Il–96
Az Iljusin Il–96 (oroszul: Илью́шин Ил-96) orosz nagy hatótávolságú, szélestörzsű, négyhajtóműves utasszállító repülőgép, amelyet a szovjet Iljusin repülőgéptervező-iroda tervezett és az orosz Voronyezsi Repülőgépgyár gyárt. 1992 óta van sorozatgyártásban.[1]
| Il–96 | |
.jpg) | |
| Funkció | utasszállító repülőgép |
| Gyártó | Voronezh Aircraft Production Association |
| Tervező | Genrih Vasziljevics Novozsilov |
| Sorozatgyártás | 1992-től |
| Gyártási darabszám | 27 (2008 decemberéig) |
| Ár | 40–50 millió USD |
| Fő üzemeltetők | Oroszország, Kuba |
| Első felszállás | 1988. szeptember 28. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Il–96 témájú médiaállományokat. | |
A típust a Szovjetunió első szélestörzsű utasszállító repülőgépe, az Il–86-os utódaként fejlesztették ki. Az Il–96-os annál rövidebb, megnövelt hatótávolságú és új technikával van felszerelve: szárnyprofilja szuperkritikus, a szárnyak végén wingletek találhatók, pilótafülkéjében a műszereket képernyők helyettesítik és fly-by-wire repülésvezérlő rendszerrel is rendelkezik.[1]
Az Il–96-ost szerkezetét tekintve négy főbb altípussal vezették be, ezek az Il–96–300-as, az Il–96M/T és az IL–96–400-as. Az Il–96–300, az Il–96M és az Il-96–400 utasszállító gépek, míg az Il-96T teherváltozat. Az első altípust, a 262 utas befogadására képes Il–96–300-ast 1985-ben jelentették be és 1993-ban állt menetrend szerinti forgalomba. A 312 utast szállítani képes, nyugati avionikával és hajtóművekkel felszerelt Il–96M-et 1993 jelentették be és 2000-ben szállították le az első megrendelőhöz. Az Il–96–400-ast jelenleg is fejlesztik, bár VIP- és teheralváltozata már szolgálatban áll.[1]
Az Aeroflot állította először szolgálatba, menetrend szerinti forgalomban jelenleg csak a Cubana de Aviaciónnál áll. Ezenfelül az orosz állam is használja.[1]
Története
Már az alapvetően a belföldi járatokra szánt közepes hatótávolságú Il–86 tervezése során elkezdődött egy nagyobb hatótávolságú, Il–86D jelű változat kialakítását célzó tanulmányok elkészítése. 1978-ban az Il–86D-hez összegyűjtött adatok alapján kezdték el az Il–96 tervezését, amely nem csak hatótávolságban múlja felül az Il–86-t, de jelentősen javítottak a gép technológiai színvonalán, több szerkezeti eleme kompozit műanyagból készült. A gép törzse rövidebb lett, az utaslétszámot csökkentették. A fejlesztőmunka 1983-ban kapott nagyobb lendületet, amikorra elkészült a gazdaságosabb üzemű PSZ–90 turbóventilátoros gázturbinás sugárhajtómű, amellyel biztosítható volt a nagy hatótávolság elérése.
Az időközben Il–96–300 típusjelzést kapott repülőgép első repülésére 1988. szeptember 28-án került sor. A légialkalmassági bizonyítványát pedig 1992-ben kapta meg a típus. Az Aeroflot a következő évben, 1993-ban állította szolgálatba.
A típusból 1988-tól a Voronyezsi Repülőgépgyár eddig összesen 19 db-ot készített. A sorozatgyártása azonban csak 1992 óta folyik. A gyártott gépekből 17 db az Il–96–300 változat, további egy-egy példány (prototípus) készült az Il–96M és az Il–96T változatból. Egy gép ára kialakítástól függően kb. 40–50 millió USD.
