Intel Core

Bővebben: Továbbfejlesztett Pentium M (mikroarchitektúra)

A Core márkanév eredetileg azokra az Intel 32 bites mobil kétmagos (dual-core) x86 mikroprocesszoraira vonatkozott, amelyek a Pentium M márkájú processzorok származékai.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az Intel Core Duo^[2] (termékkódja 80539) két magot tartalmaz egy lapkán, a két mag közösen osztozik egy 2 MB méretű L2 gyorsítótáron, és egy arbiter sín vezérli a hozzáférést az L2 gyorsítótárhoz és az FSB-hez.

Az Intel Core Solo^[3] (termékkódja 80538) ugyanazt a fajta kétmagos lapkát alkalmazza, mint a Core Duo, azonban csak egy aktív maggal rendelkezik. Igény szerint az Intel egyszerűen képes letiltani az egyik magot, hogy a csipet a Core Solo árfekvésében árulja – ez kevesebb erőfeszítést igényelt, mint beindítani és fenntartani egy újabb, fizikailag egy magot tartalmazó CPU termelését. Az Intel előzőleg már alkalmazta ezt a stratégiát a Intel 80486-os processzorok gyártásánál, ahol a 486SX CPU-k gyakorlatilag 486DX CPU-ként készültek, csak letiltották bennük az FPU működését.

Bővebben: Nehalem (mikroarchitektúra)

A Nehalem mikroarchitektúra kibocsátásával 2008 novemberében^[4] az Intel egy új elnevezési rendszert vezetett be a Core processzorok számára. Ebben három változat szerepelt, a Core i3, a Core i5 és a Core i7, de ezek a nevek már nem felelnek meg konkrét műszaki tulajdonságoknak, mint pl. a magok száma. Ehelyett a márka három minőségi szintre lett osztva, ahol az i3 az alacsony szintű, az i5 a középkategóriás, az i7 pedig a felsőkategóriás teljesítménycsoportot jelöli,^[5] amely megfelel a három, négy és öt csillagos jelölésnek az Intel processzorosztályozási rendszerében,^[6] ahol az egy csillagot a belépő szintű Celeron, a két csillagot pedig a Pentium processzorok kapták.^[7] A Nehalem alapú processzorok közös jellemzői közé tartozik az integrált DDR memóriavezérlő, valamint a processzorba integrált QuickPath Interconnect vagy PCI Express és a Direct Media Interface sínek, felváltva a korábbi Core processzorokban alkalmazott, kiöregedett négyszeres pumpálású front-side bus-t. Ezek a processzorok 256 KB L2 gyorsítótárat tartalmaznak magonként, és legfeljebb 12 MB megosztott L3 gyorsítótárat. Az új I/O kapcsolatrendszer miatt a korábbi generációs csipkészletek és alaplapok már nem használhatók a Nehalem alapú processzorokkal.

Az Intel a Core i3 márkát a teljesítményskála alsó részén elhelyezkedő új Intel processzorok csoportjának szánta, a Core 2 márka visszavonulását követően.^[8][9]

Az első Core i3 processzorok 2010. január 7-én jelentek meg.^[10]

Az első Nehalem-alapú Core i3 a Clarkdale processzoron alapult, integrált GPU-val és a két maggal rendelkezett.^[11] Ugyanez a processzor rendelkezésre áll a Core i5 és a Pentium családokban is, kissé eltérő konfigurációkban.

A Core i3-3xxM processzorok az Arrandale processzoron alapulnak, amely a Clarkdale asztali processzor mobil változata. Ezek hasonlítanak a Core i5-4xx sorozatra, csak alacsonyabb órajelen futnak és hiányzik belőlük a Turbo Boost.^[12] Egy Intel GY.I.K. szerint nem támogatják az ECC memóriát.^[13] A Supermicro alaplapgyártó információi szerint ha egy Core i3 processzort szerver platform csipkészlettel – ilyenek pl. az Intel 3400/3420/3450 – együtt használnak, akkor a CPU támogatja az ECC-t (error-correcting code, hibajavító kód) UDIMM típusú memóriáknál.^[14] A kérdésre válaszként az Intel megerősítette, hogy bár az Intel 5 sorozatú csipkészlet csak nem-ECC memóriákat támogat a Core i5 vagy i3 processzorok mellett, azonban ha ezeket a processzorokat 3400 sorozatú csipkészlettel együtt alkalmazzák, akkor képesek az ECC memóriák ECC funkciójának kihasználására.^[15] Más alaplapgyártó cégek egyes alaplap-típusai szintén támogatják az ECC használatát az Intel Core ix processzoraival, erre egy példa az Asus P8B WS alaplap, bár ez sem támogatja az ECC memóriát a Windows operációs rendszer nem-szerver kiadásaiban (tehát az asztali Windows 7, Vista és XP változatokban csak nem-ECC memória használható az adott alaplap-processzor kombinációval).^[16]

