Pseudophryne major

kétéltűfaj

A Pseudophryne major a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.

Pseudophryne major
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:Kétéltűek (Amphibia)
Rend:Békák (Anura)
Alrend:Neobatrachia
Család:Myobatrachidae
Nem:Pseudophryne
Parker, 1940
Faj:P. major
Tudományos név
Pseudophryne major
Boulenger, 1882
Szinonimák
  • Pseudophryne major Parker, 1940
  • Gradwellia major — Wells & Wellington, 1985
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pseudophryne major témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudophryne major témájú kategóriát.

Előfordulása

Ausztrália endemikus faja. Queensland középső keleti részén, a Cape York-félszigettől Queensland délkeleti részéig és Új-Dél-Wales északkeleti részéig honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 126 700 km².[1][2]

Nevének eredete

A faj neve a Pseudophryne nem többi fajához viszonyított nagy termetére utal.[3]

Megjelenése

Hasi oldala

Közepes termetű békafaj, testhossza elérheti a 4 cm-t.[4] Háta szürke vagy kékesszürke, középvonalában gyakran a pofacsúcstól egy nagy narancsvörös terület húzódik, valamint a hát alsó részén egy alig látható narancsvörös hosszanti csíkkal, amely élénksárga foltban végződik. A karok felső része a vállnál élénksárga. Oldala szürkésbarna, sötétbarna foltokkal. A hasa fekete-fehér márványozású, a hímek torka sötét árnyalatú. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, az írisz aranyszínű. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[4]

Életmódja

Élőhelye nedves és száraz szklerofil erdők és gyepek. Általában fatörzsek, kövek és avar alatt vagy üregekben található.[1]

Ősztől tavaszig szaporodik. A petéket kis csomóban rakja le a szárazföldön, nedves avar, fatörzsek és sziklák alá, valamint kisebb patakok, mocsarak és ideiglenes árkok közelében lévő sáros üregekbe. Akárcsak a többi Pseudophryne faj esetében, a fészket a hím őrzi.[4] Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm-t, sötét vagy világosbarna-arany színűek. A vizekbe a fészkek elárasztása után kerülnek. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[2][4]

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[1][5]

Jegyzetek

Források