Nákófalva
Nákófalva (szerbül Наково / Nakovo, németül Nakodorf) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Nagykikinda községben.
| Nákófalva (Наково / Nakovo) | |
 | |
| A görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bánsági |
| Község | Nagykikinda |
| Rang | falu |
| Polgármester | Dragan Kecman |
| Irányítószám | 23311 |
| Körzethívószám | +381 230 |
| Rendszám | KI |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1918 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 113 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 91 m |
| Terület | 21,4 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 52′ 26″, k. h. 20° 34′ 02″45.873889°N 20.567222°E, k. h. 20° 34′ 02″45.873889°N 20.567222°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nákófalva témájú médiaállományokat. | |
Fekvése
Nagykikinda északkeleti szomszédjában, a szerb-román határ közelében fekvő település.
Története
Nákófalva helyén a középkorban Kun-Szőllős nevű kunszállás, mellette pedig Szőllős nevű falu feküdt.
Kun-Szőllős 1384-ben Csuka Pál Benedek, Antal és Jakab nevű fiai, kunkapitányok lakhelye volt.
A 15. század elején a kunszőllősi kunok állandó perlekedésben álltak Szilágyi Lászlóval, Horogszeg birtokosával. Héderváry Lőrinc, aki ekkor a kunok bírája volt, 1429 augusztusában Szentelt városban tartott törvényszéken próbálkozott a pereskedésnek véget vetni, de sikertelenül. A kunok egyrésze ekkorra már elvándorolt a településről, falujukat pedig Zsigmond király adományozta el Csalapia Dávidnak, aki a feljegyzések szerint a török császár fia volt.
Szőllős jobbágyfalu első ismert birtokosaként Harkácsi László macsói albán volt feljegyezve, tőle 1451-ben horogszegi Szilágyi Mihály vásárolta meg a birtokot, mely később a Csáki család birtokába került.
A 16. század elején magyar jobbágysága elmenekült. A török hódoltság után, 1745 körül Hetz Jakab bérelte, majd 1770 táján Lotaringiából származó franciák telepedtek le itt.
1784-ben Nákó Kristóf szerezte meg a pusztát, aki evangélikus vallású magyarokat telepített le ide Orosházáról, néhány tót családdal együtt, akik azonban hat év múlva elhagyták a falut, helyüket 1790-ben németek foglalták el, ettől kezdve nevezik a falut Nákófalvának. 1838-ban a település birtokosa Nákó János volt.
1902-ben Nákó Mileva (San-Marco hercegné) a faluban apácazárdát alapított, ami mellett egy 6 osztályos elemi iskola is működött.
Fazekas nevű falu is itt, a községtől délre feküdt a középkorban, 1429-ből van róla adat, de ekkor már temploma romokban állt.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 3438 | 3524 | 3378 | 2834 | 2604 | 2525 | 2419[2] | 1918[1] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2301 | 95,12 |
| Jugoszlávok | 46 | 1,90 |
| Magyarok | 19 | 0,78 |
| Montenegróiak | 11 | 0,45 |
| Szlovákok | 3 | 0,12 |
| Horvátok | 2 | 0,08 |
| Ukránok | 2 | 0,08 |
| Szlovének | 1 | 0,04 |
| Románok | 1 | 0,04 |
| Macedónok | 1 | 0,04 |
| Bunyevácok | 1 | 0,04 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek
Jegyzetek
Források
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
