IV. Haakon norvég király
Eszközök
Műveletek
Általános
Nyomtatás/exportálás
Társprojektek
IV. Haakon | |
![]() | |
Haakon pecsétje | |
Norvégia királya | |
Uralkodási ideje | |
1217 – 1263 | |
Koronázása | Bergeni régi katedrális 1247. július 29. |
Elődje | II. Inge |
Utódja | VI. Magnus |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Yngling-ház |
Született | 1204 márciusa/áprilisa Folkenborg |
Elhunyt | 1263. december 15. (59 évesen) Kirkwall, Orkney-szigetek |
Nyughelye | Bergeni régi katedrális |
Édesapja | III. Haakon |
Édesanyja | Varteig-i Inga |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Haakon témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
IV. Haakon Haakonsson vagy Öreg Haakon (1204[1][2] márciusa/áprilisa – 1263. december 15.[3]) norvég király 1217-től haláláig; megszilárdította a korona hatalmát,[4] s norvég fennhatóság alá vonta Grönlandot és Izlandot.[1] Pártfogolta a művészeteket.[1] Bölcsességével, igazságszeretetével, szorgalmával és férfias bátorságával egyike volt Norvégia legkiválóbb királyainak,[5] uralkodása jelenti a középkori norvég történelem aranykorának (1217–1319) kezdetét.[1]
Miután elismerték III. Haakon törvénytelen, utószülött fiának és Sverre Sigurdsson unokájának, Haakon az új király, II. Inge udvarában nevelkedett.[1] 1217-ben, Inge halála után Sverre hívei, a "nyírfalábúak" (Birkenbeiner) őt emelték a trónra.[1] A származását övező – főként egyházi körökben elterjedt – kételyeket eloszlatta, hogy Haakon édesanyja kiállta a tüzesvas-próbát (1218).[1] Uralkodása kezdeti időszakát a zavargások jellemezték; az ország keleti részének zsellérei és tehetősebb kisbirtokosai fellázadtak a földbirtokos arisztokrácia uralma ellen.[1] A felkelés leverése után Haakon egyik idősebb rokona, a kormányzást nagyrészt kezében tartó Skuli Baardsson gróf megpróbálta magához ragadni a hatalmat.[1] Haakon hasztalanul egyezkedett Skulival, aki végül nyíltan fellázadt, és királynak kiáltotta ki magát, de Haakon serege hamarosan legyőzte és megölte (1240).[1] Haakont 1247-ben koronázta meg a pápa legátus, a korabeli Norvégiában szokatlan szertartáson.[1]Haakon javította a királyi közigazgatást,[1] és törvényben tiltotta meg a vérbosszút,[1] szabályozta az állam és az egyház viszonyát,[1] valamint a trónöröklés rendjét.[1][5] Betiltotta a tűzpróbákat, azzal a bölcs megokolással, hogy: "keresztény emberhez nem illő kísértése Istennek".[5] Sokat segített a parasztok sorsán[5] és véget vetett a főpapok és főurak túlkapásainak.[5] A megerősödött béke folytán a népesség is megszaporodott, számos új falu támadt, a városokat falakkal vették körül, a kereskedelem is fellendült.[5] III. Henrik angol királlyal kötött kereskedelmi egyezménye (1217) volt mindkét ország első ilyen megállapodása.[1] Kereskedelmi egyezményt kötött a fontos észak-német kereskedővárossal, Lübeckkel is (1250).[1] Megegyezett a Hanzával is,[4] 1236-tól Bergenben telephelyet hozhattak létre.[6] Norvégia északi határain (Finnmark) kirobbant norvég–orosz ellentéteket 1252-ben a novgorodi Alexandr Nyevszkijjel rendezte.[6] Jó kapcsolat alakult ki II. Frigyes német-római császárral és Kasztíliai Alfonzzal is.[6] Grönland és Izland megszerzésével (1261,[2][4] ill. 1262[2][7]) a norvég birodalom az ő uralma alatt érte el legnagyobb kiterjedését.[1] A két gyarmat elfogadta a norvég fennhatóságot és az adókötelezettséget, cserébe a kereskedelmi garanciákért és a törvényes rend fenntartásáért.[1] Haakon 1263-ban a skót szigetekre hajózott, hogy III. Sándor skót király fenyegető támadásával szemben megvédje a norvég kézen lévő Man-szigetet és a Hebridákat.[1] Néhány kisebb rajtaütés után az Orkney-szigetekre vonult vissza, és ott halt meg.[1]A művészetek neves pártolójaként támogatta a Trisztán és Izolda-történet norvég változatának elkészítését.[1] Uralkodása idején számos más francia románc is megjelent norvég nyelven.[1] Törekvéseit támogatta Sturla Thordarson (Snorri Sturluson) izlandi költő és államférfi, a kora középkori sagák feldolgozója.[2]
Előző uralkodó: II. Inge |
| Következő uralkodó: VI. Magnus |
Yngling-ház (872 – 1319) | I. Harald · I. Erik · I. Haakon · II. Harald · I. Haakon Jarl · I. Olaf · Erik Jarl · Svend Jarl · II. Olaf · II. Haakon Jarl · Knut · Svend Alfivason · I. Magnus · III. Harald · II. Magnus · III. Olaf · Haakon Magnusson · III. Magnus · I. Eystein · I. Sigurd · (IV.) Olaf · IV. Harald · IV. Magnus · I. Inge · II. Eystein · II. Sigurd · II. Haakon · III. Sigurd · V. Magnus · Sverre · III. Haakon · Guttorm · II. Inge · IV. Haakon · VI. Magnus · II. Erik · V. Haakon | |
---|---|---|
Folkung-ház (1319 – 1387) | ||
Valdemár-ház (1387–1389) | Margit (régens királyné) | |
Griffin-ház (1389 – 1442) | ||
Wittelsbach-ház (1442 – 1448) | ||
Knutsson-ház (1448–1450) | ||
Oldenburg-ház (1450 – 1814) | ||
Holstein-Gottorp-ház (1814–1818) | ||
Bernadotte-ház (1818–1905) | ||
Glücksburg-ház 1905-től |