Keménfa

Keménfa Zala vármegye északi részén – Zala és Vas vármegye határának közelében- a megyeszékhely Zalaegerszegtől 20 km-re nyugatra, Körmendtől 22 km-re délre, Zalalövőtől 5 km-re keletre fekszik.A település a Zala folyó jobb partján, 150-200 méter magas észak-déli irányú dombok tövében fekszik. Keménfa gyönyörű természeti környezetben, Göcsej, az Őrség és a Hetés tájegységek találkozásánál található.

Amióta megvalósult a 86-os főút Zalalövőt elkerülő szakasza, azóta Keménfa erről az útról letérve érhető el a legegyszerűbben: a községbe vezető 74 139-es számú mellékút közvetlenül a Zalalövői völgyhíd déli hídfője előtt ágazik ki keleti irányban a főútból. Az elkerülő út átadása előtt a 7411-es útból Zalalövő budafai városrészében délkeletnek kiágazó, 2019-es állapot szerint 74 212-es számozást viselő út vezetett a településre, ezt a megközelítési útirányt azonban némileg megváltoztatta a 86-os elkerülőjének megépítése.

A települést közvetlenül nem érinti vasútvonal, azonban a szomszédos Zalalövő-Budafán 2 kilométer távolságban van vasúti megálló. A vasúttal párhuzamosan kerékpárút épült a régi vasútvonal helyén. Jelenleg Zalalövőtől Bagodig van kiépítve – de a bővítés folyamatos, a vasúti rekonstrukcióval együtt.

Keménfa első írásos említése 1371-ből való, Kemenfalau vagy Kemenfaua névalakban.^[3] A kemény közszóból származó személynévvel azonos. A Kemény családok közti birtokvita alapján feltételezhető, hogy a falu a Kemény családról kapta a nevét. A török hódoltság alatt elnéptelenedett a falu, még 1720-ban is lakatlan volt. A XVIII. század derekán újra benépesült.1778-ban a püspöki vizitációról szóló jelentésben mint Keménfa praedium szerepelt, mely Salomvár filiája; birtokosa a nemes Vizi család és a Horváth család; lélekszáma 134 fő, katolikus vallású volt.1900-ban 196-an, 1941-ben 286-an éltek itt. 1962-ben érte el a legnagyobb lélekszámot a község, akkor meghaladta a lakosság a 300 főt.1936-ban létesült a Római Katolikus Elemi Népiskola.Az ivóvíz vezeték 1986-ban épült ki az egész településen, a kábeltévé hálózat 1992-ben készült el, a szennyvízcsatorna és a minden lakást érintő telefonhálózat 1995-ben létesült. 1999-ben gázhálózat beruházására került sor. Az egész településen elérhető a széles sávú internet. A település így teljes infrastruktúrával rendelkezik.

• 1990–1994: Gyarmati Miklós (független)^[4]
• 1994–1998: Gyarmati Miklós (független)^[5]
• 1998–2002: Németh Tibor (független)^[6]
• 2002–2006: Németh Tibor (független)^[7]
• 2006–2009: Németh Tibor (független)^[8]
• 2010–2010: Dervalicsné Horváth Sarolta (független)^[9]
• 2010–2014: Könczöl György Gábor (független)^[10]
• 2014–2019: Cser Gábor (független)^[11]
• 2019-től: Cser Gábor (független)^[1]
• 2024– :

A településen 2010. március 7-én időközi polgármester-választást kellett tartani,^[9] mert az előző faluvezetőnek megszűnt a polgármesteri jogállása, egy, a tisztséggel összefüggő bűncselekmény miatt.^[12] Németh Tibort a bíróság 2009 októberében – egy híd újjáépítése kapcsán – bűnösnek mondta ki, jogosulatlan gazdasági előny megszerzésében és közokirat-hamisításban, ami miatt jogerősen pénzbüntetésre ítélte.^[13] Az időközi választáson ettől függetlenül lehet, hogy elindulhatott volna, de nem állt rajtvonalhoz;^[9] posztját a választás eredményeként az addigi alpolgármester szerezte meg.^[13]

• Szent István-szobor^[14]
• Templom

1922. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén, a kápolnát felszentelték az említett szent tiszteletére. A felszentelési ceremóniát Mindszenty József zalaegerszegi apát és Csoknay Ernő salomvári plébános végezte.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 81,1%, cigány 17%. A lakosok 80,2%-a római katolikusnak vallotta magát (11% nem nyilatkozott).^[15]