Merišće
Merišće (olaszul: Merischie) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bujéhoz tartozik.
| Merišće | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Buje |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Edi Andreašić |
| Irányítószám | 52462 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 47 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 26′ 38″, k. h. 13° 41′ 46″45.444000°N 13.696000°E, k. h. 13° 41′ 46″45.444000°N 13.696000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Merišće témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 16 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre, a Bujština területén, a szlovén határ közelében a Dragonja folyó völgye feletti magaslaton fekszik.
Története
A 16. és 17. században a tengerpartról és Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 211, 1910-ben 295 lakosa volt.
Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban újraalakították a történelmi Buje községet. 2011-ben 59 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, ezen belül főként szőlő, olajbogyó és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak.
Nevezetességei
A temetőben áll Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma. Egyhajós épület, bejárata előtt loggiával, homlokzata felett kétfülkés nyitott harangtoronnyal, melyben egy harang látható. Bejárata felett egy középkori dombormű van befalazva. A főoltár képe Jézus megkeresztelését ábrázolja, mellékoltárán egy Mária-szobor látható. Mennyezetképén a Lourdes-i jelenés van megfestve.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 211 | 223 | 251 | 247 | 247 | 295 | 540 | 287 | 388 | 242 | 199 | 116 | 100 | 92 | 101 | 59 |
További információk
- Buje város hivatalos oldala (horvátul)
- Buje turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
 | Ez a horvátországi településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |