-Germain	3–1, 1–4
1993–1994	KEK	1. forduló		FC Lugano	3–0, 3–1
		nyolcaddöntő		FC Tirol Innsbruck	1–1, 3–0
		negyeddöntő		Paris Saint-Germain	0–1, 1–1
1994–1995	UEFA-kupa	1. forduló		Sporting CP	1–0, 1–2
		2. forduló		FK Gyinamo Moszkva	2–2, 4–0
		nyolcaddöntő		Odense BK	3–2, 0–2
1995–1996	Bajnokok Ligája	csoportkör		AFC Ajax	0–1, 0–2
		csoportkör		Grasshopper Club Zürich	2–0, 2–0
		csoportkör		Ferencvárosi TC	6–1, 1–1
		negyeddöntő		Juventus FC	1–0, 0–2
1997–1998	BL	csoportkör		Rosenborg BK	4–1, 0–2
		csoportkör		FC Porto	2–0, 4–0
		csoportkör		Olimbiakósz	5–1, 0–0
		negyeddöntő		Bayer 04 Leverkusen	1–1, 3–0
		elődöntő		Borussia Dortmund	2–0, 0–0
		döntő		Juventus FC	1–0
1998–1999	BL	csoportkör		Internazionale	2–0, 1–3
		csoportkör		FK Szpartak Moszkva	1–2, 2–1
		csoportkör		SK Sturm Graz	6–1, 1–5
		negyeddöntő		Dinamo Kijiv	1–1, 0–2
1999–2000	BL	Első csoportkör		Olimbiakósz	3–3, 3–0
		első csoportkör		Molde FK	4–1, 1–0
		első csoportkört		FC Porto	3–1, 1–2
		második csoportkör		Dinamo Kijiv	2–1, 2–2
		második csoportkör		Rosenborg BK	3–1, 1–0
		második csoportkör		FC Bayern München	2–4, 1–4
		negyeddöntő		Manchester United FC	0–0, 3–2
		elődöntő		FC Bayern München	2–0, 1–2
		döntő		Valencia CF	3–0
2000–2001	BL	első csoportkör		Sporting CP	2–2, 4–0
		első csoportkör		FK Szpartak Moszkva	1–0, 0–1
		első csoportkör		Bayer 04 Leverkusen	3–2, 5–3
		második csoportkör		Leeds United FC	2–0, 3–2
		második csoportkör		RSC Anderlecht	4–1, 0–2
		második csoportkör		SS Lazio	3–2, 2–2
		negyeddöntő		Galatasaray SK	2–3, 3–0
		elődöntő		FC Bayern München	0–1, 1–2
2001–2002	BL	Első csoportkör		AS Roma	2–1, 1–1
		Első csoportkör		FK Lokomotyiv Moszkva	4–0, 1–2
		Első csoportkör		RSC Anderlecht	4–1, 2–0
		második csoportkör		AC Sparta Praha	3–2, 3–0
		második csoportkör		Panathinaikósz	3–0, 2–2
		második csoportkör		FC Porto	1–0, 2–1
		negyeddöntő		FC Bayern München	1–2, 2–0
		elődöntő		FC Barcelona	2–0, 1–1
		döntő		Bayer 04 Leverkusen	2–1
2002–2003	BL	első csoportkör		AS Roma	3–0, 0–1
		első csoportkört		KRC Genk	6–0, 1–1
		első csoportkör		AEK Athén	3–3, 2–2
		második csoportkör		AC Milan	0–1, 3–1
		második csoportkör		FK Lokomotyiv Moszkva	2–2, 1–0
		második csoportkört		Borussia Dortmund	2–1, 1–1
