Ihász Aladár (költő)
- Szócikk
- Vitalap
Eszközök
Műveletek
Általános
Nyomtatás/exportálás
Ihász Aladár | |
Született | Ihász Aladár János István 1856. augusztus 22.[1] Szeged |
Elhunyt | 1919. április 5. (62 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | |
Foglalkozása | újságíró |
Sablon • Wikidata • Segítség |
![]() | Ez a szócikk a költő és újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Ihász Aladár (egyértelműsítő lap). |
Felpéczi Ihász Aladár (Szeged, 1856. augusztus 22.[2] – Budapest, 1919. április 5.) újságíró, költő, ügyvéd, író, szövegíró, lapszerkesztő. Ihász Aladár és Ihász Lajos színészek apja.
Ihász Márton törvényszéki bíró és Szabó Szidónia fia. Tanulmányainak elvégzését követően Kiskunfélegyházára ment, ahol ügyvédként működött. Költeményeket írt a Kecskeméti Lapokba 1873-ban. 1893. február 5-től 1895. szeptember 29-ig szerkesztette a Félegyházi Hírlapot, majd elhagyva a várost és 1895-től Budapesten a Magyarország című napilap helyettes szerkesztője volt.
Kora fiatalsága óta folytatott költői munkásságot, de csak 1901-ben jelent meg a Grill Károly-cég kiadásában els kötete Költemények cím alatt, Bartha Miklós előszavával, mely olyan nagy sikert aratott, hogy több kiadást is megért. Verseinek közvetlensége és dalszerűsége, legjelesebb dalszerzőinket is inspirálta dalainak megzenésítésére. A Rigó-dalok, Rózsák, Hold-dalok egyes darabjai Fráter Loránd, Székács Aladár, Hollaky Zoltán, Nemeshegyi Béla, Manchen Mariska és mások megzenésítésében országos népszerűségre tettek szert. Közülük a Szerelem múlásán ne fogjon el bánat... kezdetű örvendett a legnagyobb elterjedtségnek. A Nemeshegyi által megzenésített Ihász-dalok pedig német fordításban is megjelentek. 1908-ban második verseskönyve Ujabb versek cím alatt a Singer és Wolfner cégnél jelent meg, mely szintén nagy elismerést szerzett a költőnek.
Felesége Molnár Irén volt.