Montpellier Hérault SC

francia labdarúgóklub

A Montpellier HSC egy francia labdarúgóklub Montpellierben, melyet 1919-ben Stade Olyimpique Montpelliérain (SOM) néven alapítottak.

Montpellier HSC
Csapatadatok
Teljes csapatnévMontpellier Hérault Sport Club
SzékhelyMontpellier,
 Franciaország
Alapítva1974
StadionStade de la Mosson
VezetőedzőMichel Der Zakarian
ElnökLouis Nicollin
BajnokságLigue 1
Nemzeti sikerek
francia Bajnok1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Montpellier HSC honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Montpellier HSC témájú médiaállományokat.

A Francia kupa 1929-es elhódítása után, a csapat 19 úttörő társával egyetemben részt vett a Francia nemzeti labdarúgó bajnokság első kiírásában, az 1932–33-as szezonban. A csapat ezek után 37 éven keresztül folyamatosan ingázott az első és másodosztály között, míg az 1970-es évek elején össze nem omlott.

Mikor 1974-ben megvásárolta a csapatot Louis Nicollin, a hatodosztály délkeleti csoportjában szerepeltek, de az ekkortájt Montpellier la Paillade Sport Club Littoral néven működő klub az új tulajdonos vezetése alatt mindössze 8 év alatt ismét eljutott a legfelsőbb osztályba.

A klub jelenlegi nevét véglegesen csak 1989-ben vette fel, ezért a francia köztudatban viszonylag fiatal csapatként tekintenek a Montpellier-re. A klub sikeres időszakot élt meg a 90-es években, 1990-ben Francia kupát nyert, és több szezonban is részt vett európai kupaküzdelmekben. A 2000-es évek elején azonban ismét visszazuhantak a másodosztályba, sőt éppen hogy elkerülték a harmadosztályba történő kiesést. 2010-ben a csapa René Girard edző vezetése alatt ismét visszatért a legfelsőbb osztályba, majd 2012-ben a PSG-t megelőzve története első bajnoki címét is megszerezte a francia élvonalban.

A 2009–10-es év óta élvonalban szereplő gárda elnöke a mai napig Louis Niccollin, aki emellett főrészvényes is.

Miután kezdetben a Parc á Ballons és a Stade des Aubes stadionban játszották hazai mérkőzéseiket, majd 1923 és 1967 között a Parc des Sports de l'avenue du Pont Juvénal-ban látták vendégül ellenfeleiket ezt követően pedig egy rövid időszakra elköltöztek a Stade Richter-be, 1976-ban foglalták el a csapatnak jelenleg is otthonául szolgáló Stade de la Mossont.

2001 óta a klub rendelkezik női szakággal is. A női csapat számára 2011–12-es év volt az első szezon, melyet az élvonalban tölthettek.

Története

SOM à La Paillade (1919–1974)

A SOM megszületése

1914-ben Montpellier elöljárói egy a sportolásra ösztönző ideiglenes bizottságot állítottak fel, annak céljából hogy megszülethessen a Stade Olympique Montpelliérain (SOM) elnevezésű sportklub. Tervezték egy új sportcentrum létrehozását is a mai Professeur Grasset sugárút közelében, de az első világháború kitörésének hatására elhalasztották a megvalósítást.

1919-ben a háború végeztével folytatták a projektet, és egy maroknyi ambiciózus és tehetős amatőr a montpelliér-i sportszövetséggel (AGSM) karöltve megalapította a Stade Olympique Montpelliérain-t, mely egy több szakágat is tömörítő (labdarúgás, rögbi, atlétika, ökölvívás, tenisz) sportklub volt. A klub székhelye a boulevard de l'Esplanad-on helyezkedett el, a Café de Paris-ban, és átvették a város jellegzetes színeit, fehér mezben, piros címerrel játszottak.

