Podum
Podum falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Otocsánhoz tartozik
| Podum | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Otocsán |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53221 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 128 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 477 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 53′ 10″, k. h. 15° 17′ 10″, k. h. 15° 17′ 10″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Zenggtől légvonalban 32 km-re, közúton 45 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északkeletre a Kis-Kapela és a Velebit-hegység között fekszik.
Története
Podum területe már a középkorban lakott volt. Ezt bizonyítják a falu melletti kis dombon található középkori Szent Márk templom romjai. A romok egészen a 20. század elejéig magasan álltak és láthatók voltak a kőfallal kerített egykori temető maradványai is. 1955-ben feltárások zajlottak ezen a helyen, melyek során a romokat konzerválták és a temetkezések alapján a temető használatát a 11. és 16. század közé keltezték. A romok súlyosan károsodtak 1980-ban, amikor a Podum-Otocsán út vonalán tereprendezési munkák folytak, valamint a honvédő háború idején is, amikor a szerbek a templom falmaradványait bunkerek számára építették át. A háború után néhány helyi lakos a templom apszisából hordott el anyagot házépítéshez. Így semmisültek meg szinte teljesen a Lika és a Gacka völgye egyik legősibb, valószínűleg már a 9. században is állt horvát templomának falai. A középkori horvát falu a 16. században a török támadások hatására megsemmisült.
A mai szerb többségű település a 17. század közepén keletkezett amikor a török elől menekülő pravoszláv vallású vlahokat telepítettek erre a vidékre. Lakói a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település a katonai határőrvidék részeként az otocsáni határőrezredhez tartozott. A falunak 1857-ben 915, 1910-ben 1120 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. A honvédő háború idején egyik kiindulópontja volt az Otocsán városa elleni tüzérségi támadásoknak. Szerb lakossága 1991 őszén a horvát csapatok ellentámadása során nagyrészt elmenekült. A falunak 2011-ben 103 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 915 | 973 | 980 | 977 | 1.123 | 1.120 | 1.090 | 1.068 | 894 | 802 | 658 | 591 | 527 | 459 | 43 | 103 |
Nevezetességei
- A középkori falu Szent Márk templomának csekély maradványai az otocsáni út közelében. A templom romjai az Um nevű hegy alatt találhatók. A templomot körülvevő nekropolisz a 11. és 16. század közötti időszakból származik. Az épület egyhajós volt, négyszögletes szentéllyel. Faragott kövekből és abból az ősi építőanyagból épült, amely a közeli Arupium (a mai Prozor) ősi településéről származik. A délszláv háború súlyos károkat okozott a maradványokban.[4]
További információk
- Otocsán város hivatalos oldala (horvátul)
- Otocsán turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A Felsőkárolyvárosi Pravoszláv Eparchátus honlapja (szerbül)
