Petőfibánya

A Mátraalján, Hatvantól 16 km-re északra, a Zagyva folyó völgyében található. Szomszédos települések: észak felől Apc, északkelet felől Rózsaszentmárton, kelet felől Nagyréde, délkelet felől Ecséd, dél felől Hatvan, délnyugat és nyugat felől Lőrinci (Selyp), északnyugat felől pedig Zagyvaszántó.

Közúton a 21-es főútról elágazó 2402-es úton közelíthető meg; határszélét délen érinti még a 2401-es út is. A legközelebbi vasútállomás a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonalon Selyp.^[3]

A település eredeti neve Pernyepuszta volt.^[4] 1950-ben kapta a Petőfi bányatelep nevet.^[5]

Területén avar kori sírokat tártak fel.^[6]

A hagyomány szerint egészen a kuruc korig lakott település volt, ekkor azonban a császári zsoldosok felgyújtották a falut.^[7]

A 20. század elején báró Schossberger tulajdonában álló mezőgazdasági birtok volt, ahol a domboldalakon szőlőt, a sík területeken dinnyét termesztettek.^[8] A mai település létrejötte a szénbánya építésének köszönhető, amelynek építését 1942-ben kezdték meg, de a háború miatt a termelés nem indult meg. 1943-1944-ben lakótelep, legényszállás, igazgatói és tiszti lakások építését is elkezdték.^[9] 1944. decemberben szovjet csapatok foglalták el a települést; az üres lakásokban hadikórházat rendeztek be, ahol mintegy 4000 főt ápoltak. A helyiek közül a nők a kórházban dolgoztak, a férfiak pedig a hadianyag-szállításnál és a szovjet javítóműhelyekben; cserében élelmet kaptak.^[10]

Az 1949. októberben megnyílt^[11][12] bányában kitermelt lignit felhasználására alapozva építették meg a Lőrinci Hőerőművet. A vállalat dolgozói számára mintegy 960-970 lakásos lakótelep épült. Az 1960-as évek közepén a bányát a kitermelés gazdaságtalansága miatt bezárták.^[13][14] Már a bánya bezárása után, 1975-ben épült fel az ifjúsági lakótelep.^[15]

A település népességének változása:

A bánya indulásakor az ország negyven településéről érkeztek munkások.^[16]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[17]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,7%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (15,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).^[18]

2022-ben a lakosság 89,3%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% ukránnak, 0,4% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% örménynek, szerbnek és románnak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 22,3% volt római katolikus, 2% református, 0,4% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 2,2% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 34,1% felekezeten kívüli (38,1% nem válaszolt).^[19]

A község területe 1989 előtt Lőrinci része volt; egy 1988. novemberben tartott népszavazást követően 1989. május 1-jével alakult önálló községgé. (A népszavazáson a részvételi arány 81%-os, és a szavazók 87%-a választotta az önállósodást.) A két község nem tudott megállapodásra jutni a külterületekről, és Petőfibányának kezdetben egyáltalán nem volt külterülete. 2002-ben a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy Petőfibányának a külterületek irányti igénye jogos.^[20][21][22]

• 1990–1992: Fekete László (független)^[23]
• 1992–1994: Papp István^[24]
• 1994–1998: Fekete László (független)^[25]
• 1998–2002: Fekete László (független)^[26]
• 2002–2006: Fekete László (független)^[27]
• 2006–2010: Fekete László (független)^[28]
• 2010–2014: Juhászné Barkóczy Éva (független)^[29]
• 2014–2019: Juhászné Barkóczy Éva (független)^[30]
• 2019–2024: Juhász Péter (független)^[1]
• 2024– :

Az 1940-es évek elején a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tervbe vette Pernye-pusztán egy altáró létesítését, azonban a munkálatok befejezésére a második világháború miatt nem került sor. A bánya végül is 1949. októberben nyílt meg.^[11][12] 1952-ben itt helyezték üzembe az első magyarországi bányadiszpécser-központot.^[31] A bányavállalat Petőfibányán Gépüzemet és Vegyesüzemet hozott létre, ahol külföldi felhasználásra is gyártottak itt kifejlesztett bányagépeket. Alumínium és fafeldolgozással is foglalkoztak.^[13] A szén kitermelése 1964-ben szűnt meg.^[32] A működés évei alatt (1949-1964) összesen mintegy 7,6 millió lignitet termeltek ki.^[33]