		negyeddöntő		Manchester United FC	3–1, 3–4
		elődöntő		Juventus FC	2–1, 1–3
2003–2004	BL	csoportkör		Olympique Marseille	4–2, 2–1
		csoportkör		FC Porto	3–1, 1–1
		csoportkör		FK Partizan	1–0, 0–0
		nyolcaddöntő		FC Bayern München	1–1, 1–0
		negyeddöntő		AS Monaco	4–2, 1–3
2004–2005	BL	3. selejtezőkör		Wisła Kraków	2–0, 3–1
		csoportkör		Bayer 04 Leverkusen	0–3, 1–1
		csoportkör		AS Roma	4–2, 3–0
		csoportkör		Dinamo Kijiv	1–0, 2–2
		nyolcaddöntő		Juventus FC	1–0, 0–2
2005–2006	BL	csoportkör		Olympique Lyonnais	0–3, 1–1
		csoportkör		Olimbiakósz	2–1, 1–2
		csoportkört		Rosenborg BK	4–1, 2–0
		nyolcaddöntő		Arsenal FC	0–1, 0–0
2006–2007	BL	csoportkör		Olympique Lyonnais	0–2, 2–2
		csoportkör		Steaua București	4–1, 1–0
		csoportkör		Dinamo Kijiv	5–1, 2–2
		nyolcaddöntő		FC Bayern München	3–2, 1–2
2007–2008	BL	csoportkör		SV Werder Bremen	2–1, 2–3
		csoportkör		SS Lazio	2–2, 3–1
		csoportkör		Olimbiakósz	4–2, 0–0
		nyolcaddöntő		AS Roma	1–2, 1–2
2008–2009	BL	csoportkör		Juventus FC	1–2, 0–2
		csoportkör		FK Zenyit Szankt-Petyerburg	2–1, 3–0
		csoportkör		FK BATE Bariszav	2–0, 1–0
		nyolcaddöntő		Liverpool FC	0–1, 0-4
2009–2010	BL	csoportkör		AC Milan	2–3, 1-1
		csoportkör		Marseille	3–0, 3–1
		csoportkör		Zürich	5–2, 1–0
		nyolcaddöntő		Olympique Lyonnais	0–1, 1-1
2010–2011	BL	csoportkör		AC Milan	2–0, 2–2
		csoportkör		Auxerre	1–0, 4–0
		csoportkör		AFC Ajax	4–0, 2–0
		nyolcaddöntő		Olympique Lyonnais	1–1, 3-0
		negyeddöntők		Tottenham Hotspur	4–0, 1-0
		elődöntők		FC Barcelona	0–2, 1-1
2011–2012	BL	csoportkör		Dinamo Zagreb	6–2, 1–0
		csoportkör		Olympique Lyonnais	2–0, 4–0
		csoportkör		AFC Ajax	3–0, 3–0
		nyolcaddöntő		CSZKA Moszkva	4–1, 1-1
		negyeddöntők		APÓEL	3–0, 5-2
		elődöntők		Bayern München	2–1, 1-2, t.1-3
2012–2013	BL	csoportkör		Borussia Dortmund	1–2, 2–2
		csoportkör		AFC Ajax	4–1, 4–1
		csoportkör		Manchester City	3–2, 1-1
		nyolcaddöntő		Manchester United	1–1, 2-1
		negyeddöntők		Galatasaray	3–0, 2-3
		elődöntők		Borussia Dortmund	1–4, 2-0
2013–2014	BL	csoportkör		Galatasaray	6–1, 4–1
		csoportkör		Juventus	2–2, 2–1
		csoportkör		FC København	2–0, 4-0
		nyolcaddöntő		Schalke 04	6–1, 3-1
		negyeddöntők		Borussia Dortmund	3–0, 0-2
		elődöntők		Bayern München	1–0, 4-0
		döntő		Atlético de Madrid	4-1

