Kamalasíla

Dargyay, et al. (1977, 1998: p. 7) beszámol egy hagyományátadási vonalról, amelyen keresztül Indiából áthagyományozódott Tibetbe a Síla, a Szútrajána Buddha-vacsana és a hat Páramitá (főleg Nágárdzsuna mahájána tanításain keresztül) fordításait (a pandita ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy szanszkrit tudós):

793-ban Triszong Decen tibeti király azon a véleményen volt, hogy Mohejan, csan szerzetes, nem helyesen ismeri a dharmát (buddhista tanítások, ahogy a valóság van). Miután Mohejan támogatói hevesen tiltakoztak ez ellen, az uralkodó úgy döntött, hogy tartsanak egy nagyszabású vitaversenyt. Annak ellenére, hogy az eseményt a fővárostól távol található Szamje kolostorban tartották, úgy maradt fent az utókor számára, hogy „a lhászai tanácskozás”. Kamalasíla képviselte a vadzsrajána tanokat, Mohejan pedig a csan buddhizmus keleti-hegy tanait. A legtöbb tibeti forrás szerint Kamalasíla győzelmével végződött a verseny (sok kínai forrás szerint viszont Mohejan győzött),^[3] Mohejannak el kellett hagynia az ország területét, és királyi rendelet után a hirtelen megvilágosodásról szóló összes szöveget összegyűjtötték és elégették. A tibeti buddhizmus történetének sarkalatos pontja volt ez, hiszen ezután a késő indiai modellt követték és csak kevés kínai hatás szivárgott be az irányzatba.^[4]

Létezik egy csam tánc, amely a csöd tanításokkal kapcsolatosan elmeséli a lhászai tanácskozás történéseit. Mohejant általában sok gyermek gyűrűjében ábrázolják.^[5] A csöd a buddhizmus indiai és a kínai formája, ahogy a Himalájába érkezve felvette sajátos jegyeit.^[6]

Leegyszerűsítve a vadzsrajána a „fokozatossággal” (tibeti: rim gyisz 'dzsug pa, kínai: tun-vu), míg a csan a „közvetlennel” jellemezhető (tibeti: csig csar gyi 'dzsug pa; kínai: csian-vu).^[7] Ez természetesen csak abban a történelmi szövegkörnyezetben értelmezhető, amely Kamalasíla és Mohejan vitájára vonatkozik.

A tibeti kulturális hagyományok szerint Kamalasíla a megvilágosodáshoz vezető fokozatos utat hirdette, míg Mohejan úgy vélte, hogy a tudat azonnali módon is elérheti a megvilágosodást. A vita történelmi tényét kétségbe vonta Tucci & Heissig (1970),^[8] Gomez (1983)^[9] és Ruegg (1992).^[10] Ez azonban nem csökkenti a jelentőségét a tibeti vallás és kultúra meghatározásában.^[7]

Kamalasíla három szövegének is az a címe, hogy Bhávanákrama (A meditáció szakaszai), amely Aszanga jógácsára hagyományát foglalja össze, illetve arra építkezik, főleg a meditációs gyakorlat és a mentális kultiváció (bhávaná) aspektusaira vonatkozóan.^[11] Az első kötetet lefordították klasszikus kínai nyelvre.^[12]

(szanszkrit: Madhjamálamkára-pandzsika, wylie: dbu ma rgyan gyi dka' 'grel)
Szövegmagyarázat a nehéz pontokhoz (szanszkrit: Madhjamálamkára-pandzsika, Wylie: dbu ma rgyan gyi dka' 'grel)

A közép megvilágítása (szanszkrit: Madhjamálamkára, wylie: dbu ma snang ba)

• Nágárdzsuna
• Bhávanákrama

• The Tibetan Text of the Second Bhāvanākrama. Goshima Kiyotaka (1983) 
• Kamalaśīla. Bhāvanākramaḥ: Tibetan version, Sanskrit restoration and Hindi translation. Central Inst. of Higher Tibetan studies (1997) 
• Kamalaśīla. Bhāvanākrama of Kamalaśila: Transl. Into English by Parmananda Sharma. Aditya Prakashan (1997). ISBN 978-81-86471-15-9 
• Kamalaśīla. The Stages of Meditation: Bhāvanākrama II. Middle volume. Deer Park Books (1998) 
• Shūki Yoshimura. Tibetan Buddhistology: Introductory notes: Bhāvanākrama. Research Society for the Eastern Sacred Books, Ryukoku University (1953) 
• Kamalaśīla. Kamalashila: The Stages of Meditation, Bhavanakrama II (online text). Dharma Teachings Project (2007) 

• Hanson-Barber, A. W.. 'No-Thought' in Pao-T'ang Ch'an and Early Ati-Yoga, 61–73. o. (1985) 
• Tucci, G. and Heissig, W. (1970). Die Religionen Tibets und der Mongolei. Stuttgart
• Yamaguchi, Zuihō. The Core Elements of Indian Buddhism Introduced into Tibet'. In: Jamie Hubbard and Paul L. Swanson (szerk.), Pruning the Bodhi Tree: The Storm over Critical Buddhism. University of Hawai'i Press (197). ISBN 978-0-8248-1949-1