A bánya leállása után a bánya járataiban gombatermesztéshez kezdtek.^[34] A bánya gépüzeme és vegyesüzeme 1989-ig továbbra is működött, többek között villamos távvezetékhez való oszlopokat gyártottak.^[11][35] Ezen üzemek bezárásával az 1990-es években a községben a munkanélküliség 30%-osra emelkedett. 1998-ban ide települt a a koreai érdekeltségű Young Shin Elektronikai Kft. gyára, ahol a televíziós készülékek külső műanyag dobozait gyártották. 2002-ben már több üzem is működött az egykori gépüzem területén, és a községben a munkanélküliség 3%-ra csökkent.^[36]

1995-ben a Hulladék- és Akkumulátor Feldolgozó Rt. (HAF) Petőfibányán szándékozott telephelyet létesíteni, azonban a lakossági ellenkezés miatt az önkormányzat elutasította beruházást.^[37][38]

2021-ben napelempark építése kezdődött el.^[39]

Bányász fúvószenekara 1945-ben alakult.^[40]

A bányavállalat már 1949. áprilisában megbízást adott kultúrház tervezésére, az épület azonban (különböző bürokratikus huzavonák és anyagi források hiánya miatt) 1952. júniusban még nem volt kész.^[41] 1954. júniusban az Országgyűlésben már átadottként említették.^[42] A kultúrházban színházi- és mozielőadásokat tartottak, kiállításokat szerveztek, ifjúsági klub, nyugdíjas klub, színjátszó- és tánccsoport működött.^{[43][44][45][46][47][48]}

Az általános iskolai tanítás 1945-ben kezdődött, akkor még egy üres segédtiszti lakásban.^[10] 1949 őszén Pernyepusztán egy felvonulási épületben vájárképzést indítottak; utóbb a képzést áthelyezték a vörösmajori kastélyba.^[49]

A községben egy általános iskola, valamint egy óvoda-bölcsőde működik.^[50] Az általános iskolát a 2012/2013-as tanévtől kezdve a Baptista Szeretetszolgálat működteti.^[51]

2011-ben a lakosság vallási megoszlása a következő volt: római katolikus 31,2%, református 2,1%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 37,6% (27,4% nem nyilatkozott).^[18]

A katolikus egyház szempontjából eredetileg az apci plébániához tartozott,^[52] jelenleg a lőrinci plébánia filiája;^[53] a reformátusok a hatvani egyházközséghez tartoznak.^[54] A településen működik az Első Szeretet baptista gyülekezet.^[55]

A településen nincs templom, a miséket illetve az istentiszteleteket a művelődési házban tartják.^[53][55][56]

Az 1946-ban alakult Petőfibányai Bányász Sportkör korábban labdarúgó, birkózó-, ökölvívó-, súlyemelősakk-, röplabda-, kézilabda- teke- és asztalitenisz szakosztályokkal rendelkezett; 2010-ben már csak a labdarúgó, teke és ökölvívó szakosztály működött.^[57][58] A sportoláshoz labdarúgópálya, uszoda és tekepálya állt rendelkezésre.^[59][60]

Az ökölvívó szakosztály legeredményesebb versenyzője, Juhász László a junior Európa-bajnokságon aranyérmet, az 1973-as felnőttt Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, és az országos bajnoki címet ötször érdemelte ki.^[61]

A labdarúgócsapat az 1971/72-es idényben az első helyen végzett a megyei első osztályban.^[62]

• A már bezárt bányát, 2007-től újra lehet látogatni évente egy vagy két alkalommal, bár az összességében több mint 100 kilométeres járatrendszerből csak alig 100-150 méter látogatható. Ez a bánya adott menedéket és tiszta vizet a második világháborúban a környék több száz lakójának, illetve itt található az ország harmadik leghosszabb alagútja.
• Bányász Emlékpark^[63]
• Petőfi Sándor-szobor (1948), Cseh István alkotása^[64]
• Trianoni emlékmű (2013), Nagy László fafaragó alkotása^[65]
• A Kopasz-hegy a Natura 2000 hálózat része, különleges természetmegőrzési terület.^[66]

• Juhász László (1951–2019) ötszörös országos bajnok ökölvívó
• Ursitz József (1911–2010) Kossuth-díjas bányamérnök