Bővebben: El Clásico és El Derbi madrileño

A hazai mérkőzéseken az ülőhelyek nagy része a bérletesek részére van fenntartva, akiknek létszáma évek óta 60 000 felett van.^[1] Ahhoz, hogy valaki bérlethez juthasson, klubtagnak (socio) kell lennie. Világszerte több mint 1800 hivatalos, a klub által is elismert rajongói klub (peña) van.

A klubnak szerte a világon több milliós rajongótábora van, akik több klubbal is rivalizálnak. Ezek közül a legismertebb az Barcelonával való rivalizálás.^[79] A szurkolók egy csoportja, az Ultras Sur ismert szélsőjobboldali nézeteiről. Ez a szurkolói csoport jó viszonyt ápol az SS Lazio Irriducibili nevű csoportjával. Az Ultras Surt játékosokkal történt incidensek után többször vizsgálta már az UEFA.^[80][81]

A Real Madrid egyik legnagyobb riválisa az FC Barcelona. A két klub rivalizálásának politikai okai is vannak, az ellentét legjobban a Franco-érában jelentkezett. Mivel a Real Madrid a Franco-rezsim támogatását élvezte, Katalónia pedig önállóságot követelt magának, a klub egyfajta fellegvár lett a politikai harcokban.^[82][83] Azokat a játékosokat, akik az egyik klubtól igazoltak a másikhoz, különösen nem szerették az ellenfél szurkolói. A leghírhedtebb eset Luís Figóval történt, aki 2000-ben igazolt a katalán klubtól a Real Madridhoz: egy 2002. évi egymás elleni mérkőzésen, mikor Figo szögletet készült elvégezni, a katalán klub szimpatizánsai többek között egy malacfejet dobtak a játékos irányába. A Barcelona az eset után 4000 eurós büntetést kapott.^[84][85] Korábban Alfredo Di Stéfano volt a Barcelona szurkolói által legjobban utált játékos, mivel a Real Madrid és a Barcelona egyaránt megpróbálta leigazolni a játékost. Di Stéfano végül a Real játékosa lett, és később a csapat egyik húzóemberévé vált.^[86] Mivel a Real és a Barcelona a két legeredményesebb csapat Spanyolországban, és szinte mindig esélyesek a bajnoki címre, az ellentét időről időre kiújul. Amikor 2009 nyarán a Barcelona bemutatta Zlatan Ibrahimović-ot a Nou Campban, a katalán szurkolók megvertek egy jelenlévő Real-szurkolót, majd fölgyújtották a mezét.

A Real Madrid legközelebbi „szomszédja” a szintén madridi Atlético, és szintén a Real egyik legnagyobb riválisa. Bár a klubot baszk diákok alapították 1903-ban, a klubhoz több, a Realtól elküldött tag is csatlakozott, innen az ellentét oka. További ellentétre adott okot, hogy korábban a Real Madrid szurkolói főleg a középosztályból, míg az Atléticoé leginkább a munkásosztályból kerültek ki, de az ebből adódó ellentét mára már szinte teljesen eltűnt. A két csapat először 1929. február 21-én játszott egymás ellen a bajnokságban. Az első hivatalos el derbi madrileño-n a Real nyert 2–1-re.^[17] A két csapat nemzetközi mérkőzésen először az 1958–1959-es BEK elődöntőjében találkozott, ahol az első meccset 2–1-re a Real, míg a visszavágót 1–0-ra az Atlético nyerte. Újrajátszás után a Real Madrid jutott tovább. A következő két évben viszont a Real kétszer is kikapott fontos meccseken az Atléticótól, 1960-ban és 1961-ben is ez a két csapat játszotta a spanyol kupa döntőjét.

1961-től egészen az 1980-as évekig, amikor a Real Madrid dominált a bajnokságban, a kisebbik madridi klub volt a Real egyik legkomolyabb ellenfele, a Real mellett ők voltak a legsikeresebb csapat, 1966-ban, 1970-ben, 1973-ban 1977-ben is bajnoki címet tudtak szerezni. 1965-ben az Atlético szakította meg a királyi gárda nyolcéves otthoni veretlenségi sorozatát.^[87]

2021. augusztus 14-én lett frissítve.^[88][89]

Vezetőedző	Carlo Ancelotti
Segédedző	Davide Ancelotti
Teknikai segédedző	Francesco Mauri
Kapusedző	Luis Llopis
Erőnléti vezetőedző	Antonio Pintus
Erőnléti edző	Javier Mallo
Rehabilitációs edző	José Carlos García Parrales
Videó elemző	Simone Montanaro

Legutóbb frissítve: 2023. november 13-án lett.

