Greymouth

A város Új-Zéland Déli-szigetének nyugati partján, a Grey folyó torkolatában épült, a Déli-Alpok lábainál fekvő keskeny tengerparti síkságon. Tiszta időben délre jól látszik a Új-Zéland legmagasabb hegye, az Aoraki/Mount Cook A folyótorkolat három részre osztja a várost: a torkolat déli oldalához közel fekszik Blaketown negyed, ettől lagunák választják el a Karoro városnegyedet, a korábban önálló Cobden negyed pedig a folyó északi partján terül el.

A várost a rajta áthaladó 6-os főút köti össze délen Hokitika városával, északon pedig Westport településsel. Innen indul 7-es főút keletre, ami Dobson és Reefton települések érintésével, a Lewis-hágón áthaladva jut el Canterbury régió északi részére, majd Waipara mellett, Christchurchtől 55 km-re északra csatlakozik az 1-es főúthoz.

A Greymouthtól 20 km-re délre 6-os úttól induló 73-as országút közvetlen kapcsolatot ad Christchurch városával.

A város a nyugati végpontja a Midland Line nevű, ugyancsak Christchurch felé haladó vasútvonalnak, amelyen nagy szénszállító vonatok is közlekednek. Az ezen a vonalon közlekedő TranzAlpine személyszállító vonatoknak ugyancsak itt van a végállomása. A város légi irányítás nélküli, szabadon használható repülőtere, a Greymouth Airport 1,9 km-re délre fekszik a városközponttól.

Klímája mérsékelt övi óceáni éghajlat, a nyári (december−február) csúcsértékek is elmaradnak a 30C°-tól, télen (június–augusztus) fagyok is előfordulnak. Az évi átlagos csapadék közelíti a 2500 mm-t, eloszlása nagyjából egyenletes az év során. A gyakori helyi hideg katabatikus szél neve „barber” (borbély), mivel szinte borotválja az emberek arcát.

A helység felett emelkedő meredek hegyeken kicsapódó heves esők gyakran okoztak súlyos áradásokat a Grey folyón, nagy károkkal sújtva a települést. Greymouth alapításától számítva két tucat ilyen katasztrofális áradást jegyeztek fel, amelyek közül sok nevet is kapott a város történetében. 1988-ban egymást követően két áradás is sújtotta a települést. Ez meggyorsította az árvízvédelmi munkálatokat, és 1990-re olyan magas védműveket építettek, amik két méterrel meghaladták a vasúti töltés magasságát. A töltés révén sikerült megakadályozni az árvizek további károkozását, bár a vízállás azóta többször is megközelítette a gátak tetejét.

A maorik megjelenésének első régészeti emlékei a 13-14. századból valók: földbe ásott főzővermeket valamint hulladékhalmokat(wd) mutattak ki a tágabb területen. Ezek szerint az akkori lakosok fő táplálékát a moafélék, a fókák és a halak adták. A 19. században az immár a gyarmatosítóktól kapott puskákkal felfegyverkezett maori törzsek nagy csatákat vívtak egymással az értékes féldrágakő, a pounamu helyi lelőhelyeinek birtoklásáért.

Az első európaiak 1846-ban jelentek meg a környéken Thomas Brunner és Charles Heaphy személyében, akik maori segítőjükkel tervszerűen kutatták a helyi erőforrásokat és letelepedési lehetőségeket.^[4] Brunner fedezte fel a szénlelőhelyeket a Grey folyó völgyében, amit ő nevezett el George Grey akkori új-zélandi kormányzóról. Brunner nevét viseli egy település (Brunner, eredetileg Brunnerton) és egy tó is (Brunner-tó) a környéken.^[5]

A telepesek érdeklődése gyorsan nőtt a mai West Coast régió területe iránt, de az egyelőre még a maorik tulajdonában volt. 1857-ben a maori törzsfőnökök felajánlották a terület tulajdonjogát az új-zélandi kormányzatnak £2500 fejében azzal, hogy egyes területeket megtartanak a maguk használatára, valamint a jogot a pounamu bányászatára az Arahura folyó völgyében.^[6] Az összeget az angol hatóságok lealkudták 300 fontra, és 1860-ban meg is kötötték egy ügyletet, aminek értelmében az egész nyugati partvidék a brit korona tulajdonába került összesen 40 km² kivételével, ezt maori törzsi területek számára tartottak fenn.^[7] Az egyik ilyen törzsi rezervátum a mai Greymouth központjának területén volt.