A klub ekkor még inkább egyfajta projektnek volt nevezhető mint valódi sportklubnak, egészen 1919 szeptemberéig, mikor egyesült a szinte kizárólag a futball iránt elkötelezett, 1917 augusztusában alapított La Vie au Grand Air de Languedoc (VGAL) csapatával. A VGAL a VGA Médoc de Bordeaux klubmodelljének átvételével jött létre, és a háború utáni időszak legjobb csapata volt Montpellierben, a VGA Médocot például 1919 májusában 4–2-re legyőzte a déli csapatok labdarúgókupájának döntőjében. Az egyesülés után az új klub futball-szakágának alapjait a VGAL szolgáltatta. Az új csapat 1919. szeptember 28-án kezdte meg felkészülését, és hét nappal később, története első mérkőzésén 6–0-ra legőyzte a Red Start Alaisien csapatát.

Kupagyőzelem, és feljutás a profi ligába

Az egyesülés után az új játékosok segítségével emlékezetes rajtot produkált a SOM. 1919. november 2-án a klub lejátszotta első hivatalos mérkőzését a francia kupa első körében, a Sport Club Montpelliérain elleni rangadó 2–2-es döntetlennel ért véget. Hét nappal később a bajnokságban is megkezdte menetelését a csapat, a Francia labdarúgó-szövetség déli ligája, vagyis a francia hatodosztály első fordulójában idegenben 1–0-ra legyőzték a Stade Cettois gárdáját.

1920-ban az FC Cette legyőzésével megszerezte első serlegét a SOM, a Médoc-i kupa döntőjében diadalmaskodva, mely sorozat a Languedoc-i kupával egyenértékű. Ez a győzelem a SOM döntő fölényét mutatta montpellieri klubok sokasága között. Még ugyanebben az évben a csapat felavatta a Stade des Aubes-t, melynek felépítését az AGSM finanszírozta.

Az 1925–26-os szezonban válságba került a klub, miután a Francia Labdarúgó-szövetség pénzügyi visszaélések nyomait fedezte fel a klubban, és szigorú büntetést szabott ki a csapatra; a klubelnököt öt évre felfüggesztették, számos játékos elhagyta a csapatot, és történetes során először a Montpellier kiesett a bajnokságból.

A visszajutás nem került sok időbe, sőt az 1927–28-as szezonban az FC Séte csapatát megelőzve bajnok lett a hatodosztályban, így bejutott a regionális bajnokok számára rendezett tornájába, de ott alulmaradt a Stade français együttesével szemben. A francia kupában kilenc meccsen keresztül menetelt a csapat, míg a nyolcaddöntőben az FC Séte gárdájától 3–1-es vereséget szenvedett Marseille-ben.

A gyors feléledés kulcsa az újjáépítés volt, melynek jegyében a klub megváltoztatta nevét Stade Olympique Montpelliérain-ról Sports Olympiques Montpelliérains-ra , és számos új minőségi igazolással erősítette meg keretét. Louis Mistral, Roger Rolhion és René Dedieu mellett a Kramer testvérek svájci trióját, és a jugoszláv Branislav Sekulićot és Milorad Mitrovićot is szerződtették. Utóbbi két játékos hivatalosan tanulóként érkeztek a csapatba, ez a burkolt profizmus jellemző volt a sportban a profi labdarúgás megjelenése előtt. Egyetemista mivoltukból fakadóan a helyi egyetemi csapatban is játszottak, 1925 és 1936 között hatszor nyerték meg a francia egyetemi bajnokságot.

Sikerei

  • 3-szoros másodosztályú bajnok: 1946, 1961, 1987.
  • 3-szoros ezüstérmes: 1952, 1981, 2009.
  • 3-szoros Champion DH Sud-Est bajnok: 1928, 1932, 1976.
  • 2-szeres Francia Kupa: 1929, 1990.
  • 2-szeres Francia Kupa ezüstérmes: 1931, 1994.
  • 1-szeres Coupe de la Ligue bajnok: 1992.
  • 1-szeres Intertotó-kupa győztes: 1999.
  • 1-szeres francia bajnok (Ligue 1): 2012
Montpellier HSC főhadiszállása

Fontosabb dátumok

  • 1919: Megalakul a Stade Olympique de Montpellier (SO Montpellier).
  • 1927: Megváltoztatják a klub nevét Sports Olympiques Montpellierains-ra.
  • 1932: A klub mostantól számít profi labdarúgó-csapatnak.
  • 1937: A klub újra felveszi a Stade Olympique de Montpellier nevet.
  • 1969: Már nem számítanak profi klubnak.
  • 1970: A klubot átnevezik Montpellier-Littoral Sport Club-ra.
  • 1974: Az AS Paillade-del összeolvad a csapat és átkeresztelik Montpellier La Paillade Sport Club-ra.(Louis Nicollin érkezése 1974 novemberében).
  • 1978: A klub újra profi labdarúgó-csapatnak számít.
  • 1989: A klubot átkeresztelik Montpellier-Hérault Sport Club-ra.
  • 2009: A klub feljut az első osztályba.
  • 2012: A Montpellier Hérault SC története első bajnoki címét szerzi a Ligue1-ben.

