Mušalež
Mušalež (olaszul: Musalezzo/Monselice) ) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Porečhez tartozik.
| Mušalež | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Poreč |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Edi Štifanić |
| Irányítószám | 52440 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 384 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 12′ 43″, k. h. 13° 38′ 42″45.212000°N 13.645000°E, k. h. 13° 38′ 42″45.212000°N 13.645000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 5 km-re délkeletre, a 302-es számú Poreč–Baderna főúttól 1 km-re délre egy csúcsos magaslaton fekszik.
Története
Területe már a korai bronzkorban lakott volt, ezt igazolják Picugi és St. Angelo illír várai, ahol számos bronzkori lelet került elő. A római korban Parentium városához tartozott. Mušalež falut 1612-ben alapították az albániai Szkutariból érkezett telepesek, akiket a velencei hatóságok a török által veszélyeztetett, akkor még velencei fennhatóság alatt állt területekről telepítettek át a korábban háborúktól és járványoktól megtizedelt isztriai vidékekre. 1623-ban újabb telepesek érkeztek a montenegrói Ulcinjból is. A korabeli dokumentumok szerint a telepesek vezetője Simon Ćurko volt, aki a későbbi betelepítéseket is irányította. Az újonnan érkezettek megművelték a környező földeket, mely a település terjeszkedéséhez vezetett. Megváltozott a mezőgazdaság szerkezete is, mivel ezt követően az állattartás egyenrangúvá vált a földműveléssel. A helyi közösség vezetését a zsupán látta el. A lakosság további gyarapodása a következő évizedekben is folytatódott. Később újabb jelentős betelepülési hullám érkezett Dalmácia, Montenegró, Bosznia, Albánia, Friuli, Treviso és a görög Kréta területeiről.
A falunak 1857-ben 100, 1910-ben 283 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 368 lakosa volt. Lakói a közeli Porečen dolgoznak, valamint mezőgazdasággal, turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.
Nevezetességei
Szent Balázs tiszteletére szentelt templomát egy korábbi templom helyén építették a 17. században. 1970-ben és 1983-ban renoválták. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület, homlokzata felett alacsony nyitott harangtoronnyal, benne egy haranggal.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 100 | 110 | 150 | 163 | 207 | 283 | 398 | 400 | 213 | 164 | 127 | 102 | 113 | 202 | 222 | 368 |
További információk
- Poreč város hivatalos oldala (horvátul)
- Poreč turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Poreč város információs portálja (magyarul) (angolul) (németül) (horvátul)
- Mušalež az Istrapédián (horvátul)
- Mušalež az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
