Karbonil-fluorid

Mérgező, szúrós szagú gáz, higroszkópossága miatt levegőn füstölög. Szerves oldószerekben (például benzolban, toluolban, klórbenzolban) jól oldódik. Vízben oldva gyorsan szén-dioxidra és hidrogén-fluoridra bomlik:

${\displaystyle \mathrm {COF_{2}+H_{2}O\longrightarrow CO_{2}+2\ HF} }$

Többnyire a fluorozott szénhidrogének – például trifluormetanol vagy tetrafluormetán – hőbomlása során keletkezik, ha víz is van jelen:

${\displaystyle \mathrm {CF_{4}+H_{2}O\longrightarrow COF_{2}+2\ HF} }$

Előállítható szén-monoxid és fluor reakciójával is:^[2]

${\displaystyle \mathrm {CO+F_{2}\longrightarrow COF_{2}} }$

Rövid idejű munkavégzés esetén megengedett koncentrációja 2 ppm. Víz jelenlétében nem stabil vegyület.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Carbonyl fluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.Ez a szócikk részben vagy egészben a Carbonylfluorid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.