Henrieta Delavrancea

Szülei Barbu Ștefănescu Delavrancea író, politikus és Maria Lupaşcu voltak.^[1] Felsőosztálybeli családja révén gyermekkorában a román társadalom jelesei vették körül; egyik korai mentora Ion Mincu volt,^[2][3] az egyik legismertebb román építész, az építészetben a nemzeti identitás megőrzésének szószólója.^[4] 1913-ban iratkozott be az Építészeti Főiskolára, ahol a húszfős évfolyamban egyetlen nő volt rajta kívül Marioara Ioanovici.^[1] 1916-ban a háború miatt félbeszakította tanulmányait,^[5] és ápolónőként dolgozott.^[5]

1918-ban házasodtak össze Emile Gibory-val; rövid ideig Párizsban éltek, majd a hegyek közé, Nehoiuba költöztek. Két év múltán Penteleu(wd) környékére költöztek, de 1924-ben Delavrancea a tanulmányai folytatása mellett döntött.^[1] 1926^[5]-1927-ben szerzett oklevelet, és utóbb azt állította, hogy a negyedik építésznő volt az országban Ada Zăgănescu, Virginia Andreescu és Mimi Friedman után. Ez nem feltétlenül igaz, mivel a Román Építészek Társaságában 1924-ben hat regisztrált női tag volt: Maria Cotescu(wd), Irineu Maria Friedman, Virginia Andreescu Haret, Maria Hogas, Antonetta Ioanovici és Ada Zăgănescu.^[6] Másrészt viszont Delavrancea 1921-ben tervezte az első házat, még a főiskola elvégzése előtt.^[5]

A következő műve saját otthonának terve volt, amely 1925-ben készült el.^[7] Számos lakóházat és középületet tervezett, köztük huszonkét tengerparti házat Balcsikban^[6] többek között Gheorghe Rasoviceanu tábornok, Mircea Cancicov,(wd) Ion Pillat és Elisa Ştirbei(wd) számára. Szintén ő tervezte meg Mária román királyné balcsiki palotájának(wd) a testőrségi pavilonját és teapavilonját.^[8] Huszonnyolc villát és öt templomot épített szerte az országban, és az ő műve a Miklós román királyi herceg számára épített snagovi palota(wd) is. A munkásságához tartozik legalább három bukaresti kórház és a Higiéniai és Közegészségügyi Intézet székháza,^[5][6] a bukaresti Capitol mozi, a bukaresti francia konzulátus és az oravicabányai prefektúra épülete.^[6]

Delavrancea az egyik legismertebb román építésznő, és a modernista iskola jelentős képviselője.^[2] Stílusa hatással volt a modern román építészetre^[8] azáltal, hogy a hagyományos formákat és helyi motívumokat funkcionális, modern értelemben értelmezte újjá. Balcsiki házaiban köveket használt a sziklás tengerpart utánzására, és az ellentét kedvéért gyakran tervezett nagyméretű mellvédeket. A tengerparti építkezéshez szükséges speciális alapozásnál gyámköveket használt.^[1] A második világháború után rehabilitációs és állagmegóvási projekteken dolgozott.^[9] A kommunista rendszer idején tizenkilenc évig az Egészségügyi Minisztérium tervezőközösségében dolgozott.^[7]

Delavrancea-Gibory 1987. március 26-án hunyt el Bukarestben.^[7] Halála után számos kiállítást szerveztek munkáiról.^[10][11]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Henrieta Delavrancea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Romanian Modernism: The Architecture of Bucharest 1920-1940. Cambridge, Massachusetts: MIT Press (1999). ISBN 978-0-262-13348-7 
• Pioneering Women Architects, Architecture Series, Vol II. Bucharest, Romania: România de Mâine Foundation Publishing House (2012. június 10.) 

• Henrieta Delavrancea Gibory: arhitectură 1930 - 1940. Bucharest: Editura Simetria (2011. június 10.). ISBN 978-973-1872-10-0