Alkalmazása
Jelenleg az Il–96–300, az Il–96M és az Il–96T változat áll szolgálatban. Oroszországban 14 db üzemel az Il–96-300-asból, ebből 6 db az Aeroflotnál, két példány elnöki gépként áll szolgálatban, a többi kisebb légitársaságoknál üzemel. Egyetlen külföldi alkalmazója a kubai Cubana de Aviación légitársaság, amely 2 db-ot üzemeltet. Az Il–96M-ből 8 üzemel, 4 az Aeroflotnál és 4 az Iljusinnál. Az Il–96T-ből 2 üzemel, 1 az Aeroflotnál és 1 az Iljusinnál szolgál. Orosz és külföldi légitársaságoknak több példányra van megrendelése, ezek egy része már az újabb, Il–96–400-as változatra vonatkozik.
A repülőgéppel ez idáig baleset nem fordult elő. 2005 augusztusában a futóműveknél felmerült problémák miatt rendeltek el felszállási tilalmat a típusra, amelyet 42 nap után feloldottak.
Szerkezeti kialakítása
Felépítése nagyrészt megegyezik az Il–86-éval, de törzse annál 5,5 m-rel rövidebb. A szárny profilja szuperkritikus kialakítású, a legújabb aerodinamikai kutatások alapján a szárnyvégeken kis toldatok, wingletek helyezkednek el. Irányítása teljesen elektronikus, fly-by-wire rendszerű. Avionikai berendezései teljes egészében orosz gyártmányúak, a gép megfelel az európai és észak-amerikai repülési útvonalak előírásainak (RNP–1), valamint az ICAO CAT IIIA normáknak. A pilótafülkében a repülési információkat 6 db nagyméretű színes LCD-monitor jeleníti meg. Tehetetlenségi navigációs berendezéssel, és műholdas kommunikációhoz szükséges rendszerekkel is fel van szerelve. A nagyfokú automatizáltsága miatt a többi modern utasszállítóhoz hasonlóan csak kétfős személyzetet igényel.
Típusváltozatok
Il–96–300
Az Il–96 alaptípusa, amelyet PSZ–90A hajtóművekkel szereltek fel, 295 fő szállítására alkalmas. Ebből a változatból készült a legtöbb és jelenleg egyedül ezt a változatot használja az Aeroflot. 1988. szeptember 28-án repült először és 1993-ban állt szolgálatba az Aeroflotnál.
Il–96–300PU
Az Il–96–300 elnöki különgéppé és repülő vezetési ponttá átalakított speciális változata (PU – punkt upravlenyija /ункт управления/, vezetési pont). Négy példány készült belőle, melyek az RA–96012, valamint az RA–96016 és a RA-96021 lajstromjelet viselik, további kettő darab emndelés alatt. Repülési tulajdonságai megegyeznek az alapváltozatéval, de megnövelték a hatótávolságát. Speciális kommunikációs rendszerekkel szerelték fel, amely biztosítja az orosz fegyveres erők vezetésével való kapcsolattartást. Mindhárom gép a Vnukovói repülőtéren állomásozik.
Il–96NK
Il–96M
Az első olyan orosz utasszállító volt, amelyet nyugati avionikai berendezésekkel és hajtóművel (Pratt & Whitney PW2337) szereltek fel.
Il–96T
Az Il–96M teherszállító változata. Egy prototípus készült belőle (RA–96101), sorozatban nem gyártották. Az Il–96T Oroszország legnagyobb civil teherszállítója, de csak az Iljusin színeiben[forrás?] repült. Az 1997-es és 1999-es Le Bourget-i légiszalonon még Il–96T jelzéssel repült az RA–96101 lajstromú gép, azonban később meghosszabbított törzzsel, Il–96–400T jelzéssel repült az Atlant-Szojuz (még 2007-ben), majd napjainkban (2011-2012) a Polet Airlines színeiben.
Il–96–400
Il–96–400 az Il–96–300 64 m-re meghosszabbított törzsű változata, amely 435 főt képes befogadni. Az Il–96–300 váltótípusának szánják. A gép modernebb avionikai berendezéseket, valamint növelt tolóerejű és gazdaságosabb üzemű Szolovjov PSZ–90A–1 gázturbinás sugárhajtóművet kapott.