Jelenlegi keret

2018. augusztus 18-i állapotnak megfelelően.[1]

#PosztNév
2 VRuben Aguilar
3 VDaniel Congré
4 VVitorino Hilton ( )
5 VPedro Mendes
6 KPJunior Sambia
7 KPPaul Lasne
8 VAmbroise Oyongo
9 CSGiovanni Sio
10 CSGaëtan Laborde
11 CSAndy Delort (kölcsönben a Toulouse csapatától)
13 KPEllyes Skhiri
14 VDamien Le Tallec
15 VBryan Passi
16 KDimitry Bertaud
17 CSJérémie Porsan-Clemente
#PosztNév
18 CSYanis Ammour
19 CSSouleymane Camara
20 CSKeagan Dolly
21 KPKylian Kaiboue
22 KPKillian Sanson
23 KPFacundo Píriz
25 KPFlorent Mollet
26 VMorgan Poaty
27 VClément Vidal
29 KPAmir Adouyev
30 KJonathan Ligali
31 VNicolas Cozza
32 CSPetar Škuletić
40 KBenjamin Lecomte

Híres játékosok

Franciaország
Algéria

Argentína
  • José Luis Villareal
Armenia
  • Michel Der Zakarian
Benin
  • Laurent D'Jaffo
Bosznia Hercegovina
Brazília
Bulgária
  • Nikolay Todorov
Burkina Faso
Kamerun
Kolumbia
Elefántcsontpart
Horvátország

Guinea
  • Fodé Mansaré
Magyarország
Japán
  • Nozomi Hiroyama
Martinique
  • Ludovic Clément
Mayotte
  • Toifilou Maoulida
Marokkó
  • Mehdi Taouil
Hollandia
Lengyelország
  • Roman Kosecki
  • Jacek Ziober
Réunion
  • Bertrand Robert
Szenegál
Szerbia és Montenegró
  • Nenad Džodić
Togó
  • Robert Malm
Tunézia
Jugoszlávia

Edzők

  • Joseph Azema 1938–1939
  • Georges Kramer 1946–1948
  • Georges Winckelmans 1948–1950
  • Závodi István 1950–1951
  • Joszef Pepi Humpal 1951–1952
  • Luis Cazorro 1952–1953
  • Julien Darui 1953–1954
  • Marcel Tomazover 1954–1956
  • Závodi István 1956–1958
  • Hervé Mirouze 1958–1963
  • Louis Favre 1963–1968
  • Roger Rolhion 1968–1969
  • Marian Borowski 1969–1970
  • Hervé Mirouze 1970–1974
  • André Cristol 1974–1976
  • Louis Favre 1976
  • Robert Nouzaret 1976–1980
  • Kader Firoud és Jacques Bonnet 1980– 1982. január
  • Jacques Bonnet 1982. január–1983
  • Robert Nouzaret 1983–1985
  • Michel Mézy 1985–1987
  • Pierre Mosca 1987–1989
  • Aimé Jacquet 1989–1990. február
  • Michel Mézy 1990. február–1990
  • Henryk Kasperczak 1990–1992
  • Gérard Gili és Jean-Louis Gasset 1992–1994. november
  • Michel Mézy 1994. november–1998
  • Jean-Louis Gasset 1998–1999. november
  • Michel Mézy 1999. november – 2002. november
  • Gérard Bernardet 2002. november – 2004. február
  • Robert Nouzaret 2004. február – 2004. szeptember
  • Jean-François Domergue 2004. november – 2007. április
  • Rolland Courbis 2007. április – 2009. június
  • René Girard 2009. június –

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Montpellier Hérault Sport Club című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.