Gornji Vaganac
Gornji Vaganac falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Plitvička Jezerához tartozik.
| Gornji Vaganac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Plitvička Jezera |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53233 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 86 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 330 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 54′ 38″, k. h. 15° 42′ 39″, k. h. 15° 42′ 39″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Otocsántól légvonalban 38 km-re, közúton 67 km-re keletre, községközpontjától, Korenicától légvonalban 19 km-re közúton 25 km-re északra, a bosnyák határ mellett fekszik.
Története
A település a közelében emelkedő domb véka (vagan) alakjáról kapta a nevét. 1520-ban Beriszló Péter horvát bán olyan helyként említi, ahol török őrtorony áll. A település története a 18. század végén kezdődött, amikor az 1791-es szisztovói békekötés után a törökök kiürítették a környező területeket, és a határ megerősítésre került. Ekkor a katonai közigazgatás alatt álló területekről 66 határőrcsalád telepedett itt le. 1810 körül felépült a település római katolikus plébániatemploma is melyet a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szenteltek. Az egyházi sematizmus szerint a vaganaci plébánia 1885-ben 1630 lelket számlált. Első plébánosa Petar Banić (1836 körül), az utolsó Alojz Stantić (1943-ig) volt. 1945-től szolgálatát a drežniki plébánosok látták el. A falunak 1857-ben 614, 1910-ben 727 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Korenicai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború során a partizánok lerombolták a 19. századi templomot és az iskolaépület is megsemmisült. A háború után az iskolát újjáépítették. 1961 és 1963 között felépült az új plébániatemplom is. 1991-ben a független Horvátország része lett, de a környező falvak szerb lakossága még az évben Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. 1991. október 9-én a szerbek elpusztították a falut, leromboltak minden házat, az iskolát és a templomot is. A magukat meghúzó időseket elűzték, közülük nyolc személyt (nyolcvan év felettieket) megöltek és házaikat rájuk gyújtották. Egy 86 éves idős embert a kútba dobtak, testét csak a háború után találták meg. A vaganaci plébánia területén összesen 13 személy esett áldozatul az erőszaknak. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet keretében foglalta vissza a község területét. Ezt követően a falut újjáépítették. A régi házak helyén újakat építettek, korszerű vízvezetékhálózatot létesítettek, az utakat leaszfaltozták, bevezették a telefont és az áramot. Mintegy kétszáz, főként idős lakos tért vissza. 2002-ben felszentelték az újjáépített plébániatemplomot, melynek alapkövét még 2000-ben rakták le. A falunak 2011-ben mindössze 121 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 614 | 830 | 830 | 841 | 859 | 727 | 614 | 673 | 583 | 430 | 403 | 392 | 352 | 304 | 223 | 121 |
Nevezetességei
Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1963-ban építették a 19. századi, a II. világháború alatt lerombolt régi templom helyén. 1991-ben a szerb felkelők és a jugoszláv hadsereg gránátokkal súlyosan megrongálta, melynek következtében teljesen leégett. 2000 és 2002 között újjáépítették. A templom Donji és Gornji Vaganac között félúton található.
További információk
- Plitvička Jezera község hivatalos oldala (horvátul)
- Plitvička Jezera község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A Plitvicei Nemzeti Park honlapja (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- A szluini plébánia honlapja (horvátul)
- A felsőkárolyvárosi pravoszláv eparchátus honlapja (szerbül)