* TDP: thermal design power; a tipikus fogyasztást jellemző érték, amelyre a hűtést méretezik

Az első Nehalem mikroarchitektúrára épülő Core i5 processzort 2009. szeptember 8-án mutatták be – a korábban (már 2008-ban) megjelent Core i7 típus, a Lynnfield mag hétköznapi, általános használatra tervezett változataként.^[17][18] A Lynnfield magos i5 processzorok 8 MiB L3 gyorsítótárral rendelkeznek, van bennük egy 2,5 GT/s teljesítményű DMI sín, támogatják a kétcsatornás DDR3-800/1066/1333 memória használatát és a Hyper-threading ki van bennük kapcsolva. Ugyanezeket a processzorokat más néven is forgalomba hozták, melynek során egyes jellemzőiket gyártáskor engedélyezték ill. bekapcsolták (mint pl. Hyper-threading és különböző órajelfrekvenciák), ezek a kis mértékben megváltoztatott processzorok alkották a Core i7-8xx és Xeon 3400-as processzor-sorozatokat – amelyeket azonban nem szabad összetéveszteni a Bloomfield magot alkalmazó, csúcskategóriás Core i7-9xx és Xeon 3500-as processzorsorozatokkal.

A Core i5-5xx mobil processzorok az Arrandale nevet kapták és a 32 nm-es Westmere mikroarchitektúrán alapulnak, ami nem más, mint a Nehalem mikroarchitektúra kisebb csíkszélességű, „zsugorított” változata. Az Arrandale processzorok már integrált grafikai képességekkel is el vannak látva, azonban csak két magot tartalmaznak. Az Arrandale csipek 2010 januárjában jelentek meg, a Core i7-6xx és Core i3-3xx sorozatú processzorokban. A Core i5-5xx sorozat processzorai egy csökkentett, 3 MB méretű L3 gyorsítótárat kaptak, míg a Core i5-6xx sorozat a teljes gyorsítótárat kihasználja, a Core i3-3xx sorozat pedig nem rendelkezik Turbo Boost támogatással.^[19] A Clarkdale processzort, az Arrandale asztali változatát a Core i5-6xx márkaneveken forgalmazzák, emellett a kapcsolódó Core i3 és Pentium márkák alatt is. Ezekben be van kapcsolva a Hyper-Threading és a teljes 4 MB méretű L3 gyorsítótárat kihasználják.^[20]

Az Intel közleményei szerint „a Core i5 sorozatú asztali processzorok és asztali alaplapok jellemzően nem támogatják az ECC memória használatát”,^[21] azonban a Core i3 részleges ECC támogatására vonatkozó információ a Core i5 és i7 sorozatra is érvényes.^[22]

Az Intel Core i5-6xx és i3-5xx sorozatú processzorokról részletes elemzés olvasható a Prohardver portálon.^[24][25]

Az Intel Core i7 Intel márkanév számos asztali és laptopokba szánt 64 bites x86-64 processzorra vonatkozik, amelyek vegyesen a Nehalem, Westmere, Sandy Bridge és Ivy Bridge mikroarchitektúrákra épülnek. A Core i7 márka az üzleti és a nagy teljesítményt igénylő, csúcskategóriás felhasználói piacot célozza, mind az asztali, mind a laptop gépek területén,^[26] és elkülönül a Core i3 (belépőszintű felhasználói), Core i5 (középszintű felhasználói) és Xeon (szerverek és munkaállomások) márkáktól.

Az Intel a Core i7 nevet a Bloomfield négymagos (quad-core) processzorral együtt jelentette meg, 2008 vége táján.^{[27][28][29][30]} 2009-ben az új Core i7 modellek a Lynnfield asztali négymagos processzoron alapultak, ehhez a vonalhoz csatlakoztak később a Clarksfield négymagos mobilprocesszorok,^[31] majd az Arrandale kétmagos processzorok 2010 januárájában. A Core sorozat első hatmagos processzora a 2010. március 16-án megjelent Gulftown processzor volt. A közönséges Core i7 és az Extreme Edition is öt csillaggal szerepelt az Intel processzorosztályozó listáján (Intel Processor Rating). 2011 januárjában az Intel kibocsátotta a Core i7 processzorok második generációját, amelynek tagjai szintén öt csillaggal szerepelnek az említett listán. Ez a második generáció eleinte a „Sandy Bridge” magon alapult, amelyet 2012 áprilisában felváltott az „Ivy Bridge”.

A márka első három mikroarchitektúra-generációjában a Core i7 család különböző tagjai két külön rendszerszintű architektúrát használtak, így két különböző tokozással jelentek meg (pl. LGA 1156 és LGA 1366 a Nehalem esetén). Mindegyik generációban a legmagasabb teljesítményű Core i7 processzorok ugyanazt a foglalatot és QPI-alapú architektúrát kapták, mint a kisteljesítményű azonos generációjú Xeon processzorok, míg az alacsonyabb teljesítményű Core i7 processzorok a Core i5 processzorokéval megegyező csatlakozót és PCIe/DMI/FDI (sín)felépítést kaptak.

