Johann Jakob Walther
Johann Jakob Walther (Witterda, 1650 – Mainz, 1717. november 2.) német hegedűművész és zeneszerző. Heinrich Ignaz Franz Biber és Johann Paul von Westhoff mellett őt tartják a 17. század egyik legjelentősebb hegedűművészének. Munkássága hatással volt Johann Sebastian Bachra.[3]
| Johann Jakob Walther | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1650 Witterda[1] |
| Származás | német |
| Elhunyt | 1717. november 2. (66–67 évesen) Mainz[2] |
| Pályafutás | |
| Aktív évek | 1670?–? |
| Hangszer | hegedű |
| Tevékenység | hegedűművész koncertmester zeneszerző |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
Néhány hivatalos iraton és tizenkét fennmaradt levelén[4] kívül Walther életéről mindössze két forrás áll rendelkezésünkre: a hasonló nevű, de vele rokonságban nem álló Johann Gottfried Walther szerkesztette Musikalischen Lexikon (Lipcse, 1732) és az Ernst Ludwig Gerber által jegyzett Neues historisch-biographisches Lexikon der Tonkünstler szócikkei.[4]
Ezek szerint az Erfurt melletti Witterdában született 1650-ben. A templomi anyakönyvek arról tanúskodnak, hogy több testvére is volt. Már gyermekkorában hegedülni tanult egy lengyeltől, akinek a házában szolgálóként dolgozott. Korai éveiről, tanulmányairól semmi továbbit nem tudunk.[4]
1670-től három évig Olaszországban volt, előbb rövid ideig Rómában az Orsini-család alkalmazásában dolgozott, majd III. Cosimo de’ Medici zenekarának hegedűse volt Firenzében. Olaszországban írta első ismert műveit, amelyeket később Scherzi da Violino solo con il basso continuo címen adott ki.[4]
1674-től II. János György szász választófejedelem drezdai udvarának koncertmestere volt. Korabeli dokumentum szerint „az újonnan felfogadott hegedűs, Johann Jakob Walther egy »symphoniát« játszott vecsernye idején, újév napján, 1674-ben”.[4] Fizetése meglehetősen magas volt, 700 tallér – a nála nem sokkal fiatalabb és hozzá hasonlóan elismert Westhoff hasonló pozícióban csak 150 tallért keresett.[4]
A fejedelem 1680-as halála után fia, III. János György került hatalomra, aki azonnal visszafogta a kincstár kulturális kiadásait. Walther a mainzi érseki udvarba került, ahol kanonok lett, és a Szentszékkel való kapcsolattartásért felelős titkári pozíciót töltötte be Anselm Franz von Ingelheim érsek, választófejedelem alatt. Zenészként ekkor nem foglalkoztatták, de továbbra is alkotott: valószínűleg itt írta másik ismert gyűjteménye, a Hortulus Chelicus műveit.[4][5]
Walthernek Mainz kormányzati negyedében, a Löhrstrassén volt egy háza, valamint az akkor a választófejedelemséghez tartozó, ma bajorországi Weilbachban volt egy malma a hozzá tartozó birtokkal.[4]
Walther már egy 1711-es levelében rossz egészségéről panaszkodott. Hatvanhét éves korában, 1717. november 2-án Mainzban hunyt el.[4]
Művei
Negyven műve ismert, amelyek két kötetben jelentek meg. Olaszországban írt alkotásait Scherzi da Violino solo con il basso continuo címen 1676-ban Németországban (Lipcse és Frankfurt) adta ki II. János Györgynek ajánlva, akinek a gyűjtemény olyannyira elnyerte a tetszését, hogy piros bársonyba kötött példányokat ajándékozgatott belőle. A Scherzi második kiadását 1687-ben jelentette meg a mainzi Ludwig Bourgeat.[4] A következő évben a szintén mainzi N. Pecoul egy harmadik kiadást is elkészített.[4]
Az 1688-ban Ludwig Bourgeat által kiadott zeneileg változatosabb Hortulus Chelicus 28 darabja valószínűleg Mainzban született.[4] A gyűjtemény második kiadása ugyanennél a kiadónál jelent meg 1694-ben Hortulus chelicus, das ist: wohlgepflantzter violinischer Lust-Garten címen.[4][6] Walther korabeli népszerűségét mutatja, hogy csak egy évvel később ezt a gyűjteményét is újra megjelentették.[4]
