II. Bernát szász herceg
II. Bernát (990 körül – 1059. június 29.) szász herceg 1011 – 1059 között, a Billung-ház harmadik uralkodója nagyapja, Hermann szász herceg és apja, I. Bernát herceg után.[1] Anyja Hildegarde von Stade.
| II. Bernát szász herceg | |
| Szászország hercege | |
 | |
| Szászország | |
| Uralkodási ideje | |
| 1011 – 1059 | |
| Elődje | I. Bernát szász herceg |
| Utódja | Ordulf szász herceg |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Billung-ház |
| Született | kb. 990 |
| Elhunyt | 1059. június 29. |
| Nyughelye | Lüneburg |
| Édesapja | I. Bernát szász gróf |
| Édesanyja | Hildegarde von Stade |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Eilika von Schweinfurt |
| Gyermekei | Ordulf Hermann Gertrúd Hedvig Ida |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Bernát szász herceg témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
1011-ben apja halála után gond nélkül örökölte a szász hercegi címet, és három politikai problémát:
- a német uralkodóval való feszült viszonyt
- a hamburg-brémai egyházkerülettel egyre romló kapcsolatot
- a vendekkel folytatott harcot
1013-ban mint "Bernát vesztfáliai herceg" írta alá II. Henrik német király egyik oklevelét, amelyben a király megerősítette egy korábbi ítéletét. Bernát a világi előkelők közül elsőnek írta alá az oklevelet, amely feltehetően magas rangját jelzi.[2] Bernát kezdetben Henrik támogatójának számított és elkísérte a császárt, amikor az hadjáratot vezetett lengyel területre 1018-ban.
A szász krónika szerint 1020-ban fellázadt II. Henrik császár ellen, célja a szász törzsi törvények elismertetése volt (ami apjának még nem sikerült). Elfoglalta "Scalkesburh" várát, de ezt követően visszavonult, majd a császárné közbenjárására megkegyelmeztek neki.[3] Ezt követően harcolt az odobrita és lutici szláv törzsszövetségek ellen és saját befolyási övezetébe vonta őket.
1024-ben támogatta II. Konrád német-római császárt, majd fiát, III. Henriket, bár utóbbi egyre jobb kapcsolatot épített ki Adalbert brémai érsekkel, a szász hercegek ősi ellenségével. Emiatt – Adalbert haláláig – Bernát szinte mindig a nyílt lázadás küszöbén állt.
1045-ben Hamburgban felépíttette az Alsterburg várat. 1059-ben halt meg, a lüneburgi Szt. Mihály templomban temették el.[4] Utóda fia, Ordulf lett.
Családja
1020-ban vette feleségül Eilika von Schweinfurtot (1000 körül – 1055 után[5]), Henrik von Schweinfurt nordgaui őrgróf és Gerberga von Hammerstein lányát.[6] II. Bernát hercegnek és feleségének öt gyermeke ismert:
- Ordulf (1020 körül – 1072. március 28.), aki 1059-ben örökölte a szász hercegi címet.[7]
- Hermann (? – 1086)[7]
- Gertrúd (Schweinfurt, 1028 – Veurne, 1113. augusztus 4.), első férje I. Flóris holland gróf (1025 – 1061), második férje Róbert (1035 – 1093), V. Balduin flamand gróf és Adéla de France fia, 1062 – 1071 között holland gróf, 1071-től Flandria grófja.[8]
- Hedvig (? – 1100 után)[9]
- Ida (? – Namur, 1102. július 31.),[9][10] első férje Frigyes alsó-lotaringiai herceg (? – 1065. augusztus 28.), második férje (1065 körül) III. Albert namuri gróf (1035. augusztus 10. – 1102. június 22.).
Jegyzetek
Források
- Dukes in Saxony 973 - 1106. http://fmg.ac Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. június 9.)
- Bernhard II., Herzog von Sachsen aus der Familie der BILLUNGER. http://www.genealogie-mittelalter.de.+[2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 8.)