Judik Etel
Judik Etel, Karinthy Frigyesné, született Judik Etelka Franciska (Hódmezővásárhely, 1885. december 3.[2] – Budapest, 1918. október 17.)[3] színésznő. Karinthy Frigyes első felesége. Beceneve: Boga.
Judik Etel | |
![]() | |
Született | 1885. december 3.[1] Hódmezővásárhely[1] |
Elhunyt | 1918. október 17. (32 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa |
|
Gyermekei | Karinthy Gábor |
Szülei | Judik Etelka |
Foglalkozása | színész |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1903) |
Halál oka | spanyolnátha |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (40-1-77) |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1903–1912, 1917 |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Judik Etel témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
Anyja Judik Etelka. Első férje Bakics János (Laki Bakics) magánhivatalnok volt, akitől két fia született (György és Gábor).[4][5] Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiát 1903-ban végezte el. 1906–07-ben a Thália Társaság tagja volt.
1907-ben itt látta először Karinthy Frigyes. 1908 és 1910 között a Bonbonnière Cabaret, 1912-ben Bárdos Artúr Új Színpadának társulatában szerepelt. Karinthyval 1910-ben vált komolyabbá a kapcsolata. 1912-ben Berlinbe szöktek, ahol fél évig éltek. Judik Etel 1913-ban elvált, gyermekeit férjének ítélte a bíróság.
1914. szeptember 17-én, Budapest VIII. kerületében kötött házasságot Karinthy Frigyessel.[6] Ez év december 14-én megszületett a fiuk, Gábor.
Öt év szünet után, 1917-ben lépett fel ismét, Feld Irén társulatában, a Budai Színkörben. 1918. október 17-én a spanyolnáthajárvány áldozata lett.
Főbb szerepei
Jegyzetek
Források
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Czeizel Endre – Erős Erika: Számadás a tálentomról. Corvina Kiadó, Budapest, 1995. 43-48. o. ISBN 963-13-4071-6
További információk
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-