Mezszám	Név	Nemzet	Posztok	Szül. év (kor)	Honnan érkezett	Pályára lépések	Gólok	Átigazolás ideje	Átigazolás vége	átigazolás összege (€):	Érték (€):
Kapusok
1	Thibaut Courtois		kapus	1992. május 11. (32 éves)	Chelsea	230	0	2018. augusztus 9.	2026. június 30.	35 Millió €	45 Millió €
13	Andrij Lunyin		kapus	1999. február 11. (25 éves)	Zorja Luhanszk	21	0	2018. július 1.	2024. június 30.	8.5 Millió €	5 Millió €
25	Kepa Arrizabalaga		kapus	1994. október 13. (29 éves)	Chelsea	13	0	2023. augusztus 14.	2024. június 30.	kölcsönben	18 Millió €
Védők
2	Dani Carvajal		védő	1992. január 12. (32 éves)	Bayer Leverkusen	389	9	2013. július 1.	2025. június 30.	6,5 Millió € az utánpótlás rendszerből került fel	12 Millió €
3	Éder Militão		védő	1998. január 18. (26 éves)	Porto	143	11	2019. július 1.	2025. június 30.	50 Millió €	70 Millió €
4	David Alaba		védő	1992. június 24. (32 éves)	Bayern München	97	5	2021. július 1.	2026. június 30.	ingyen	40 Millió €
6	Nacho		védő	1990. január 18. (34 éves)	Utánpótlás rendszerből	331	16	2012. szeptember 2.	2024. június 30.	az utánpótlás rendszerből került fel, csapatkapitány	5 Millió €
17	Lucas Vázquez		védő	1991. július 1. (32 éves)	Espanyol	323	33	2015. július 2.	2024. június 30.	1 Millió € eredetileg az utánpótlás rendszerből került fel	6 Millió €
20	Fran García		védő	1999. augusztus 14. (24 éves)	Rayo Vallecano	13	0	2023. július 2.	2025. június 30.	5 Millió € (eredetileg az utánpótlás rendszerből került fel)	15 Millió €
22	Antonio Rüdiger		védő	1993. március 3. (31 éves)	Chelsea	69	2	2022. július 1.	2026. június 30.	ingyen	32 Millió €
23	Ferland Mendy		védő	1995. június 8. (29 éves)	Lyon	142	5	2019. július 1.	2025. június 30.	48 Millió €	20 Millió €
Középpályások
5	Jude Bellingham		középpályás	2003. június 29. (21 éves)	Borussia Dortmund	14	13	2023. július 1.	2029. június 30.	103 Millió €	150 Millió €
8	Toni Kroos		középpályás	1990. január 4. (34 éves)	Bayern München	433	28	2014. július 17.	2024. június 30.	25 Millió €	15 Millió €
10	Luka Modrić		középpályás	1985. szeptember 9. (38 éves)	Tottenham Hotspur	503	37	2012. augusztus 27.	2024. június 30.	30 Millió €, csapatkapitány-helyettes	10 Millió €
12	Eduardo Camavinga		középpályás	2002. november 10. (21 éves)	Stade Rennais	116	2	2021. augusztus 31.	2027. június 30.	30 Millió €	90 Millió €
15	Federico Valverde		középpályás	1998. július 22. (25 éves)	Peñarol	221	19	2016. július 22.	2029. június 30.	5 Millió €	100 Millió €
18	Aurélien Tchouaméni		középpályás	2000. január 27. (24 éves)	AS Monaco	64	1	2022. július 1.	2028. június 30.	80 Millió €	90 Millió €
19	Dani Ceballos		középpályás	1996. augusztus 7. (27 éves)	Betis	124	6	2017. július 14.	2027. június 30.	18 Millió €	12 Millió €
24	Arda Güler		középpályás	2005. február 25. (19 éves)	Fenerbahçe	0	0	2023. július 6.	2029. június 30.	20 Millió €	15 Millió €
Csatárok
7	Vinícius	- [91]	csatár	2000. július 12. (23 éves)	Flamengo	238	65	2018. július 12.	2027. június 30.	45 Millió €	150 Millió €
11	Rodrygo		csatár	2001. január 9. (23 éves)	Santos	182	42	2019. július 1.	2028. június 30.	45 Millió €	100 Millió €
14	Joselu		csatár	1990. március 27. (34 éves)	Espanyol	16	5	2023. július 1.	2024. június 30.	kölcsönbe	6 Millió €
21	Brahim Díaz	-	csatár	1999. augusztus 3. (24 éves)	AC Milan	32	4	2023. július 1. (kölcsönből vissza)	2027. június 30.	17 Millió € (2019. január 6.)	20 Millió €

# Poszt Név 26 K Luis López 30 K Fran González 31 K Lucas Cañizares 34 V Álvaro Carrillo 36 V Vinicius Tobias 37 KP Edgar Pujol 33 CS Gonzalo García

# Poszt Név — V Jesús Vallejo (kölcsönben a Granadanál 2024. június 30-ig) — V Pablo Ramón (kölcsönben a Mirandésnél 2024. június 30-ig) — V Rafa Marín (kölcsönben az Alavésnél 2024. június 30-ig) — KP Reinier (kölcsönben a Frosinonenél 2024. június 30-ig) — CS Marvin Park (kölcsönben a Las Palmasnál 2024. június 30-ig) — CS Juanmi Latasa (kölcsönben a Getafenél 2024. június 30-ig)

Zárójelben a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok találhatóak.

