Oscar Luigi Scalfaro

(1918–2012) olasz politikus, elnök

Oscar Luigi Scalfaro (Novara, 1918. szeptember 9.Róma, 2012. január 29.[22]) olasz politikus, az Olasz Kereszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana) tagja, 1992 és 1999 között az Olasz Köztársaság kilencedik elnöke.

Oscar Luigi Scalfaro
Született1918. szeptember 9.[1][2][3][4][5]
Novara[6]
Elhunyt2012. január 29. (93 évesen)[7][1][2][3][4]
Róma[8]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2012. január 29.)
  • olasz (1918. szeptember 9. – 1946. június 18.)
HázastársaMaria Inzitari
GyermekeiMarianna Scalfaro
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Constituent Assembly of Italy (1946. június 13. – 1948. január 31.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1948. április 29. – 1953. június 24.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1953. június 17. – 1958. június 11.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1958. június 5. – 1963. május 15.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1963. május 9. – 1968. június 4.)
  • Italian Minister of Transports (1966. február 24. – 1968. június 25.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1968. június 2. – 1972. május 24.)
  • Italian Minister of Transports (1968. június 25. – 1968. december 13.)
  • Italian Minister of Transports (1972. február 18. – 1972. június 26.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1972. május 20. – 1976. július 4.)
  • Italian Minister of Education (1972. június 26. – 1973. július 8.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1976. július 2. – 1979. június 19.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1979. június 17. – 1983. július 11.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1983. július 8. – 1987. július 1.)
  • olasz belügyminiszter (1983. augusztus 4. – 1986. augusztus 1.)
  • olasz belügyminiszter (1986. augusztus 1. – 1987. április 18.)
  • olasz belügyminiszter (1987. április 18. – 1987. július 29.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1987. június 25. – 1992. április 22.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1992. április 16. – 1992. május 25.)
  • Olaszország elnöke (1992. május 28. – 1999. május 15.)
  • Senatore a vita (1999. május 15. – 2012. január 29.)
IskoláiSzent Szív Katolikus Egyetem
Kitüntetései
  • Chief of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Chief of the Military Order of Italy
  • Order of Merit for Labour
  • Gold Medal of the Italian Order of Merit for Culture and Art
  • máltai lovagrend
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály
  • Honored badge of merit of the President of Ukraine
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje
  • National Maltese Order of Merit
  • Knight of the Order of the Elephant
  • Royal Order of the Seraphim
  • Magyar Érdemrend
  • Három Csillag érdemrend
  • Order of the White Double Cross
  • Katolikus Izabella-rend
  • Elefántrend
  • Order of Vytautas the Great
  • Dostyk Order of grade II
  • Order of the Cross of Terra Mariana
  • Order of the Chrysanthemum
  • Order of the White Rose of Finland
  • Dostyk Order of grade I
  • President of order of the Star of Italian Solidarity
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1993. szeptember 6.)[9]
  • Masaryk University Gold Medal (1995)[10]
  • Medal of the Oriental Republic of Uruguay (1995. augusztus 8.)[11]
  • Fehér Sas-rend (1996. június 4.)[12]
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1996. június 24.)[13][14]
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje (1997)[15]
  • Grand Cross of the Order of Vytautas the Great (1997. május 19.)[16]
  • Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana (1997. május 20.)[17]
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (1997. november 13.)[18][19]
  • Grand Order of King Tomislav (1997. december 17.)[20]
Sírhelyecemetery of Cameri[21]

Oscar Luigi Scalfaro aláírása
Oscar Luigi Scalfaro aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Oscar Luigi Scalfaro témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályája

Jogot tanult a milánói katolikus egyetemen, majd bíróként dolgozott. Gyakorló katolikusként fiatalkorától kezdve keresztény világi szervezetekben tevékenykedett, és aktívan segített a második világháború alatt bebörtönzött antifasisztáknak és családtagjaiknak.

1946-ban az Olasz Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjává választották, majd 1992-ig Piemontot képviselte a képviselőházban, az olasz parlament alsóházában. 1954-ben először a munkaügyi minisztériumban, később a közlekedési és oktatási minisztériumban lett államtitkár. 1966 és 1968 között közlekedési miniszter volt Aldo Moro harmadik kormányában. Miután 1976 és 1983 között a Képviselői Kamara alelnöke volt, 1983-ban Bettino Craxi kabinetjében belügyminiszter lett. Amikor Craxi 1987-ben lemondott miniszterelnöki posztjáról, Scalfarót új kormány megalakításával bízták meg, de kudarcot vallott.

Államelnökként, 1992

Az 5. és 6. parlamenti választás után 1992 áprilisában a képviselőház elnökévé, másfél hónappal később, 1992. május 25-én a 16. választási fordulóban 672 szavazattöbbséggel köztársasági elnökökké választották. Párttársát, Francesco Cossigát váltotta fel, aki 1992. április 25-én, tehát hat héttel a rendes ciklus vége előtt lemondott. Hivatali ideje alatt Scalfaro elnök felkérte a lakosságot, hogy hozzanak létre új ellenállási mozgalmat (Resistenza) a szervezett bűnözés ellen. Scalfaro hivatali ideje 1999-ben bekövetkezett halálával ért véget. Utódja Carlo Azeglio Ciampi lett.

1999 óta az olasz szenátus örökös tagja.

Egyéb

Elnökként a következő hivatalos külföldi utakat abszolválta: [23]

Meglátogatta a Rómában székelő Máltai lovagrendet is.

További információk

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oscar Luigi Scalfaro című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Elődje:
Francesco Cossiga
Az Olasz Köztársaság elnöke
1992. május 28.1999. május 15.
Utódja:
(ideiglenes: Nicola Mancino)
Carlo Azeglio Ciampi