Kazal László

Budán, a Kruspér u. 5. szám alatt született. Egy testvére volt, Kazal Gábor. Édesapja a Földművelésügyi Minisztériumban volt hivatalnok, az első világháború kezdetekor besorozták és 1917-ben elesett. Édesanyja egy kis vendéglőt nyitott és ennek szerény jövedelméből tartotta fenn a családot.

Kazal László rosszul tanult. Később maga mesélte el, hogy a második osztályban 12 tárgyból bukott és csak testnevelésből és énekből ment át. A bukás után édesanyja nem tudta tovább fizetni az iskoláztatását, így kimaradt és újságkihordónak állt, később egy divatkereskedésben lett kifutófiú, majd borfiú, még később borpincér a Gellért Szállóban. Innen elbocsátották, mert visszafeleselt a főpincérnek. Évekkel később a Barta és Társa Elektromos Műveknél dolgozott, ahová már azért szegődött, hogy színésznek tanulhasson. Esténként, munka után Rákosi Szidi színiakadémiájára kezdett el járni, amit 1929-ben végzett el.

Már tanulmányai kezdetén színpadon játszhatott, egy operettben statisztált a Király Színházban. A színiiskola után a Bethlen téri színházban lépett fel. Később Miskolcon jutott segédszínészi álláshoz. Táncos bonviván szerepeket kapott és eljátszhatta Ádám szerepét is Az ember tragédiájában, de miután összeverekedett az ügyelővel, elbocsátották. Küszködve jutott újra álláshoz Csongrádon, ahol komolyan vették és két év alatt rengeteg szerepet játszott el.

1936-tól egy beugró szerep eljátszása után (Bársony Rózsival és Latabár Kálmánnal) Budapesten lett szabadúszó. Állandó szerződést a siker ellenére sem kapott, ezért mellékállásokból kellett fenntartania magát: nyakkendőket készített, dzsesszdobos volt, parkett-táncos és bárénekes. Egy énekes szereplése láttán fedezték fel és az 1930-as évek második felére ismert slágerénekes lett. Fellépései megszaporodtak a színpadon is. 1938-ban a Tonalit Gramophon Rt. hivatásos gramofon-énekese lett. Az 1940-es évek elején egy időre Nagykőrösre költözött, zenés-műsoros esteket adott vidéken és a fővárosban is. 1943 elején a fővárosi Komédia színpadon játszott. Később a Royal Varietéhez került, ezt azonban a német megszállók 1944. március 19-én bezárták és Kazal a besorozást elkerülendő a háború végéig bujkálni kényszerült, Budán.

Ennek ellentmond, hogy Tobak Tibor Pumák földön-égen című visszaemlékezésében arról ír, Kazal 1944 szeptemberében többször is fellépett a veszprémi Pannónia szállóban, ahol a 101. "Puma" vadászezred tagjai számára adott műsort. Bátyja, Kazal Tibor ugyanis szintén repülőtiszt volt, századosi rendfokozatban szolgált. Tobak szerint Kazal erősen ivott, az előadások után rendkívül ittas állapotba került. Később a "Pumaszállást" is felkereste, azaz a vadászpilóták szállását, ahol szintén italozott a pilótákkal, olyannyira, hogy még egy motorkerékpárhoz félretett üveg benzinbe is beleivott. Ennek fényében valószínű, hogy a sorozás elől való állítólagos bujkálása a háború után gyártott legenda volt, hogy az új rendszerben egykori üldözöttként, katonaszökevényként megfelelő kádernek tartsák.^[2]

A szovjetek bevonulása után először a Kamara Varietében kapott munkát, de emellett számos más színházban is fellépett, beleértve a Fővárosi Operettszínházat. 1949-ben a Magyar Néphadsereg Színházától kapott szerződést, a következő évben pedig a Vidám Színpadtól, ahol egészen haláláig, több mint negyed évszázadig játszott és egy ízben rendezett is.

Az 1950-es években főleg táncdalénekesként ismerték, slágereket és a politikusok követelte mozgalmi dalokat egyaránt énekelt. A televízió megjelenésével gyakran lépett fel kuplékkal, kabarészámokkal a képernyőn, ami tovább növelte népszerűségét: "a Kazal" generációk számára vált fogalommá.

Szívesen játszott volna "komoly" szerepeket is, a komikus szerep azonban ráragadt. Moldova György Légy szíves, Jeromos című darabjában 1962 szeptemberében mégis kapott egy komoly szerepet és alakítása emlékezetes volt.

1967 decemberében családjával Kertész Sándor meghívására Kanadába utazott, ahol nagy sikerrel fellépett a Torontói Művész Színház 10. születésnapi gálaestjén. 1969 decemberében visszatért ide és feleségével együtt ismét nagy sikerrel, zsúfolt nézőtér előtt a torontói Ryerson színházban lépett fel.

Utoljára a Salamon Bélára emlékező tévéműsorban szerepelt, ahol elmesélte, hogy amikor a már súlyos beteg Salamon Béla szerepét játszotta a Vidám Színpadon, egy este pizsamában megjelent a színházban Salamon, átvette a szerepet, majd hazament és meghalt. Az emlékműsor felvételét követően Kazal László is meghalt; a műsor adásba kerülését sem érte meg.

A táblázat adatai a Színház- és Filmművészeti Egyetem katalógusából, egy hanglemezkatalógusból,^[3] a grammofon online^[4] honlapról és az ISWC szolgáltatótól^[5] származnak.

• Hát ide figyelj, Lajos (vidám fox) Sipos - Rákosy, Durium zenekar, ének: Kazal László (DAC 44.266 5730-153) / Percenként mást akarsz (quick-step) ifj. Jahn - Rákosy, Durium zenekar, ének: Kazal László (DAC 44.266 5731-154/2)
• Ha gazdag leszek megint (fox) Márkus Alfréd - Halász Rudolf, Durium zenekar, ének: Kazal László (10 DAC 46.327 5324/2) / Egy kis történelem - Yes, my Darling (swing-fox) Pártos Jenő, Durium zenekar, ének: Kazal László (10 DAC 46.327 5323/2)

• Sosem ér rá (Garai - Bágya) / Dunaparti csónakházban (Kerekes - Szenes)
• Csoda gyors (Kőszegi P. - Ilniczky L.) / Hogyha engem megbecsülsz (Tibor Gy. - Tóth E.)
• Telefonkönyv-polka (EP 7298)

• Kazalkabaré (EPM 16697)

• Kazal László a PORT.hu-n (magyarul)
• Kazal László az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Szineszkonyvtar.hu életrajz
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Kazal László gramofonfelvételei a Gramofon Online-on