Játékos	A klubnál	Csapatkapitányként	Mezszám	Mérkőzések	Helyettes-csapatkapitány(ok)
Nacho	2011–	2023–	6	355 (16)	Luka Modrić Dani Carvajal Toni Kroos
Karim Benzema	2009–2023	2022–2023	9	648 (354)	Nacho Luka Modrić Dani Carvajal
Marcelo	2007–2022	2021–2022	12	534 (38)	Karim Benzema Nacho Luka Modrić
Sergio Ramos	2005–2021	2015–2021	4	671 (101)	Marcelo Karim Benzema Raphaël Varane Nacho
Iker Casillas	1999–2015	2010–2015	1	593 (0)	Sergio Ramos Marcelo Pepe Cristiano Ronaldo Gonzalo Higuaín
Raúl	1994–2010	2003–2010	7	741 (323)	Guti Míchel Salgado Iker Casillas Roberto Carlos Sergio Ramos
Fernando Hierro	1989–2003	2001–2003	4	598 (126)	Raúl
Manuel Sanchís	1983–2001	1993–2001	5	710 (49)	Fernando Hierro Fernando Redondo Raúl
Chendo	1982–1998	1989–1993	2	497 (3)
José Antonio Camacho	1974–1989	1988–1989	–	577 (11)
Carlos Santillana	1971–1988	1986–1988	9	632 (352)
Miguel Ángel	1967–1986	1980–1986	–	346 (0)
Pirri	1964–1980	1976–1980	–	561 (172)
Amancio	1962–1976	1974–1976	7	471 (142)
Ignacio Zoco	1962–1974	1971–1974	–	400? (8?)
Francisco Gento	1953–1971	1962–1971	11	761 (253)
José María Zárraga	1951–1962	1960–1962	–	? (?)
Juan Alonso	1949–1960	1958–1960	–	? (?)
Miguel Muñoz	1948–1958	1956–1958	–	275 (24)
Luis Molowny	1946–1957	1952–1956	–	? (?)
Clemente Fernández	1942–1952	1950–1952	–	? (?)
Sabino Barinaga	1939–1950	1949–1950	–	? (?)
Juan Antonio Ipiña	1939–1949	1944–1949	–	232? (7)?
José Ramón Sauto	1933–1944	1942–1944	–	143 (0)
Juan Antonio Ipiña	1930–1942	1939–1942	–	? (?)
Eugenio Hilario	1930–1936	1935–1936	–	74? (20?)
Félix Quesada	1922–1936	1928–1935	–	242 (32)
Félix Quesada	1921–1928	1927–1928	–	85 (27)
Perico Escobal	1921–1928	1924–1927	–	82 (2)
Juan Monjardín	1918–1929	1921–1924	–	74 (5)
Santiago Bernabéu	1911–1928	1915–1921	–	79 (68)
José María Castell	?–?	1914–1915	–	? (?)
José Berraondo	1904–1909	1905–1909	–	? (?)
Luciano Lizárraga	?–?	1904–1905	–	? (?)
Federico Revuelto	1902–1912	1903–1904	–	? (?)
José Giralt	1900–1903 1904–1907	1902–1903	–	? (?)
Arthur Johnson	1901–1904	1901–1902	–	? (?)

Az alábbi listában azok a játékosok szerepelnek, akik a klub játékosai voltak, amikor a nemzeti válogatottjukkal világbajnoki vagy az Európa-bajnoki címet szereztek.

Bővebben: A Real Madrid CF vezetőedzőinek listája

A csapatnak megalapítása óta 41 vezetőedzője volt. Az első az angol Arthur Johnson, aki 10 évig volt a Real Madrid vezetőedzője, ezalatt ötször nyerték meg a Király-kupát. A legtovább Miguel Muñoz volt a klub vezetőedzője, 1960 és 1974 között összesen 604 mérkőzésen ülhetett le a kispadra. A győzelmeket számolva a legsikeresebb edző Luis Carniglia volt, aki a Real edzőjeként mérkőzéseinek 69,81 százalékát megnyerte, míg a legkevésbé sikeres Jacinto Quincoces, aki „mindössze” 37,21 százalékát nyerte meg mérkőzéseinek.

