Kaniža Gospićka
Kaniža Gospićka falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik.
| Kaniža Gospićka | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Gospić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53000 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 354 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 560 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 32′ 26″, k. h. 15° 20′ 59″, k. h. 15° 20′ 59″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Gospićtól 1 km-re nyugatra a Likai karsztmezőn, a Gospićról Karlobagra menő 25-ös számú főút mentén, a Bogdanica partján fekszik. Határában ömlik a Bogdanica a Novčicába.
Története
A török kiűzése után 1691-ben Marko Mesić a török kiűzésében oroszlánrészt vállaló katolikus pap horvátokat telepített ide. Az ő kezdeményezésére építették az akkori Bagon, a mai Karlobagon a kapucinus kolostort és a Szent József templomot is, ahol az első misét 1712. augusztus 22-én celebrálták. A karlobagi kapucinusok jelentős részt vállaltak a felszabadított területek evangelizációjában is. Ennek során a Gospić melletti Kanižán a Bogdanicán át vezető híd közelében a helybeli Ivan Čanić által 1720-ban adományozott földterületen III. Károly magyar király pénzügyi támogatásával hospitiumot, az átutazók elszállásolására szolgáló kolostori épületet létesítettek, amelyet 1721. július 12-én nyitottak meg. A hospitium egészen 1786-ig működött, amikor II. József magyar király a szerzetesrendek felszámolása során bezáratta. Később maradványaira egy emeletes épületet a gospići pénzügyi palotát építették fel. 1945. április 4-én a partizánok ebben az épületben rendezték be börtönüket és vallató központjukat ahol Dragutin Kukalj atya gospići plébános, neves teológiai író is mártírhalált szenvedett. 1957-ben a rossz emlékű épületet lebontották és helyén katonai létesítmények épültek. Ma új épület áll a helyén, melyben a megyei természetvédelmi szolgálat működik. 1845-ben kőhíd épült itt a Bogdanicán. A falunak 1857-ben 509, 1910-ben 827 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A falunak 2011-ben 395 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 509 | 695 | 745 | 838 | 1.010 | 827 | 1.062 | 957 | 607 | 597 | 586 | 538 | 547 | 581 | 438 | 395 |
Nevezetességei
A Bogdanicán át vezető kőhíd 1845-ben épült.
További információk
- Gospić város hivatalos oldala (horvátul)
- Gospić turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
- A Gospić-Zenggi Püspökség honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- Marko Šarić:Osmanski korijeni Gospića: nahija Novi u XVI. i XVII. Stoljeću. (horvátul)
