Paul Fleming

Apja Abraham Fleming, jómódú evangélikus lelkész volt. Kora gyermekkorában apja tanította, ezután a mittweidai iskolába, majd a híres lipcsei Szent Tamás Iskolába járt. Orvosi tanulmányait a Lipcsei Egyetemen kezdte, ahol irodalmat is tanult s filozófiából doktorált.^[9][10] Orvosi doktorátust végül a Hamburgi Egyetemen szerzett. A Harmincéves háború Holsteinbe sodorta, ahol 1633-ban III. Frigyes holsteini herceg orvosa, udvaronca s intézője lett. 1633 végén a herceg követségbe küldte Oroszországba és Perzsiába egy küldöttséggel, amelynek vezetői Otto Brüggemann és Philipp Kruse volt. A követség tagja volt Adam Olearius is.

Csaknem hat évet töltött Németországtól távol, jobbára a fent említett két birodalomban.^[11] Oroszország felé Fleming a követség előfutára volt, amely Novgorodba ment, s ott is maradt míg a svédekkel és az oroszokkal folytak a tárgyalások. 1634. júliusának végén csatlakozott hozzá követség többi tagja, s továbbmentek Moszkvába, ahová augusztus 14-én érkeztek meg. Négy hónap moszkvai tartózkodás után a követség 1634. karácsonyának estéjén útra kelt a Balti-tenger felé, 1635. január 10.-én érkeztek meg Revalba (ma: Tallinn, Észtország). A követség egy része tovább ment Gottorfba, a másik része pedig, közte Fleming Revalban maradt. Csaknem egy éven át élt itt, ezalatt Hirten (Pásztorok) néven költői kört szervezett.^[12]

Nem sokkal Revalba érkezése után udvarolni kezdett Elsabe Niehusnak, Heinrich Niehus hamburgi származású kereskedő lányának.^[13] Szerelmes verseket írt neki, s eljegyezte.^[14] 1636-ban a követség továbbment Perzsiába, Elsabe Revalban maradt. Perzsiában töltött ideje, 1636 és 1638 közt írt verseinek gyűjteménye az Epistolae ex Persia. A követség 1637-ben Iszfahánban volt. Revalba visszatérte után szembesült azzal, hogy Elsabe időközben egy másik férfi felesége lett, ezért eljegyezte nővérét, Anna Niehust.^[15] 1639-ben a Leideni Egyetemen folytatta orvosi tanulmányait. 1640-ben telepedett le Hamburgban, ahol hamarosan elhunyt.

Kortársaival, Martin Opitz-cal, Andreas Gryphius-szal, Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau-val és a később élt Daniel Casper von Lohensteinnel együtt Fleming egyike azon német íróknak, akiket ma a "sziléziai iskola" néven tart számon az irodalomtudomány. Jól ismert költeménye az Auf den Tod eines Kindes és a Madrigal.^[16] Számos szonettje szól azokról a helyekről, amelyeket utazásai során meglátogatott. Életében egyetlen versgyűjteménye jelent meg, a Rubella seu Suaviorum Liber (1631).

Önálló, szintén életében megjelent munkája a Klagegedichte über das unschuldigste Leiden und Tod unsers Erlösers Jesu Christi (1632). Teutsche Poemata című gyűjteménye posztumusz jelent meg 1642-ben. E gyűjteményt később Geistliche und weltliche Gedichte-re nevezték át, s számos híres szerelmes verset tartalmaz. Latin és német nyelven alkotott, latin költeményei 1863-ben jelentek meg Johann Martin Lappenberg szerkesztésében.^[17] Fleminget igazi költői zseninek,^[18] a "harmincéves háború egyetlen jó német költőjének" tartották.^[19] Günter Grass a "német tizenhetedik századi irodalom egyik fő alakjának" nevezte.^[20]

Heinrich Isaac O Welt, ich muss dich lassen című alkotása dallamára In allen meinen Taten címmel kilenc versszakból álló költeményt alkotott, ezt több énekeskönyv is tartalmazza.^[21][22] Johann Sebastian Bach e költemény utolsó versszakát használta fel Meine Seufzer, meine Tränen (BWV 13) és Sie werden euch in den Bann tun (BWV 44) című kantátái lezárására. A teljes mű az alapja Bach In allen meinen Taten (BWV 97) című korálkantátájának.^[22][23] A 17. században egy másik zeneszerző, David Pohle (1624-1695) tizenkét Fleming által írt szerelmes verset zenésített meg.^[24] Johannes Brahms a Lass dich nur nichts bedauern című költeményt zenésítette meg.

• Rubella seu Suaviorum Liber (1631) online változat
• Klagegedichte über das unschüldigste Leiden undt Tod unsers Erlösers Jesu Christi (1632)
• Prodromus (1641)
• Teutsche Poemata (1646) online változat

• Harry Mayne, Paul Fleming (1609–1640) (1909)
• Herbert William Smith, The forms of praise in the German poetry of Paul Fleming (1609–1640) (1956)
• Siegfried Scheer, Paul Fleming 1609 – 1640: seine literar-historischen Nachwirkungen in drei Jahrhunderten (1941)
• Karen Brand, Diversität der deutschen Liebeslyrik von Paul Fleming (2010)
• Gerhard Dünnhaupt: 'Paul Fleming', in Personalbibliographien zu den Drucken des Barock, vol. 2 (Stuttgart: Hiersemann, 1990; ISBN 3-7772-9027-0), pp. 1490–1513
• Eva Dürrenfeld, Paul Fleming und Johann Christian Günther (Tübingen: Winter, 1964)
• Heinz Entner, Paul Fleming – Ein deutscher Dichter im Dreißigjährigen Krieg (Leipzig: Verlag Philipp Reclam jun. 1989; ISBN 3-379-00486-3)
• Maria Cäcilie Pohl, Paul Fleming. Ich-Darstellung, Übersetzungen, Reisegedichte (Münster & Hamburg, 1993)
• Hans Pyritz, Paul Flemings Liebeslyrik (Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1962)
• Konrad Müller, Paul Fleming und das Haus Schönburg (Waldenburg, Saxony: 1939)
• Paul Fleming szócikke az Allgemeine deutsche Biographie-ben
• Paul Fleming szócikke a Neue deutsche Biographie-ben

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul Fleming (poet) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.