Ebben a táblázatban csak azok a vezetőedzők szerepelnek, akik legalább 1 trófeát nyertek a klubbal. ^[92][93]

Edző	A klubnál	Trófeák								Összesen
		Hazai				Nemzetközi
		Sb	Sk	SSz	LK	BL	UK	USzK	IK
Arthur Johnson	1910–1920	0	5	0	0	0	0	0	0	5
Hertzka Lipót	1930–1932	1	0	0	0	0	0	0	0	1
Robert E. Firth	1932–1934	1	0	0	0	0	0	0	0	1
Francisco Bru	1934–1941	0	1	0	0	0	0	0	0	1
Jacinto Quincoces	1945–1946, 1947–1948	0	1	0	0	0	0	0	0	1
Baltasar Albéniz	1946–1947, 1950–1951	0	1	0	0	0	0	0	0	1
José Villalonga	1954–1957	2	0	0	0	2	0	0	0	4
Luis Carniglia	1957–1959, 1959	1	0	0	0	2	0	0	0	3
Miguel Muñoz	1959, 1960–1974	9	2	0	0	2	0	0	1	14
Miljan Miljanić	1974–1977	2	1	0	0	0	0	0	0	3
Vujadin Boškov	1979–1982	1	1	0	0	0	0	0	0	2
Luis Molowny	1974, 1977–1979, 1982, 1985–1986	3	3	0	1	0	2	0	0	9
Leo Beenhakker	1986–1989, 1992	3	1	1	0	0	0	0	0	5
John Toshack	1989–1990, 1999	1	0	1	0	0	0	0	1	3
Alfredo Di Stéfano	1990–1991	0	0	1	0	0	0	0	0	1
Benito Floro	1992–1994	0	1	1	0	0	0	0	0	2
Vicente del Bosque	1994, 1999–2003	2	0	1	0	2	0	1	1	7
Jorge Valdano	1994–1996	1	0	0	0	0	0	0	0	1
Fabio Capello	1996–1997, 2006–2007	2	0	0	0	0	0	0	0	2
Jupp Heynckes	1997–1998	0	0	1	0	1	0	0	0	2
Guus Hiddink	1998–1999	0	0	0	0	0	0	0	1	1
Carlos Queiroz	2003–2004	0	0	1	0	0	0	0	0	1
Bernd Schuster	2007–2008	1	0	1	0	0	0	0	0	2
José Mourinho	2010–2013	1	1	1	0	0	0	0	0	3
Carlo Ancelotti	2013–2015, 2021-23	1	1	1	0	2	0	1	2	8
Zinédine Zidane	2016–2018, 2019-2021	2	0	2	0	3	0	2	2	11
Santiago Solari	2018–2019	0	0	0	0	0	0	0	1	1

A klubnak alapítása óta 16 elnöke volt, mind spanyol. Legtovább a klub stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste volt a klub elnöke, aki 1943-tól 1978-ig töltötte be ezt a pozíciót. 2000 júliusában Alfredo Di Stéfanót a klub tiszteletbeli elnökének választották.^[94]

2009. június 1. szerint^[95]

Név	Tól	Ig
Julián Palacios	1900	1902. március 6.
Juan Padrós	1902. március 6.	1904 januárja
Carlos Padrós	1904 januárja	1908.
Adolfo Meléndez	1908.	1916 júliusa
Pedro Parages	1916 júliusa	1926. május 16.
Luis de Urquijo	1926. május 16.	1930.
Luis Usera	1930.	1935. május 31.
Rafael Sánchez Guerra	1935. május 31.	1936. augusztus 4.
Adolfo Meléndez	1936. augusztus 4.	1940
Antonio Santos Peralba	1940.	1943. szeptember 11.
Santiago Bernabéu Yeste	1943. szeptember 11.	1978. június 2.
Luis de Carlos	1978 szeptembere	1985. május 24.
Ramón Mendoza	1985. május 24.	1995. november 26.
Lorenzo Sanz	1995. november 26.	2000. július 16.
Florentino Pérez	2000. július 16.	2006. február 27.
Fernando Martín Álvarez	2006. február 27.	2006. április 26.
Luis Gómez-Montejano	2006. április 26.	2006. július 2.
Ramón Calderón	2006. július 2.	2009. január 16.
Vicente Boluda	2009. január 16.	2009. május 31.
Florentino Pérez	2009. június 1.	Jelenleg

Bővebben: A Real Madrid CF eredményei

• Spanyol bajnokság – La Liga^[96]

