Rédics

Rédics a szlovén határ mellett található, a Hetésben, Lentitől 4 kilométerre nyugatra, Göntérházától 4 kilométerre keletre, a 75-ös és a 86-os főutak találkozásánál, utóbbi végén van a határátkelőhely. Északi határszélén indul a 7418-as út Csesztreg és a közbülső települések irányába.

A településen található a MÁV 23-as számú Rédics–Zalaegerszeg-vasútvonalának végállomása.

A település már a római korban is lakott lehetett, mivel római kori sírokat találtak a település határában. Ebből a korból maradt fent az úgynevezett Római út, ami a Baltikumból Itáliába szállított sárga drágakőről kapta a Borostyánkőút nevet.Először 1236-ban említik az oklevelek, Radus falu néven. Az első birtokosai a 17. század közepéig a alsólendvai Bánffyak voltak. Judicatus Redycz néven itt székelt a Bánffy uradalom bírósága.

Az alsólendvai Bánffy család kihalása után a birtok, nőágon Nádasdy Ferenc tulajdonába került, akit 1670-ben lefejeztek, a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt. A területet az Esterházyak vásárolták meg.

Az 1848-49-es szabadságharcban 17 rédicsi fiatal vett részt:
Balaicz József, Illyés Miklós, Posgal László, Tóth József, Tüske Ignác, Major Szakály Ferenc, Tüske László, Varga Balázs, Györkös Péter, Kancsal Alajos Lajos, Söjtöri István, Tóth Mihály, Kovács Mihály, Tüske Mór, Varga János, Zsoldos József, Völgyi Vendel.

A falu népessége a kiegyezést követően magasan növekedett.Az első menetrendszerű vonat 1890. október 19-én indult Rédicsen keresztül Zalaegerszegről Csáktornyára. Az 1870-es években a zalalövői, 1877-től a zalabaksai, 1895-től az alsólendvai, 1925-től a határon inneni alsólendvai (Lenti), majd 1941-től a lenti járáshoz tartozott.

1919. augusztus 25-én kijelölték a magyar-szerb-horvát-szlovén határvonalat. 1919. november 29-én került sor a rédicsi határincidensre, amikor egy magyar határrendőrszázad átlépte a demarkációs vonalat, Alsólendvánál azonbangyalogsági és ágyútüzet is kapott, mire visszavonult a magyar területre.^[3]

Az I. világháború alatt 36, a II. világháború alatt pedig 35 fő halt meg a településen.

A településen és a vasútállomás környezetében is láthatóak az 1950-es évek határzárának műszaki-katonai objektumai, a „bunkerek”, kiépített lőállások.

A Göntérháza felé vezető 8 kilométeres közúti kapcsolatának visszaállítására 2014. október 14-én került sor.^[4]

• 1990–1994: Lóránth József (független)^[5]
• 1994–1998: Lóránth József (független)^[6]
• 1998–2002: Lóránth József (független)^[7]
• 2002–2006: Lóránth József (független)^[8]
• 2006–2010: Stokker Sándor (független)^[9]
• 2010–2012: Stokker Sándor (független)^[10]
• 2013–2014: Tóth Lajos (független)^[11]
• 2014–2019: Soós Endréné (független)^[12]
• 2019–2024: Soós Endréné (független)^[1]
• 2024– :

A településen 2013. március 10-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt.^[13]

• A község labdarúgócsapata a megyei II. osztályban szerepel, miután megnyerte a városkörnyéki bajnokságot. A sportegyesület neve: Rédics Község Sport Egyesülete. A csapatnak van ifi csapata is, ami jobban teljesít, mint a nagy.^[14]
• A településen asztalitenisz szakosztály működik, ami a Rédics Községi Sportegyesület keretein belül működik. A szabadidős jellegű céllal létrejött csoport mára a Zala Megyei Bajnokságban szerepel.^[15]

A községen egy általános iskola (Móra Ferenc Általános Iskola^[16]) és egy óvoda működik.^[17]2008-ban az iskola az iskolafelújítási pályázaton 14 millió forintot nyert az intézmény felújítására.^[18]

Rédics a Lenti "Szabadság" Vadásztársasághoz tartozik a vadászati jogok terén.^[19]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,6%, cigány 2%, német 0,34%, szlovén 0,8%. A lakosok 76,3%-a római katolikusnak, 2,1% reformátusnak, 2,66% felekezeten kívülinek vallotta magát (18,2% nem nyilatkozott).^[20]

• Tájház (Petőfi u. 2.):^[21] a település helytörténetéről ad áttekintést.

• A községben született Bellosics Bálint néprajzkutató

• Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 14. fejezetben).

• Rédics község hivatalos oldala.
• Rédics község története dióhéjban.