Az 1860-as évek új-zélandi aranyláza hozta el a városka tényleges megalapítását. A nyugati parti aranyláz(wd) azonban csak 1864-től 1867-ig tartott, ezután a helyi gazdaság alapját a szénbányászat és fakitermelés adta 150 évig.

A szénbányászat 1864-ben indult meg a felszíni szénkibukkanások kitermelésével, amire főleg az aranyláz során érkező gőzhajók ellátására volt szükség.^[8] Ekkoriban a városban 47 szálloda működött (2020 körül már csak hat). A 164 millió tonnára becsült, jó minőségű helyi szénkészletek kitermelése, főleg exportra, másfél évszázadon át több nagy bányában folytatódott; a 10 bányában összesen mintegy 8 millió tonna szenet termeltek ki.^[9]

Az 1960-as évekre mind a szénbányászat, mind a fakitermelés hanyatlani kezdett. 2008-ban nyitottak még egy nagy bányát a várostól 46 kilométerre északra (Pike River Mine), azonban 2010-ben itt súlyos metánrobbanás következett be, ami 29 emberéletet követelt. A bánya felszámolásra került, és a szénkitermelés gyakorlatilag megszűnt a környéken.

A halászat in fontos helyi gazdasági ágazat, annak ellenére, hogy a Grey folyó torkolata előtt a tengerben két makacs homokgát akadályozza a hajózást a kotrási munkák ellenére.^[10] A kikötő előtti homokpadokon 1863 óta 44 komolyabb hajótörést jegyeztek fel.

Greymouth virágkora, a bányászat fellendülése idején a városközpont területén, amit a maorik rezervátumától béreltek, Art Deco stílusú téglaépületeket emeltek. A helyi maori törzs cége, amely 1600 részvényesük tulajdonában van, ma is a város legnagyobb ingatlanbirtokosa.^[8] A 2010-es canterburyi földrengés után megszigorított előírásoknak azonban a műemlék épületek nagy része nem felel meg, ezért közülük soknak az átépítése nem gazdaságos, tekintettel arra is, hogy bérelt területen állnak.^[8]

A városban jelentős, maori gyökerekkel rendelkező pounamu feldolgozó kéziipar is van. Az országos hírű helyi sörfőzde, a Monteith's 1868 óta működik.^[5]

A hagyományos iparágak jelentőségének csökkenése után a városban a 20. század végén, 21. század elején az ökoturizmus vált a legfontosabb foglalkoztatóvá.

• 
  Az aranyláz és az iparosodás kezdeteinek emlékműve érctartalmú kövön
• 
  Utcai cseresznyeárus februárban
• 
  Vasútállomás
• 
  Bányász emlékmű

A város lakossága a 21. század elején enyhén csökkenő tendenciát mutat. Az 1991-es 10 059-ről 2018-ra 7962-re csökkent a lakosság száma.^[11][12] A lakosok 90,9%-a európai, 10,6%-a maori, 3,8%-a ázsiai, 1,5%-a csendes-óceáni származásúnak (is) vallotta magát. (Többféle etnikumot is meg lehetett jelölni.)

A lakosság 11,5%-a született külföldön, szemben az országos 27,1%-os aránnyal.

A népszámlálás során 51,3% vallotta magát vallás nélkülinek, 37,5% volt a keresztények, 0,7% a hinduk, 0,4% a muszlimok, 0,2% a buddhisták aránya. 2,0% más vallást jelölt meg.

• 
  Sörfőzde
• 
  A 6-os és a 7-es új-zélandi főútvonalak kereszteződése a városban
• 
  Híd a Grey folyó felett
• 
  Régi bankfiók, ma kulturális központ (Left Bank Art Gallery)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Greymouth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.