Bajnok (35 – rekord): 1931–32, 1932–33, 1953–54, 1954–55, 1956–57, 1957–58, 1960–61, 1961–62, 1962–63, 1963–64, 1964–65, 1966–67, 1967–68, 1968–69, 1971–72, 1974–75, 1975–76, 1977–78, 1978–79, 1979–80, 1985–86, 1986–87, 1987–88, 1988–89, 1989–90, 1994–95, 1996–97, 2000–01, 2002–03, 2006–07, 2007–08, 2011–12, 2016–17, 2019–20, 2021–22

Második (22): 1929, 1933–34, 1934–35, 1935–36, 1941–42, 1944–45, 1958–59, 1959–60, 1965–66, 1980–81, 1982–83, 1983–84, 1991–92, 1992–93, 1998–99, 2004–05, 2005–06, 2008–09, 2012–13, 2014–15, 2015–16, 2020–21

• Spanyol kupa – Copa del Rey^[96]

Győztes (19): 1904–05, 1905–06, 1906–07, 1907–08, 1916–17, 1933–34, 1935–36, 1945–46, 1946–47, 1961–62, 1969–70, 1973–74, 1974–75, 1979–80, 1981–82, 1988–89, 1992–93, 2010–11, 2012–13, 2022–23

Döntős (20): 1902–03, 1915–16, 1917–18, 1923–24, 1928–29, 1929–30, 1932–33, 1939–40, 1942–43, 1957–58, 1959–60, 1960–61, 1967–68, 1978–79, 1982–83, 1989–90, 1991–92, 2001–02, 2003–04, 2013–14,

• Spanyol szuperkupa – Supercopa de España^[97]

Győztes (12 -): 1988, 1989*, 1990, 1993, 1997, 2001, 2003, 2008, 2012, 2017, 2019, 2022

Döntős (5): 1982, 1995, 2007, 2011, 2014,

(* Megnyerte a bajnokságot és a kupát is.)

• Spanyol ligakupa – Copa de la Liga^[98]

Győztes (1): 1984–85

Döntős (1): 1982–83

• BEK/BL^[96]

Győztes (14 – rekord): 1955–56, 1956–57, 1957–58, 1958–59, 1959–60, 1965–66, 1997–98, 1999–2000, 2001–02, 2013–14, 2015–16, 2016–17, 2017–18, 2021–22

Döntős (3): 1961–62, 1963–64, 1980–81

• Interkontinentális kupa^[96]

Győztes (3 – rekord): 1960, 1998, 2002,

Döntős (2): 1966, 2000

• UEFA-kupa^[96]

Győztes (2): 1984–85, 1985–86

• KEK

Döntős (2): 1970–71, 1982–83

• UEFA-szuperkupa^[96]

Győztes (4): 2002, 2014, 2016, 2017

Döntős (3): 1998, 2000, 2018

• FIFA-klubvilágbajnokság

Győztes (4): 2014, 2016, 2017, 2018

• Pichichi-trófea: 28 (rekord)

Manuel Olivares (16 gól, 1933), Pahiño (28 gól, 1952), Alfredo Di Stéfano: (27 gól, 1954; 24 gól, 1956; 31 gól, 1957; 19 gól, 1958; 23 gól, 1959), Puskás Ferenc (26 gól, 1960; 27 gól, 1961; 26 gól, 1963; 20 gól, 1964), Amancio (14 gól, 1969; 16 gól, 1970), Juanito (17 gól, 1984), Hugo Sánchez (22 gól, 1986; 34 gól, 1987; 29 gól, 1988; 38 gól, 1990), Emilio Butragueño (19 gól, 1991), Iván Zamorano (28 gól ,1995), Raúl: (25 gól, 1999; 24 gól, 2001), Ronaldo (24 gól, 2004), Ruud van Nistelrooy (25 gól, 2007), Cristiano Ronaldo (40 gól, 2011; 31 gól, 2014; 48 gól, 2015), Karim Benzema (27 gól, 2022)

• Zamora-díj: 17

Ricardo Zamora (1932, 1933), José Bañón (1946), José Adelarpe Alonso (1955), José Vicente Train (1961, 1963, 1964), José Araquistain (1962), Antonio Betancort (1965, 1967), Andrés Zapico Junquera (1968), Miguel Ángel (1976), Agustín (1983), Paco Buyo (1988, 1992), Iker Casillas (2008), Thibaut Courtois (2020)