A „Core i7” az Intel Core 2 márkanév utódja.^{[32][33][34][35]} Az Intel azt állítja, hogy a Core i7 gyűjtőnév a vásárlókat segíti a processzorválasztásban, mivel a jövőben újabb Nehalem-alapú termékek jelennek meg.^[36]

Bővebben: Sandy Bridge (mikroarchitektúra)

2011 elején az Intel egy új mikroarchitektúrát mutatott be: a Sandy Bridge-et. Miközben a cég megtartotta az összes Nehalem-en alapuló termékét, beleértve a Core i3/i5/i7-et is, újabb modellszámokat vezetett be. A Sandy Bridge mikroarchitektúrájú processzorok első készletében két- és négymagos változatok voltak, mindegyikben egyetlen 32 nm-es csíkszélességű lapkán kerültek kialakításra a CPU és GPU magok, az előző mikroarchitektúráktól eltérően. A Sandy Bridge mikroarchitektúrájú Core i3/i5/i7 processzorok négyjegyű modellszámot kapnak. A mobil verziónál a thermal design power értékét már nem lehet meghatározni a CPU-szám utótagjából. A Sandy Bridge-dzsel kezdve az Intel elvetette azt a gyakorlatot, hogy a processzorok száma, foglalat vagy a tervezett felhasználás alapján határozza meg a processzorok kódneveit; ezek a processzorok ugyanazt a kódnevet kapják, mint a mikroarchitektúra.

Az Ivy Bridge a Sandy Bridge mikroarchitektúra 22 nm-es csíkszélességű, háromkapus („3D”) tranzisztorokkal felépített kicsinyített méretű változata, amelyet 2012 áprilisában vezettek be.

2011. január 20-án jelent meg a Core i3-2xxx vonal, amelybe asztali és mobil processzorok tartoznak, és ez a 2010-es „Clarkdale” Core i3-5xx és „Arrandale” Core i3-3xxM modellek helyettesítője, amely az új mikroarchitektúrán alapul.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az Ivy Bridge-alapú Core-i3-3xxx vonal egy kisebb javítása a 22 nm-es csíkszélesszégű technológiának és jobb grafikai képességekkel rendelkezik.

2011 januárjában a 2011-es CES-en mutatta be az Intel az új négymagos, „Sandy Bridge” mikroarchitektúrájú Core i5 processzorait. Az újabb kétmagos mobil és asztali processzorok 2011 februárjában érkeztek.

A Core i5-2xxx asztali gépekbe szánt processzor termékvonalában leginkább négymagos processzorok találhatók, a kétmagos Core i5-2390T kivételével, integrált grafikai egységet is tartalmaznak, a korábbi Core i5-6xx és Core i5-7xx termékvonalak jellemzőit kombinálva. A négyjegyű modellszám után álló utótag a szabad szorzót (K), alacsony fogyasztást (S) és az ultra-alacsony fogyasztást (T) jelöli.

Az asztali CPU-k itt mind négy nem-SMT magot tartalmaznak (mint az i5-750), a i5-2390T kivételével. A DMI sín sebessége 5 GT/s.

A mobil Core i5-2xxxM processzorok mind kétmagosak, mint az előző Core i5-5xxM sorozat és rendelkeznek a termékvonal a jellemzőivel.

A Core i7 márka továbbra is az Intel asztali és mobil processzorainak csúcskategóriája, a Sandy Bridge modellekben a legnagyobb méretű L3 gyorsítótárral és a legmagasabb órajelfrekvenciával. A legtöbb i7 modell nagyon hasonló a kisebb Core i5-ös testvéréhez. A négymagos mobil Core i7-2xxxQM/XM processzorok követik az előző „Clarksfield” Core i7-xxxQM/XM processzorokat, de ezekben már megtalálható az integrált grafikai egység.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Intel Core című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Intel Core című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Intel Core i3 témájú médiaállományokat.

A Wikimédia Commons tartalmaz Intel Core i5 témájú médiaállományokat.

A Wikimédia Commons tartalmaz Intel Core i7 témájú médiaállományokat.

• Processor comparison table (Intel) (Adobe Flash Player szükséges)
• Intel Core technical specifications
• CPU Database (TechPowerUp)
• Intel Core Duo (Yonah) Performance Preview - Part II (Anandtech)
• Intel Core i7-3960X CPU Performance Comparison
• Intel Centrino Duo Mobile Technology papers (Intel)

• Centrino
• Pentium
• Xeon
• Celeron
• Intel Core 2

Ez a hardverrel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!