Petrivente

A legrégibb emlékeke a középső újkőkorszakból valók, ezt több régészeti adat bizonyítja. A Vente alakkal először 1321-ben találkozunk településrészként.Földesura Kőszegi Kokas Miklós volt, akitől hűtlenség miatt elkobozták. 1323-ban az Osl nembeni Lőrinc kapta adományul, Károly Róbert királytól. A 15. és a 16. században birtokosként említik a népes Vente családot. 1563-ban egy fából épült Kápolna is volt. A török többször elpusztította, de 1573-ban újból lakott itt néhány család. 1591-ben Széchy Tamásé lett a birtok. 1719-ben az Inkey család tulajdona lett és később 1750-es évektől a területért pereskedés volt az Inkeyek és Batthyányiak között. 19. század közepén nagy major volt.ahol 126 urasági alkalmazott és család dolgozott.A lakosság java része horvát anyanyelvű volt. Petri első ismert írásos említése 1313-ből ismert Bekcsényi Simon bán fiának birtokaként. 1344-ben Kispetri vagy Mátyásfölde néven említik. 1698-ban Petriba, 1700-ban Petrit. Egyházas, népes falu volt nemesi kúria állt benne. Többnyire Rigyáccal és Erdősfalvával írták össze. 1548-ban és 1566-ban a török teljesen elpusztította, kápolnáját is felégette, de ismételten újjáépült. 1572-ben préfium, 1590-ben falu, sőt 1598-ban bírája is volt. A török elleni felszabadító háborúk során elpusztult. 1690-ben 15 puszta telek volt. 1700-ban Rigyáccal együtt az Inkey család szervezte meg.1728-ban tíz jobbágy és egy bíró lakta. 1770-ben földesurakon kívül 27 családot írtak össze 126 lakossal. 1854-ben Petri határában a Péteri majorban volt téglavető. 1870-ben 452 lakosból 40 tudott írni és olvasni, a lakosság döntő többsége horvát anyanyelvű volt, a nehéz gazdasági viszonyok miatt az 1880-as években sok volt a kivándorló. 1895-ben különösen nagy volt a tehenészet és ekkor Petrihez tartozott Anna-major és Tódor hegy. 1892-től egyesült a két település, a község neve Petrivente lett. Az első világháború 12 halottat kívánt a községtől. 1928-ban két tanterem és tanítólakás épült a faluban, osztatlan községi iskola volt. Az ipart 1930-as években két kovács és két csizmadia jelentette. A lakosság 1930-ig gyarapodott, utána körülbelül 30 évig stagnált. 1948-ban hatosztályos részben osztott iskola működött. 1959-ben új iskola épült. 1964-ben új kultúrház épült. 1966-ban a körzetesítés folytán, a felső tagozatosok Becsehelyre jártak iskolába.1975-től az alapfokú oktatás teljesen megszűnt. 1972-ben 25 férőhelyes óvoda létesült. 1953-tól van villany, 1984-ben épült ki a vezetékes ivóvíz hálózat.1994-95 között gáz- és szennyvízhálózat épült, így az infrastruktúra teljes a községben.

• 1990–1994: Kránicz József (független)^[4]
• 1994–1998: Kránicz József (független)^[5]
• 1998–2002: Kránicz József (független)^[6]
• 2002–2006: Kránicz József (független horvát kisebbségi)^[7]
• 2006–2010: Kránicz József (független)^[8]
• 2010–2013: Trojkó Tamás (független)^[9]
• 2013–2014: Korcsmáros Krisztián (független)^[10][11]
• 2014–2019: Dr. Korcsmáros Krisztián (független)^[12]
• 2019–2024: Dr. Korcsmáros Krisztián (független)^[1]
• 2024– :

A településen 2013. november 24-én azért kellett időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartani,^[10] mert az addigi képviselő-testület még júliusban feloszlatta magát.^[13] A választás időpontját eredetileg október 6-ára tűzték ki, de a helyi választási bizottság az erről szóló határozatát szeptember 16-i döntésével – még tisztázást igénylő okból – hatályon kívül helyezte.^[13] Az időközi választáson a korábbi polgármester is elindult, de a három jelölt közül csak az utolsó helyezést tudta megszerezni.^[11]

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 70%, cigány 4,5%, horvát 23, 6%, német 0,59%, román 0,9%. A lakosok 85,7%-a római katolikusnak, 2,74% reformátusnak, 5,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (6,3% nem nyilatkozott).^[14]