Klanac (Gospić)

Gospićtól légvonalban 11 km-re közúton 13 km-re északnyugatra fekszik.

Ez a terület a 16. századig a bužinai zsupánsághoz tartozott, melynek székhelye a mai Aleksinica helyén állt Potornja vára volt. Potornjától keletre feküdt Gornje Žažično, mely a mai Klanac helyén állt. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. 1689-ben a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre 1690 nyarán mintegy ötven katolikus horvát és bunyevác család települt, akik eredetileg a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez, azon belül pedig a klanaci századhoz tartoztak. 1696-ban Sebastijan Glavinić zenggi püspök megemlíti, hogy Pazarište, Ostrovica és Hoteš alatt négy templomrom is található. Ezek közül az egyiknek megmaradtak a falai és boltozata, de nincsen tetőzete ami oltalmazná az esőtől és a hótól. Valószínűleg a betelepülő nép ezt építette újjá a 17. század végén plébániatemplomként. Franjo Bach krajinai kapitány az otocsáni ezred történetéről írott művében a Mária Mennybevétele plébániatemplom építését 1690-re teszi. Anyakönyveit 1715 óta vezetik. 1723-ban a templomnak már négy oltára volt. Az aleksinicai és a donje pazarištei templomok filiái voltak. A plébániának 1752-ben 1476 híve volt. A templom falán látható latin nyelvű tábla szerint 1837-ben újjáépítették. 1890-ben új oltárokat, szószéket és keresztelőmedencét kapott. A település első iskoláját 1834-ben nyitották meg. A katonai határőrvidék megszüntetése után 1873-ban a települést integrálták a polgári közigazgatásba. A község első székhelye ekkor Klanac lett, de a községközpontot 1893-ban Donje Pazarištére helyezték át. A falunak 1857-ben 762, 1910-ben 816 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka horvát volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 98 lakosa volt.

Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt plébániatemploma^[4] mai formájában 1837-ben épült a középkori eredetű, 1690-ben teljesen újjáépített templom átépítésével, klasszicista stílusban. Egyhajós épület, téglalap alaprajzú hajóval, keskeny, négyzet alakú szentéllyel, a szentélytől délre található sekrestyével és a főhomlokzat feletti harangtoronnyal. Azon kevés likai templomok egyike, amelyet nem pusztítottak el sem a második világháború, sem a horvátországi háború során. A templom falán tábla hirdeti, hogy ebben a templomban keresztelték meg 1823. május 23-án Ante Starčevićet „a haza atyját”. 1890-ben a templom új oltárokat, szószéket és keresztelőmedencét kapott.

Itt született 1784. április 18-án Šime Starčević, pap, nyelvész, aki arról nevezetes, hogy két horvát nyelvtankönyvet is írt “Nova ricsoslovica ilircska” és “Nova ricsoslovica ilircsko-franceska” címmel. Ő írta az első horvát nyelvű nyelvtankönyvet, de írt latinul, olaszul, franciául és németül is. Első nyelvtankönyvét 1812-ben Triesztben nyomtatták.

• Gospić város hivatalos oldala (horvátul)
• Gospić turisztikai irodájának honlapja^{[halott link]} (horvátul)
• Lika kronológiája (horvátul)

• Az udbinai plébánia honlapja (horvátul)
• A dr. Ante Starčević alapiskola honlapja (horvátul)