• Aranylabda: 11

Alfredo Di Stéfano (1957, 1959), Raymond Kopa (1958), Luís Figo (2000), Michael Owen (2001), Ronaldo (2002), Fabio Cannavaro (2006) Cristiano Ronaldo (2016, 2017) Luka Modrić (2018) Karim Benzema (2022)

• FIFA Aranylabda: 2

Cristiano Ronaldo (2013, 2014)

• Az év labdarúgója: 4

Luís Figo (2001), Ronaldo (2002), Zinédine Zidane (2003), Fabio Cannavaro (2006)

• Európai aranycipő: 4

Hugo Sánchez (38 gól, 1990), Cristiano Ronaldo (40 gól, 2011; 31 gól, 2014; 48 gól, 2015)

• Trofeo Bravo: 3

Emilio Butragueño (1985, 1986), Iker Casillas (2000)

Az egyesület tartalékcsapata a Real Madrid Castilla (Real Madrid B). Az akadémia beceneve La Fábrica (magyarul: a gyár).

A klub több népszerű szurkolói oldallal is rendelkezik Magyarországon, ezek közül a legismertebb a penamadridista.hu, amely a Real Madrid C. F. által hivatalosan is elismert Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület honlapja.

• Dénes Tamás, Rochy Zoltán : Real Madrid ISBN 963-86167-5-X
• Phil Ball: Morbo: The Story of Spanish Football ISBN 0-9540134-6-8
• Phil Ball: White Storm: The Story of Real Madrid ISBN 1-84018-763-8
• Steve McManaman, Sarah Edworthy: El Macca: Four Years with Real Madrid ISBN 0-7434-8920-9
• Luis Miguel González, Luis González López, Fundación Real Madrid: Real Madrid: Cien años de leyenda, 1902-2002 ISBN 84-241-9215-X

• A klub hivatalos honlapja
• Hírek a Real Madridról
• A Bernabéu stadion hivatalos honlapja
• Dénes Tamás: Real Madrid; statisztika Rochy Zoltán; 2. bőv. kiad.; Aréna 2000, Budapest, 2002 (Stadion könyvtár)
• Jimmy Burns: Beckham és Spanyolország. Hatalom, sztárság, Real Madrid; ford. Szabó László Zsolt; Európa, Budapest, 2005
• Dévényi Zoltán–Harmos Zoltán: Real Madrid; 2. bőv. kiad.; Aréna 2000, Budapest, 2007 (A világ leghíresebb futballklubjai)
• Kormanik Zsolt–Moncz Attila: A Real Madrid legjobb 50 futballistája, 1902–2007; Aréna 2000, Budapest, 2007 (Világhírű klubok világhírű játékosai)
• Tóth Sándor: FC Barcelona vs CF Real Madrid. Több, mint futball; Sanoma Media Budapest, Budapest, 2013
• Richard Fitzpatrick: El clásico. FC Barcelona – Real Madrid. A legnagyobb rangadó; ford. Zentai György; Gabo, Budapest, 2013
• Margitay Richárd–Margitay Zsolt: Az El Clásico, és ami mögötte van. Barcelona – Real Madrid; 2. bőv. kiad.; Aba, Budapest, 2014
• Fűrész Attila–Privacsek András: Real Madrid. Tizedszer Európa futballtrónján; Inverz Media, Budapest, 2014
• Margitay Richárd: Tizedszer is Real Madrid; Aposztróf, Budapest, 2014
• Sid Lowe: Félelem és reszketés a La Ligában. Barcelona – Real Madrid; ford. Zentai György; Gabo, Budapest, 2015
• Margitay Richárd–Margitay Zsolt: A Real Madrid bajnoki címei; Aposztróf, Budapest, 2015
• Koppányi Gergely: Real Madrid. A királyi lepel mögött; Aposztróf, Budapest, 2016
• A Real Madrid legendái; szerk. Fűrész Attila, Privacsek András; Inverz Media, Budapest, 2017
• Csapó Zoltán–Hetyei László: Fehér balett zöld mezőben. A Real Madrid 21. századi sztárjai; Aposztróf, Budapest, 2019

A Wikimédia Commons tartalmaz Real Madrid CF témájú médiaállományokat.

• Real Madrid Castilla
• Real Madrid C
• Real Madrid Baloncesto
• Trofeo Santiago Bernabéu