Il–96–400M
Első repülésére 2023. november 1-én került sor.[2]
Il–96–400T
Az Il–96–400 teherszállító változata, műszaki adatai azzal megegyezőek. PSZ–90A–2 gázturbinás sugárhajtóművel szereltek fel. Két darabot építettek belőle az Aeroflot-Cargo részére, de a légitársaság 2008 decemberében elállt a megvásárlásuktól, mert üzemeltetésüket gazdaságtalannak értékelte.[3]
Gyártás
| Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! | Legutóbbi frissítés: szakasz |  |
| Típusváltozat | Szolgálati lajstrom | Üzemeltető |
|---|---|---|
| Il–96M | RA–96000 | Iljusin 96M |
| Il–96–300 | RA–96002 | Atlant-Soyuz Airlines of the Moscow Government (1999. november) Airstars |
| Il–96–300 | RA–96005 | Aeroflot (Le Bourget 91-en még CCCP–96005-ként) |
| Il–96–300 | RA–96006 | Domodedovo Airlines |
| Il–96–300 | RA–96007 (A. Majorov) | Aeroflot |
| Il–96–300 | RA–96008 (Ja. Moiszjev) | Aeroflot |
| Il–96–300 | RA–96009 | Domodedovo Airlines |
| Il–96–300 | RA–96010 | Aeroflot |
| Il–96–300 | RA–96011 (V. Kokkinaki) | Aeroflot |
| Il–96–300PU | RA–96012 | Rosszija (1998. áprilistól) |
| Il–96–300 | RA–96013 | Domodedovo Airlines |
| Il–96–300 | RA–96014 | KrasAir |
| Il–96–300 | RA–96015 | Aeroflot |
| Il–96–300PU | RA–96016 | Rosszija |
| Il–96–300 | RA–96017 | KrasAir |
| Il–96–300 | RA–96018 | Rosszija |
| Il–96–300 | RA–96019 | Rosszija |
| Il–96–300PU | RA–96020 | Rosszija |
| Il–96–300PU | RA–96021 | Rosszija |
| Il–96–300PU | RA–96022 | Rosszija |
| Il–96–300 | RA–96023 | Rosszija |
| Il–96–400T | RA–96101 | Aeroflot (Le Bourget 97 és 99-en, ekkor még Il–96T) Polet Airlines |
| Il–96–400T | RA–96102 | Atlant-Soyuz Airlines of the Moscow Government (2007. augusztus) Polet Airlines |
| Il–96–400T | RA–96103 | Polet Airlines |
| Il–96–300 | CU–T1250 | Cubana |
| Il–96–300 | CU–T1251 | Cubana |
| Il–96–300 | CU–T1254 | Cubana |
Üzemeltetők
2023. májusában az alábbi Il–96-osok állnak forgalomban:[4]
| Légitársaság | Típus | Darabszám | Megrendelés | Raktáron |
|---|---|---|---|---|
 Rossiya (az orosz kormány részére) | Il–96–300PU | 10 | 0 | 0 |
| Iljusin repülőgéptervező-iroda | Il–96–300 | 1 | 1 | 1 |
 Cubana de Aviación | Il–96–300 | 2 | 1 | 1 |
| VASO | Il–96–400T | 2 | 1 | 1 |
| Orosz Légierő | Il–96–400VVIP | 1 | 0 | 0 |
| Összesen | 16 | 3 | 3 |
Műszaki adatok (Il–96–300)
Tömeg- és méretadatok
- Hossz: 55 m
- Fesztáv: 60,1 m
- Magasság: 17,55 m
- Hasznos terhelés: 40 000 kg
- Maximális felszállótömeg: 216 000 kg
Hajtóművek
- Hajtómű típusa: Szolovjov PSZ–90A
- Hajtóművek száma: 4 db
- Tolóerő: 4 × 157 kN
Repülési adatok
- Legnagyobb sebesség: 910 km/h
- Utazósebesség: 850–900 km/h
- Utazómagasság: 12 100 m
- Hatótávolság: 10 000 km (30 000 kg hasznos terheléssel)
- Felszállási úthossz: 2700 m
- Kigurulási úthossz: 2000 m
Lásd még
Kapcsolódó szócikkek
Hasonló repülőgépek
Jegyzetek
Külső hivatkozások
