Rabat (Gozo)

A település adottságainak köszönhetően mindig a sziget központja volt. Az újkőkorszak óta lakták, Kr. e. 1500 körülre datálhatók az első fennmaradt erődítések. A föníciai és római uralom idején is erődítmény állt itt. A mai citadella alapjait az arab uralom idején rakták le, a ma látható erődítmények a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend építkezéseinek (1599-1603) eredményei. Az egyházközség első említése 1299-ből, a településé 1455-ből való Rabbatum néven. Az 1667-es összeírásban a Szent György plébánia területén 398 háztartásban 1200 lakos, az egységes gozói plébániához tartozó Citadellában 106 háztartásban 358 lakos élt, ez összesen 1558 fő.^[3] Brichelot és Bremond 1718-as térképén Cita de Goza-ként szerepel.

Gozo szigete korábban egyetlen településnek számított egészen Xewkija 1678-as kiválásáig. A Citadella a sziget erődjeként funkcionált, támadás idején a lakosság itt talált menedéket. Mivel védtelenebb volt, mint Malta, a szigetet többször kifosztották. 1275-ben az Anjouk és Genova közti háborúban utóbbiak fosztogattak a szigeten, majd 1551-ben Turgut reisz, miután sikertelenül ostromolta Birgu majd Notabile várait, Gozo ellen fordult, és ostrom alá vette a Citadellába menekült szigetlakókat. Gozo kormányzója, Galatian de Sesse végül átadta az erődöt a lovagok szabad elvonulásáért cserébe. A törökök a sziget szinte teljes lakosságát, majd' 5000 főt Líbiába hurcolták, és csak nagyon keveseket váltottak ki.^[4] A város lassan épült fel. A Citadella felújítása csak a század legvégén kezdődött el. Ettől kezdve 1637-ig törvény kötelezte a sziget lakóit, hogy az éjszakát itt töltsék, ez is akadályozta a népesség növekedését. A mai plébániatemplom az 1670-es években készült el. Az 1693-as földrengés a Citadella jó részét, köztük a katedrálist is romba döntötte. Ezután tervezte Lorenzo Gafà a mai bazilikát.

A francia megszállás idején a Napoléon rendeletére önállósított Gozo székhelye lett, ezt a rangját a brit megszállással újra elvesztette. Bár a britek sok szokásukat meghonosították (a Triq ir-Repubblikán pl. ügetőversenyek zajlottak), a város lassabban fejlődött mint máltai társai. 1956-ban áttörték a Citadella falát, hogy a körmenetek számára új útvonalat nyissanak. 1963-ban földrengés rázta meg a szigetet, amelyben a Citadella lakatlan épületeinek jó része romba dőlt, ezeket máig sem építették újjá. 1987 óta a Gozoért Felelős Minisztérium egyik székhelye, 1994 óta a 68 helyi tanács egyike, máig Gozo egyetlen városnak nevezett települése.^[5]

Rabatot héttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, hetedik tanács 2013 márciusában lépett hivatalba, 4 nemzeti párti és 3 munkáspárti képviselőből áll.^[6]

Polgármesterei:

• Victor Galea Pace (1994-1997)
• Paul Galea (1997-2000)
• Paul Cassar (2000-2003)
• Vivienne Galea Pace (2003-2006)
• Robert Tabone (2006-2009)
• Samuel Azzopardi (Nemzeti Párt, 2009-)

Bővebben: Citadella (Rabat)

A város legfontosabb nevezetessége a Citadella, Gozo történelmi erődje. A félig romos műemlékben áll a székesegyház és a bíróság és több múzeum. A Mária mennybemenetelének szentelt székesegyházat a 17. században tervezte Lorenzo Gafà máltai építész. Nevezetessége a soha meg nem épített kupola helyét elfoglaló Trompe-l’oeil festmény. A Gozo egyik legmagasabb pontján álló falakon körbesétálva a sziget nagy része belátható. A Citadellában található múzeumok:

• Régészeti Múzeum: a régi Palazzo Bondi épületében csak Gozóról származó anyaggal
• Katedrális Múzeum: ruhákat, kéziratokat és egy püspöki hintót mutat be
• Kézműves Központ: csak kiállítás, vásárolni nem lehet!
• Természettudományi Múzeum: Gozo természetes növény- és állatvilágát mutatja be
• Régi börtön: kiállítás Gozo katonai életéről

A város központja a Pjazza Indipendenza (Függetlenség tér), másik nevén it-Tokk (találkozóhely), ahol szabadtéri piacot tartanak. Itt áll az 1733 és 1738 között épült Banca Giuratale épülete, ma az önkormányzat otthona. A környező kanyargós, szűk utcák sok turistát vonzanak.

Néhány saroknyira innen áll a San Ġorġ (Szt. György)-bazilika,^[7] amely az 1670-es években épült, és Gozo első plébániatemploma volt. 1693-ban egy földrengés komolyan megrongálta. 1818-ban új homlokzatot kapott, kupolája és oltárai 20. századiak.

• Vízvezeték: a britek építették, hogy Ta' Kerċem környékéről vizet juttassanak a városba
• Ta' Marżiena templom: a Victoria-plató déli nyúlványán, fák és kaktuszfügék alatt állnak a templom romjai. A fennmaradt alaprajzból ítélve ötíves lóhere alaprajzú templom volt, amelyet egy külső fal zárt körül. Magántulajdonban van.

Hagyományok:

• A Citadellától nyugatra emelkedő Ta' Gelmus dombhoz kötődik Az aranyborjú,^[8] a Belliegħa dombhoz A baljóslatú Il-Belliegħa barlang,^[9] a Szent György templomhoz A tizenegy ütés^[10] című legenda

Band clubjai:

• Soċjetà Filarmonika La Stella (1863)
• Soċjetà Filarmonika Leone^[11]

Az egymással versengő band cluboknak hála két színháza is van (egyedüliként Máltán):

• Teatru Astra^[12] (1968): a La Stella Band Club opera- és operettszínháza
• Teatru tal-Opra Aurora (1976): a Leone Band Club operaháza

Sportegyesületei:

• Victoria Hotspurs Football Club^[13] (1948): Gozo jelenlegi bajnoka
• Oratory Youth Football Club
• S.K. Victoria Wanderers:^[14] szintén a gozói bajnokságban játszik

Gozón minden főút Rabatban fut össze, minden innen érhető el a leggyorsabban. Itt van a buszok végállomása is. Az mġarri kikötőből a 303-as busz jön fel a városba, az egész szigetre innen indulnak tovább a buszok.

Autóbuszjáratai (2018. decemberi adatok):^[15]

• 301 (Rabat-Mġarr)
• 302 (Rabat-Xagħra (Ramla))
• 303 (Rabat-Nadur-Mġarr)
• 305 (Rabat-Sannat)
• 306 (Rabat-Xlendi)
• 307 (Rabat-Xagħra)
• 308 (Rabat-Għasri)
• 309 (Rabat-Żebbuġ)
• 310 (Rabat-Marsalforn)
• 311 (Rabat-Dwejra)
• 312 (Rabat-Għarb)
• 313 (Rabat-Kerċem)
• 323 (Rabat-Mġarr)
• 330 (Rabat-Xlendi)

• Mediterranea Festival (angol nyelven)

A Wikimédia Commons tartalmaz Rabat (Gozo) témájú médiaállományokat.

• Victoria (angol nyelven). Ministry for Gozo. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 14.)
• Local councils: Rabat (Citta Victoria) (máltai és angol nyelven). Department for Local Government. [2013. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 22.)